A bejrúti kikötőben történt keddi robbanás híre bejárta a nemzetközi sajtót. Az első találgatások és kéretlen mutogatások után lecsendesülőben a vita: ez bizony a hanyag tárolás és az intézkedések halogatásának az eredménye volt. Megmozdult a világ, hogy segítséget kínáljon fel Libanonnak, a valamikori Közel-Kelet Svájcának, annak az országnak, amely az évek során oly mértékben korrupttá vált, hogy a külföld mindeddig vonakodott pénzügyi segítséget nyújtani, és ahol a bel- és külbiztonság legnagyobb akadálya Irán meghosszabbított keze, a Hezbollah. A katasztrófát követő első órákban – és a külföldi országok között egyik elsőként – Izrael felajánlotta humanitárius segítségét, beleértve gyógyszereket, kórházi ellátást és katasztrófamentő ismereteit – az ENSZ békefenntartóin, majd legújabban még a Libanonba repülő Macron francia elnökön keresztül is. Figyelembe véve, hogy a két ország de factomég mindig háborúban áll egymással, még azt is felajánlották, hogy Ciprusra küldenek orvosi személyzetet, hogy a Libanonban túlterhelt kórházak helyett oda szállítandó sérülteket ott kezelhessék.
A válasz mindeddig csupán a hallgatás. Nem úgy azonban Nasrallah, a Hezbollah vezetője: ő sietett kijelenteni, hogy azt szeretné, ha egy ilyen robbanás temetné maga alá Izraelt magát. E kívánságát nem először hangoztatja: Nasrallah már évekkel ezelőtt szemet vetett a haifai kikötő ammónium-tartályaira, melyeket, és rajta keresztül a Földközi-tenger egyik gyöngyszemét, Haifát rakétatámadással fenyegette meg. Feltehetjük a kérdést: most, amikor az összefogásnak és a jóindulatnak minden egyebet meg kellene előznie, milyen erkölcs az, amely a segítséget felajánló elpusztításával fenyeget?
A válasz mindeddig csupán a hallgatás. Nem úgy azonban Nasrallah, a Hezbollah vezetője: ő sietett kijelenteni, hogy azt szeretné, ha egy ilyen robbanás temetné maga alá Izraelt magát. E kívánságát nem először hangoztatja: Nasrallah már évekkel ezelőtt szemet vetett a haifai kikötő ammónium-tartályaira, melyeket, és rajta keresztül a Földközi-tenger egyik gyöngyszemét, Haifát rakétatámadással fenyegette meg. Feltehetjük a kérdést: most, amikor az összefogásnak és a jóindulatnak minden egyebet meg kellene előznie, milyen erkölcs az, amely a segítséget felajánló elpusztításával fenyeget?
Haifa polgármestere, Einat Kalisch-Rotem közvetlenül a bejrúti robbanás után így nyilatkozott: “Haifa együttérzéssel van azon családok iránt, akik családtagjaikat veszítették Bejrútban. Éveken keresztül, még mielőtt engem polgármesternek választottak is, küzdöttem azért, hogy megállítsuk a környezetet szennyező ipar növekedését a Haifai Öbölben. Mára világossá vált számunkra, hogy nem elég a növekedést megállítani, az ilyen üzemeket el kell távolítani.” Az izraeli környezetvédelmi miniszter nemrégiben bejelentette, hogy néhány éven belül máshová viszik a haifai olajfeldolgozót. A környező Kirjat Bialik polgármestere is megszólalt a környezetszennyező tevékenységek eltávolításáért a városi környezetből.