Antal Jenő a kilencvenes évek ikonikus, emblematikus figurája volt Miskolcnak. Igazából a miskolci termálfürdőben egyszerű masszőrként tette a dolgát. Ám ő ennél sokkal többre vágyott, megérezte az idők szavát. Még a politikai ambíciói is lettek, akkor pucéran, fehér alsóban illusztráltam, demonstrálta, hogy legatyásodtunk. Miskolc Don Juanja nem tartozott a tehetősek közé, autója se volt, buszozott, villamosozott, a beszédtechnikáján is lett volna mit csiszolni mégis a nők bálványává vált, mint Gedeon bácsi a női fodrász. Bomlottak utána a lányok, asszonyok. Abszolút Casanova volta régióban és azon túl. Az országos és a helyi televízióban, minden médiában bemutatta a hódításának titkait. Magam is az irigyei közé tartoztam és gyakran sztároltam menedzseltem a Déli Hírlapban.
Még arra is emlékszem, hogy rendszeresen megjelent a szerkesztőségben és egy hatalmas műanyag szatyorból bányászta előtt a róla megjelent irodalmat. Elszántan gyűjtötte a fotóit. S volt egy nagy spirálfüzete, amelyben listát vezetett az általa masszírozott hölgyekről. Névvel, címmel, telefonszámmal. Magam is belenéztem ebbe, s meghökkentem mennyi ismerősre bukkantam. Nem gondoltam volna, hogy Jenőnek ilyen hatalmas pacientúrája van. Még annyit elárulhatok, ha ebbe a füzetbe belenéznek a nők párjai, Jenőt kikergették volna a világból. Ezt a vaskos szatyrát tulajdonképpen mindig magánál tartotta, s bármerre járt úgy fogta, hogy ezzel is védje elülső fertályát. Minden oka megvolt erre az elővigyázatosságra. Hiszen a fürdőből se véletlenül kellett távoznia, egy szemfüles féltékeny férj megkergette munka közben.
Jenő semmit nem öregedett. Ismét Miskolcon praktizál, de ma már, mint mondotta kifejezetten szakmai, egészségmegőrző céllal lazítja el a hölgyeket. Neki is van párja, s végül őt is elérte a végzete, mint Gedeon bácsit.
Kedves Jenő, köszönöm a múltidéző képeket, amiket küldtél, s igyekszem megosztani. sőt ha megvolna, az nagy fűzet, amelybe a hódításaidat jegyezted fel, leközölném a listát is.