Emlődaganatokban a sikeres daganateltávolító műtét utáni adjuváns kemoterápiát azért alkalmazzák, hogy az esetlegesen visszamaradt daganatsejtek elpusztításával csökkentsék a betegség kiújulásának, áttétképzésének rizikóját. A magas kockázatúnak számító betegeknél régen is egyértelmű volt, hogy szükség van kemoterápiára, ahogyan az is egyértelmű volt, hogy alacsony kockázatú betegeknél az akár el is hagyható, mert nem javít annyit az életkilátásokon, mint amennyire megterheli a szervezetet. Volt azonban egy szürke zóna, ahol éveken át a „biztonság kedvéért” adtak kemoterápiát, nehogy ezen múljon a rák kiújulása. A kutatások fejlődésével mára széles körben elterjedtek olyan genetikai tesztek, amelyek révén egyértelműen kimutatható, kinél indokolt és kinél nem a kemoterápia. A fejlődést ezen a téren tehát épp az jelentette, hogy a korábbinál kevesebb kemoterápiát tartalmazó onkológiai kezelést indítanak, így kevesebb mellékhatás alakult ki a betegeknél.
Kevesebb kezelés is lehet előnyös
Amint dr. Szentmártoni Gyöngyvér, a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának adjunktusa rámutatott, jelenleg sem csak újabb és újabb gyógyszereket keresnek, hanem azt is kutatják, mely területen lehetne kevesebb gyógyszerrel ugyanazt a hatékonyságot elérni. Mivel egyre nagyobb arányban gyógyulnak meg a nők az emlőrákból, illetve gyógyíthatatlan esetekben is egyre hosszabb távon tervezhetnek az érintett betegek, fontos szempont a kezelések hosszabb távú esetleges mellékhatása is, a várható életminőség. Ahogyan egyre több paraméterét megismerik az emlődaganatoknak, úgy tudnak egyre több betegcsoportot elkülöníteni és személyre szabottan kialakítani a vélhetően optimális kezelési rendet.
dr. Szentmártoni Gyöngyvér
Szentmártoni Gyöngyvér több olyan klinikai kutatásról is beszámolt, ahol a cél a korábbinál kevesebb kezelés hatásának felmérése volt. A HER2-pozitív emlődaganatoknál például azt találták, hogy még 5 év elteltével sem látszik a daganatkiújulásban különbség aszerint, hogy a célzott onkológiai kezelésben részesült betegek megkapták-e a kemoterápia egyik hatóanyagát vagy kihagyták az adott összetevőt a kezelésből. Ha pedig a kilátások, a túlélési adatok az adott hatóanyag nélkül is ugyanolyanok, el lehet kerülni a mellékhatások egy részét. Amikor képesek az onkológusok a kezelés mennyiségét csökkenteni úgy, hogy a hatásosság megmarad, vagy akár egyes kezeléseket elhagyni, akkor ezt szakszóval terápia de-eszkalációnak hívják.
A daganatellenes terápia időtartamának vagy kombinációs összetevőinek szűkítése felé csak akkor szabad elmozdulni, ha azáltal az onkológiai eredményesség, tehát a rák végleges meggyógyításának esélye nem csökken. Az előadó meglátása szerint a hatásosság megítélését segíti az is, hogy egyre gyakrabban alkalmaznak a daganateltávolító műtétek előtt is onkológiai kezeléseket. Ezeknek a neoadjuváns terápiáknak az egyik előnye, hogy a tumor megkisebbítésével a műtét kiterjedtsége is csökkenhet. Másrészről pedig az emlődaganat méretváltozása azonnal jelzi, hogy a választott kezelésre hogyan reagálnak az adott tumor sejtjei, majd erre szinte azonnal lehet a terápiával reagálni. Ennek megfigyelésére a műtét utáni adjuváns kezeléseknél már nincs lehetőség, hiszen akkor már maga az emlődaganat nincs a szervezetben, hanem a kimutathatatlan, de feltételezett ráksejteket célozzák.
Áttétes betegek javuló kilátásai
Az áttétes emlőrákos betegek kilátásainak javulásában sem csak teljesen új gyógyszerektől várható előrelépés, hanem attól is, ha a már használatban lévő hatóanyagokat optimálisan sikerül kombinálni és ütemezni. Erről dr. Nikolényi Alíz, a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikájának adjunktusa beszélt. Elmagyarázta: a korábbi években előfordult, hogy több igen hatékony gyógyszert egymással párhuzamosan, de egymástól függetlenül fejlesztettek ki. Az akkori klinikai vizsgálatok bizonyították egyiknek és másiknak is a hatékonyságát, meghatározták a korábbi terápiákhoz képest a helyét a kezelési sorban, majd szinte egy időben a kórházi rutin kezelések részévé váltak az új készítmények. Viszont arról nem állt rendelkezésre adat, hogy az újonnan engedélyezett gyógyszerek egymás hatását vajon miként befolyásolják, hogyan érdemes azokat egymáshoz képest ütemezni, esetleg kombinálni. Az orvosi kongresszusokon ezért folyamatosan elemzik az ez irányban szerzett tapasztalatokat is.
dr. Nikolényi Alíz
– Cél a meglévő eszköztárunk optimális felhasználása. Ha a kemoterápiát, a hormonkezeléseket, a célzott onkológiai kezeléseket, az immunterápiákat sikerül megfelelően kombinálnunk, illetve megtaláljuk a legjobb ütemezési módozatokat, azzal még újabb gyógyszerek nélkül is nagyot léphetünk előre a daganatellenes kezelések eredményességében – magyarázta Nikolényi Alíz.
Hozzátette: ettől azért továbbra is nagy szükség van az eddigiekhez képest újfajta gyógyszerekre, ezek pedig rendre érkeznek is. Az új fejlesztések közül Nikolényi Alíz a HER2-pozitív áttétes emlőrákos betegek azon terápiáit említette, amelyek akkor használhatók, ha a korábbi kezelésekkel szemben már ellenállóvá válik a daganatos folyamat.
Rutin a mellékhatások csökkentésében
Az előadó megjegyezte: az immunterápiákat is egyre nagyobb magabiztossággal alkalmazzák emlőrákban is. A hormonterápiákra és HER2-gátló kezelésekre nem reagáló, emiatt nehezen kezelhető, úgynevezett tripla-negatív emlődaganatos betegeknél például az esetek harmadában tudják eredményesen bevetni az immunterápiákat. Minél több tapasztalat gyűlik össze az új kezelésekkel, annál inkább rutint szereznek a szakorvosok az immunterápiák mellékhatásainak korai felismerésében és menedzselésében is, ez a hosszú távú kezeléseknek szintén záloga.