https://youtu.be/nbC7BxXtOlo
1961. október 30-án a Szovjetunió a világ eddigi legnagyobb atombombáját hozta működésbe. A nyugaton „Cár-bombának”, a szovjetek által RDSz–220-nak, AN602-nek, illetve Ivánnak vagy Ványának nevezett hidrogénbomba a történelem legnagyobb robbanását okozta. Ereje több mint 50 millió tonna TNT-nek felelt meg, ami gyakorlatilag háromezerszer akkora volt, mint a Hirosimára 16 évvel korábban ledobott amerikai „Little Boy”. Oroszország most feloldott egy propagandavideót, amely a hidrogénbomba tervezését, majd a jeges-tengeri Novaja Zemlja szigetcsoporton történő bevetését mutatja be.
Részlet a felvételből
A Roszatom, az Oroszországi Föderáció atomenergetikai iparágát összefogó és felügyelő állami atomenergetikai konszern augusztus 20-án – az orosz atomipar 75. évfordulója előtt tisztelegve – tette elérhetővé a YouTube-csatornáján a korábban nem nagyon láthatott, 40 perces felvételt. Az első harminc percben a szovjet propaganda stílusában követhetjük végig a hidrogénbomba történetét az építésétől kezdve a robbanásig.
A 27 tonna tömegű, 8 méter hosszú és 2,1 méter széles robbanóeszközt egy Tu–95V jelű bombázó szállította, amelynek szerkezetét a hatalmas bomba hordozása céljából több helyen speciálisan módosították, például a bombarakterének ajtóit, illetve pót-üzemanyagtartályait eltávolították. Megfigyelőként egy kisebb repülőgép, egy Tu–16 kísérte, amelyről fényképezték a kísérlet pillanatait, valamint a dokumentáció egy része is a személyzetére hárult.
A hidrogénbomba eredetileg egy urán-238-as izotópból készült köpenyt is tartalmazott volna, ám a kockázatok csökkentése, valamint a Tu–95V épségének megőrzése érdekében ezt ólommal helyettesítették. A bombát a jeges-tengeri Novaja Zemlja szigetcsoport északi része felett 10,5 kilométeres magasságban dobták ki, az ejtőernyője rendben kinyílt. Ezt követően a gépeknek megközelítőleg két és fél percük volt, hogy megfelelő távolságra érjenek a detonációtól, amelyre a terveknek megfelelően 4200 méteres magasságban került sor.
A kisebb vasmadár ekkor már biztonságos távolságban járt, ám a Tu–95V még csupán 39 kilométert tett meg. Több mint száz kilométerre járt a robbanás helyszínétől, amikor a lökéshullám elérte, (a Tu–16 ekkor 205 kilométerre volt), aminek köszönhetően hirtelen ezer métert süllyedt, ám a pilóta nem vesztette eszméletét, stabilizálta a gépet és rendben visszavitte a bázisra.
Maga a lökéshullám olyan erős volt, hogy megakadályozta, hogy a mintegy 8 kilométeresre duzzadó tűzgolyó elérje a földet. Ereje még 8-900 kilométerre is érezhető volt, Finnországban és Norvégiában több helyen berepedtek az ablakok. A gombafelhő 64-65 kilométer magasra jutott, a sztratoszférán is túlnyúlva a mezoszférába ért fel. Összehasonlításul: a Mount Everest „csupán” 8848 méter magas.
Az akár egy kisebb országot is kiiktatni képes Cár-bomba az egyik utolsó, földfelszín felett tesztelt nukleáris fegyver volt. 1963 augusztusában ugyanis a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia aláírta a nemzetközi atomcsendegyezményt, így a detonációk a föld alá költöztek.