Hiába minden csak megjelent Trump volt tanácsadójának a könyve. Nem hiszem, hogy akad aki lefordítja a nyelvünkre és megmerészeli jelentetni. Most. Később pedig már értelmetlen. Idáig is summázták a lényegét. Az amerikai elnök megkérdezte, Finnország az oroszokhoz tartozik e? Állítólag a tolmácsa elkotyogta, a kinai pártfőtitkárt megkérte , támogassák a következő kampányát. Cserébe engedményeket kaphatnak. Korábban a Putyinnal való szorosabb kapcsolatait vizsgálták a legmagasabb szinten. Végülis, egy biztos Trumpot nem az esze miatt választották elnöknek. Viszont van egy kedves veje, aki egy penge, a kormányzat nem hivatalos tanácsadója, aki próbálja apósa ügyeit kordában tartani. Ő a legélesebb kés a fehér házi struktúrában, s ő az aki egy családi ebéd közben is képes befolyásolni.
Egyébként az amerikai oktatáspolitiki rendszer elég gyenge. Kinti barátaimtól tudom, az ottani elemi iskolákban a történelem Kolumbusszal kezdődött és Európa csak úgy globálisan szerepel a tankönyvekben. Ezek után nem csoda, hogy még az elnökök is képesek Bukarestet Budapesttel keverni. Reagant és Busht is korrigálni kellett a tolmácsaiknak mert a földrajzból egyikőjük se volt egy százas égő.
Trump most nagyon forró parázson táncol. Ciklusideje a végéhez közeledik és ő aligha teheti meg azt amit Putyin. Oroszország elnöke most szavaztatja meg, hogy tulajdonképpen addig marad a hivatalában amíg meg nem hal. Nem újdonság, a Kremlben mindig is szokás volt az emberi életkor végső határait szinkronba hozni az ország vezetésével. Volt egy időszak Brezsnyev után amikor egymás után következtek az állami temetések. Ennek a tradiciónak vetett véget Gorbacsov , aki a glasznosztyon kívül nem sok mindent írnak a javára a történelemkönyvel. Az ottaniak.
Trump persze nemcsak ízzó parázson, de még borotvaélen is táncol. A szerencsétlen rendőr aki bizonyára nem akarattal fojtotta meg a színesbőrű gyanúsítottat egy folyamatot indított el az államokban, aminek a vége kiszámíthatatlan. Nálunk már az épülgető szocializmusban mondogattuk, Amerikában verik a négereket. Bezzeg nálunk ilyet nem csinálnak. Persze, hogy nem, hiszen akkoriban a hazai futball ligában csak magyarok játszottak.
Amerikában egymást érik a polgárjogi tüntetések, a véres összetüzésekbe torkolló demonstrációk. Nem ritkán a vandálok törnek zúznak, kocsikat borogatnak a nagy és végtelen demokrácia jegyében. S már szobrokat is döntögetnek. Idáig ez csak mifelénk volt szokásban 1945 után majd 1956 őszén. Kezdenek utolérni minket a radikalizmusban.
Különben Trump számomra szimpatikus figura. Félelmetesen kiszámíthatatlan. Képes leülni egy a politikában még fiatalkorúnak számító észak koreai diktátorral. Majd a kudarcot eladja világpolitikai sikerként. Alkudozik a palesztinokkal, miközben mindenki azt mondja velük megállapodni lehetetlenség. Amire ma igent mondanak, másnapra el lehet felejteni. Közben úgy gondolja, Európa az európaiké – még egyszer , két világháború után eszükbe nem juthat megvédeni minket. Nyugatról sorra vonja ki a katonákat míg Lengyelországban pedig rakétákat telepít.
Tanácsadójának könyvét veszik, viszik olvassák. Lehet, hogy az elnök bukásának ez lesz az egyik mozgatórugója. Gondolkom, tegyük fel, hogy kelet európában is akad egy volt politikai tanácsadó, aki kitálal, bilit borogat. Egy biztos, nem kötnének vele hozzsútávú életbiztoztosítást. Amerikában viszont ez a mű önmagában egy biztosítás. Még egy autósbaleset, egy véletlenszerű gázolás, gázrobbanás is kiverné a biztosítékot. Az Isten nem mosná le, hogy a háttérben az elnök emberei voltak. Ezentúl a tanácsadóra az elnök emberei jobban vigyáznak majd mint Trumpra.