SzántóGráf

1989 -et írunk -amikor a Helvétia lóvá tette a fél országot – Bécsbe rohantunk az aranyért – a magyar buszkaravánok eltorlaszolták a Tabor strassét – a Déli Hírlap melléküzemága volt a kiállításszervezés

Ha elfelejtették volna  a Déli Hírlap ebben az esztendőben megszervezte az országos ékszerkiállítást – szinte minden megyeszékhelyen bemutattuk Dárius kincsét, akarom mondani Julius Forstinger bécsi ékszerkereskedő aranyozott ékszereit.  Magam szerveztem a haknit – a belépőjegy 50 forint volt és cseréb kaptak egy műanyag órát és egy bónt.  Ezt Bécsben 500 schilling értékben lehetett levásárolni a Tabor strassen. Aminek következtében buszkaravánok indultak oda Magyarországról. S persze mondanom se kell, ahol a hazánkfiait szolgálták ki, ott minden legalább ezerrel többe fájt. Ettől függetlenül a sok okos százszámra vette a bónt – ami a kiadó bevétele volt – s ezt remélték, hogy az ottani eladók – ha megkenik őket, összeadják ezeket a papirokat, s ők az utolsó schillingig levásárolják.  Emlékszem Szekszárdon – ott élhet a legtöbb észkombájn tömböstől vette a jegyet.  Figyelem a szocializmus már romokban a kapitalizmus alapjai még csak ki voltak ásva. Ezek az emberek a régi érában szocializálódtak, ők még el tudták képzelni, hogy az ottani bécsi eladókat megvesztegethetik. Szó szerint kiröhögték őket.  Szép idők voltak. Na erről majd még mesélek….

Exit mobile version