A szárszói Tavernában – ne keressék a hagymás rostélyost – engem még megszánt a szakács – rostontarja babos szósszal
Szántó István
Sosem titkoltam, egyre inkább gasztroturistává válok. Bárhová utazom feltérképezem az úgynevezett ellátási lehetőségeket. Bizonyos helyeken vannak már kipróbált éttermeim ahová hazajárok. Jó ideig élveztem Balatonszárszó vendégszeretetét a korábbi polgármester Dorogi Sándor barátságát így egyszerűen gyorsan felfedeztem, ha jót akarunk magunknak csak a főútmenti Tavernát választjuk. Most is ezt tettük.
A vendéglőnek sajátosan kialakított parkolója van, hosszában az épület előtt. Síófok felől akár a záróvonal áthágásával is megközelíthető, de nem ajánlatos. Az ottani zsaruk az ilyen kényelmes autósok kipécézésére rendszeresen lesben állnak a túloldalon. Ezzel az apró figyelmeséggel már is megtakaríthatunk húszezer forintot, tehát érdemes egy kis kerülővel leállni a vendéglő elé.
Fura, de jó. Látszik a hagyma körül a babos szósz.
Ha ide készülök mindig a hagymás rostélyosra fáj a fogam. A múlt héten is ebben a reményben furikáztunk oda. Ám kiderült többszörös tulajdonosváltás történt, s éppen ez a fogás már hiányzik. Letargiába estem, vigasztalhatatlan lettem, hiszen korábban az ottani szakács olyan finom , ropogós és bőséges hagymahalmot varázsolt elém amivel máshol sose találkoztam. Végül az ismerős felszolgáló közvetítésével kiharcoltam két adag sűlt hagymahalmot.
Rendeltünk sűlt kacsát is – még erre is jutott a hagymából
Olyan igazit, lisztben hempergetett jól átsűtöttet. Persze marha helyett roston tarjával tálalva. S hozzá – még ilyennel nem találkoztam vörösbabos szószt tálaltak. Lehet, hogy ebben a formában, összeállításban nem minden klappolt, de éhes ember ne válogasson. Főleg ha a szakács abban a hétvégi csúcsban, teltház mellett még a kedvemben is járt. Persze, hogy honoráltam.
Jut eszembe, hogy Miskolc Tapolcán a strand mellett volt egy faházas Rózsakert étterem. Csuda jó hely volt. Tulajdonosa se akárki volt, komoly kapcsolatokkal bírt a helyi politikában így nem okozott gondot számára egy vendéglő felhúzása ezen a frekventált helyen. Még az étlap választéka se mindennapi volt. Külföldi rokonainkkal szinte mindennap ott lógtunk. Az angliai vendégeink nagyon élvezték a T szteaket, mondván náluk ez hiányzik. Én már akkoriban is a hagymás rostélyosban utaztam. Igen ám, de egyszer marha helyett sertéshúsból kreálták, amiből lett egy kis bonyodalom.
Ha ugyanis a hasamról van szó nem ismerek semmi kompromisszumot. A lényeg, este, nem is olyan későn a tapolcai nyaralónkba küldték fel az igazi finom marhahúsos hagymásrostélyost, amelynek az ízét nehéz lenne elfelejteni. Ha így akartak volna megmérgezni akkor most ezt Önök aligha olvassák.
