SzántóGráf

Ha ezt Marlowban tudnák – miénk a Lánchíd magunknak újítjuk fel – mennyi is az annyi – méltatlan az alkudozás ehhez a történelmi örökséghez

A Széchenyi Lánchíd angliai kistestvére a  Marlow város függőhídja

 

A híd mindkét oldalán ezt hirdeti a tábla, nem fogják elhinni, magyarul is.

„Ez a híd, valamint a Budát és Pestet a Duna fölött összekötő Széchenyi Lánchíd

William Tierney Clark egyedüli fennmaradt alkotásai”

Kerényi László barátom fényképezte a címképen látható Lánchidat. Annyira megtetszett neki, hogy minden szögből megörökítette. S most, hogy ennek a felújítása ügyében  megy a vita a kormány és a főváros önkormányzata között, közzétesszük, hogy a mi Lánchidunk nincs egyedül a világban. Lehet, hogy ha Marlow városában megtudnák milyen állapotban van a hasonmás, talán még gyűjtést is rendeznének a megsegítésére.

Egyébként magánvéleményem, hogy rettenetesen méltatlan a híd felújítása körül hercehurca.  Ez ugyanis nemcsak a nemzeti örökség része, nemcsak a fővárosiaké ez a miénk is. Aki látta a Hídembert, tudja, a megvalósítása sem volt valami egyszerű feladat. Kellett egy olyan személyiség mint Széchenyi István gróf,  aki egy nagy nemzetben gondolkodott, s az átkelő mellé még a Magyar Tudományos Akadémiára is futotta a jövedelméből. Persze Széchenyi gróf nemcsak a nagylelkű közadakozások miatt lett a legnagyobb magyar. Ha most megkérdeznénk, ki lenne az a magyar mágnás aki mostanában  ilyen gyarló hívságokra költené a vagyonát gondolkodóba esnénk. Most miért nem vágyik senki ilyen és ehhez hasonló gáláns tettekre.

S akkor a jöjjenek a száraz tények.  Karácsony elődje, Tarlós István, aki tényleg jó főpolgármester volt állítja, az ő idejében megvolt a teljes összeg a híd felújítására. Elhiszem. A kérdés, miért nem vágott bele a beruházásba. S vajon a mostani infláció, s a híd állapotának további romlása mennyiben befolyásolta a felújítási költségek növekedését. Tehát el kell hinnem, minél tovább halogatják a rekonstrukciót annál többe fáj majd a projekt. S  mint vidékivel  senki ne próbálja elhitetni velem, hogy egy ilyen állami megrendelést számos, úgynevezett alkotmányos költség terhel. Aki nem tudja mit is jelent ez a valóságban, jobb is ha tudatlanságában meghagyjuk. Viszont egy nemzetközi tender kiírásával le tudnánk mérni mennyi is a valós költség. Majd erre találunk itthoni vállalkozót. Igazából nem bízom ebben a megoldásban sem, hiszen a metró és a villamos tenderek példája azt jelzi, egy ilyen beruházás pártsemlegesen aranybánya a politikusoknak.  Na, de ezért már ne hagyjuk teljesen tönkre menni nemzeti büszkeségünk egyik legismertebb remekét.

Még az lesz a vége – hogy Marlowban táblát cserélnek – kőbe vésik, ennek a hídnak volt egy hasonmása Budapesten. Sajnos  már nincsen, mert nem jutott pénz a felújítására. S még azt is odaírják, hogy már az építésekor kispórolták a hidat őrző oroszlánok nyelvét.

Exit mobile version