1963-ban váratlan esemény zavarta meg a Royal mindennapjait. Két alkalmazott a szállodában tartotta meg a lakodalmát, és az ifjú ara testén másnapra gyanús kiütések jelentek meg; az orvos himlőre gyanakodott. A diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett. A szállót a hatóságok lezárták, a vendégeknek és a dolgozóknak az épületben kellett maradniuk.
A szállót lakói egymás között Krank Hotel Royalként emlegették, és „himlőbált” rendeztek benne. A márványborítású termekben zajlott az élet, az épületben – mint egykor a süllyedő Titanicon – a zenekarok folyamatosan játszottak. Vadnai Tibor így eleveníti fel ma a történteket: „Eleinte senki sem tudta, hogy ez most komoly vagy nem komoly. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint élt, volt, aki elhitte, hogy ez az utolsó három hét, és akkor eszerint szállt szobáról szobára. Nem éreztem semmiféle pánik hangulatot, jó bulinak vettük.” A Royal egykori recepciósa, aki mindent látott, hasonlóképpen emlékezik: „Düböröghettek a numerák a szállodában éjszakánként, mivel a személyzet és a vendégsereg együvé volt zárva.”
Elbeszélések szerint a szálló foglyai egy idő után már az épületet körülvevő őröktől sem tartottak: „Volt olyan vendég, aki az emeletről leugrott, majd visszasétált a főbejáraton fogadásból, hiszen ki mert volna feltartóztatni vagy kint tartani egy himlőbeteget.” Az utcáról kíváncsiskodó járókelők próbálták kikémlelni, hogy mi zajlik odabenn. „A pálmakerti részt paravánokkal elkerítették, hogy ne lássanak be, mert örökké összejártunk, mulattunk. Három zenekar volt, éltük az életünket, ettünk, ittunk, nagyon jól éreztük magunkat. Akkor ment a hír Pesten, hogy ott tárolják a hullákat, azért kerítették el” – meséli Vadnai Tibor. – Nagy bál volt az utolsó napon is, amikor felszabadítottak minket.
Óriási mulatság volt az étteremben, amikor végül kinyitották a kapukat, kijött a magyar televízió is, és filmeztek minket, ahogy éppen jókedvűen táncolunk.” Közel három hétbe telt, mire a vesztegzárat feloldották; nyolcszáz vendég – köztük nagyszámú turista – rekedt erre az időre a szállóban. A személyzet tagjai is elmerülhettek egy rövid időre abban az elérhetetlennek tűnő, fényűző világban, amelyet a rendszer a nyugati turistáknak teremtett. Kilenc hónappal a karantén után a Royal több női alkalmazottja is gyermeknek adott életet.