Kilencféle rákkeltő (karcinogén) kórokozót nevesít a világjelentés. A Helicobacter pylori baktérium a gyomorhurut, a gyomorfekély, annak nyomán pedig a gyomorrák, illetve ritkábban a gyomorban kialakuló limfóma képződéséhez is hozzájárulhat. A kórokozó a gyomor nyálkahártyájának felszíni rétegein belül telepszik meg, ezáltal játszhat közre a fekélybetegségek, majd rosszindulatú daganat kialakulásában. A baktérium – a nem kielégítő kézmosási szokások nyomán – a széklettel szennyezett kéz, valamint az ennek következtében szennyezett ételek és tárgyak szájba jutása útján fertőz. A szegényebb országokban magasabb, a higiéniás tekintetben kedvezőbb helyzetben lévő térségekben alacsonyabb az átfertőzöttség. Magyarországon egyes adatok szerint a lakosságnak mintegy fele fertőzött.
Amint már az első példa is jelzi, önmagában egy rákkeltő kórokozó jelenléte nem vált ki mindenkinél rákot, idehaza például a sokmilliósra becsült Helicobacter pylori fertőzés mellett évente 2400 új gyomorrákos esetet diagnosztizálnak. A Helicobacter pylori a fertőzöttek mintegy 85 százalékánál még csak betegséget, panaszokat sem okoz, ezért ugyan a baktérium ellen antibiotikummal fel lehet venni a harcot, ám ez az esetek többségében nem indokolt.
A bakteriális fertőzés egy kockázati tényezőnek tekinthető, amelynek tartós fennállása a rák rizikóját növeli. A rosszindulatú betegség kialakulásában – daganattípustól függően – az öröklött genetikai hajlamnak, a közvetett és közvetlen környezeti ártalmaknak, az életmódnak és életkörülményeknek, valamint több más egyedi biológiai tényezőnek is szerepe van. Ez a Helicobacter pylorira éppúgy igaz, mint az összes többi, alább ismertetett kórokozóra.
Kevés fertőzésből lesz rák
A szexuális úton terjedő humán papilloma vírussal (HPV) szintén megfertőződik az emberek jelentős része élete valamely szakaszában, ám rendszerint anélkül meg is gyógyul, hogy valaha észlelte volna a fertőzés bármilyen jelét magán. Önmagában a HPV fertőzésnek ugyanis nincs tünete, a fertőzöttség a vérből sem mutatható ki. A kórokoló konkrétan a fertőzött részen – például a nemi szervek területén – van jelen. A fertőződés apró, szemmel akár nem is látható mikrosérülések révén közvetlenül a fertőzött bőrrel, illetve a fertőzött nyálkahártyával való érintkezéssel történik. A HPV némely vírustörzse „csak” szemölcsöket okoz, az agresszívebb típusainak a méhnyakrák, a szájüregi daganatok, a fej-nyaki régió daganatai, a péniszrák, a női szeméremtest és a végbélnyílás tumorainak kialakulásában lehet szerepe. A méhnyakrákos eseteknek csaknem mindegyikében kimutatható a HPV, a többi említett daganattípusnál ennél számottevően kisebb az előfordulása, de még így is jelentős arányban találnak a háttérben HPV fertőzést. A vírus ellen ma már van védőoltás.
A Hepatitis B vírus a májráknak, a Hepatitis C vírus a májráknak és egyes nyirokrendszerből kiinduló limfómáknak lehet kiváltója. A Hepatitis B vírus elsősorban vérrel és vérkészítményekkel terjedhet, ezért szűrik a nyolcvanas évek közepe óta például a véradókat. A kór ritkábban szexuális úton fertőz, Afrikában pedig elsősorban a fertőzött anyáról szülés közben terjed az újszülöttre a betegség. A Hepatitis B az esetek többségében ugyan gyógyítható, ám a fertőzés újszülötteknél 90 százalékban, felnőtteknél 10 százalékban krónikussá válik. Ennek következtében a máj kóros átépülése (májcirrózis, májzsugor) alakulhat ki: a májban göbök jelennek meg, a betegség a máj szerkezetének egyre jelentősebb, visszafordíthatatlan átépülését okozza, ezáltal is jelentősen növeli a májrák kockázatát. Jelentős előrelépést jelentett a terjedést gátolni hivatott védekezésben a Hepatitis B vírus elleni védőoltás bevezetése. A Hepatitis C fertőzés ellen viszont nincs védőoltás. Ez a betegség is leginkább vérrel és szövetnedvekkel terjed. A fertőzöttek kisebb része néhány hónapon belül meggyógyul, ám a kór az esetek többségében krónikus májgyulladásba torkollik, amelyről előfordulhat, hogy az érintett csak évtizedek elteltével szerez tudomást, amikor már májcirrózis, esetleg májrák alakult ki.
További rákkeltő kórokozók
Az Epstein-Barr vírussal (EBV) – ami a ma- gas lázzal járó mononuklezózis („csókolózási betegség”) kiváltója lehet – legtöbben még gyermekkorban megfertőződnek, de keveseknél okoz daganatot. A hatvanas években ez volt az első vírus, amellyel összefüggésben feltárták, hogy nyirokrendszeri limfómákhoz, valamint az orrgarat bizonyos fajta rákjához, továbbá a gyomorrákok egy kisebb részéhez is köze lehet.
A HHV8 herpeszvírus a HIV-pozitív betegekben okozhat daganatot: Kaposi-szarkómát, limfómát válthat ki. (A HIV teljes neve emberi immunhiányt okozó vírus. A HIV-pozitivitás az AIDS, azaz a szerzett immunhiányos szindróma korábbi stádiuma.) Maga a HIV-vírus közvetetten tekinthető rákkeltőnek: legyengíti a beteg immunrendszerét, ezáltal az kevésbé tudja megakadályozni a rosszindulatú sejtburjánzásokat. A HTLV-1 (humán T-sejtes leukémia és limfóma vírus) a felnőttkori T-sejtes leukémiában játszik szerepet. A Schistosoma haematobium fertőzés egy Európában nem jellemző, vízzel terjedő féregfertőzés, amely a bélrendszert, a májat is károsíthatja, tartós jelenléte húgyhólyagrákot is okozhat. Epeúti daganatokért teszik felelőssé az Opisthorchis viverrini és Clonorchis sinensis fertőzéseket, ezek ismeretlenek térségünkben.
Maga a rák sosem fertőz!
Nagyon fontos: a rákkeltő baktériumok és vírusok betegségkiváltó szerepéből nem következik az, hogy maga a rák fertőző lenne. Egyetlen típusú rákkal sem lehet megfertőződni! (A daganatos betegeket – különösen a daganatellenes kezelések időszakában – sokkal inkább védeni kell a közösségben terjedő fertőzésektől, amelyek náluk súlyos szövődményeket okozhatnak.) A daganatképződés nem egylépcsős folyamat. Amennyiben bizonyíthatóan valamilyen vírus vagy baktérium is állt egy kialakult onkológiai betegség hátterében, akkor is számos más tényező, továbbá az esetek jelentős részében egy vagy több évtizednyi idő kell, amíg a kórokozó bejutásától a kóros sejtburjánzás több fázisán keresztül, genetikai mutációk egész sorát követően kialakul a rákbetegség.