Aki gyakran és rendszeresen vezet autót, az bizony láthatott már meredek dolgokat az utakon. Autóvezetőként rendszeresen felhúzhatjuk magunkat, ha valaki hirtelen bevág elénk, az indexet nem teszi ki, vagy éppen leszorít az útról. Mostani cikkünkben Bartal Tamás, a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója magyarázza el mindennek hátterét, miközben bemutatja egy, a közelmúltban a témában lefolytatott felmérés konklúzióit is.
Közlekedés vagy vezetés közben hozott döntéseink vezérelve az kell legyen, hogy mindenki hazaérjen, aki aznap útnak indult. Ott kell lennünk fejben, hogy mindig a helyzetnek megfelelően, megfontoltan és nyugodtan dönthessünk. A közlekedés nem lehet annak a színtere, hogy felfokozott állapotban itt engedjük ki a gőzt. Már egy rossz mozdulatnak is tragikus következményei lehetnek. Kiemelten kezelem ezt a témát és fontosnak tartom, hogy újra és újra beszélgetést kezdeményezzünk róla, és szerencsére ezt a törekvést üzleti partnereinken is ugyanúgy látom.
Először is meg kell ismernünk, hogy az emberek miként vélekednek napjaink közlekedési kultúrájáról. Azért, hogy tisztábban lássuk ezt a képet, végeztünk a közelmúltban egy felmérést.
Ebből többek között az derült ki, hogy másokat általában erőszakosabbnak látunk magunknál, és az is egyértelművé vált, hogy az emberek több mint kétharmada szerint régebben kulturáltabban vezettek az autósok. Tehát egyszerre vagyunk nosztalgikusak, önmagunkat felmentők és másokat hibáztatók ebben a kérdéskörben. Ezek a gondolatok pedig sajnos megágyaznak a leggyakoribb közlekedési kihágásoknak, illetve leképezik a jelenlegi agresszív közlekedési mintákat is.
Könnyű magunkat felmenteni és a másikra mutogatni. Az emberek szinte egyöntetűen azt gondolják, hogy az úton tapasztalható szabálysértések közül a büntetőfékezés a legveszélyesebb. Különösen kockázatosnak tartják a magyarok a jelzés nélküli, hirtelen bevágást vagy a rátapadást is.
Naponta találkozunk agresszív viselkedéssel városi környezetben és autópályán egyaránt, amelyeket sajnos még mindig nem veszünk elég komolyan. A mögöttes vagy kiváltó okok között a legtöbb ember a türelmetlenséget, a fölényeskedést és a stresszt látja, de ide sorolható még a fáradékonyság vagy a figyelmetlenség is.
Ha változást szeretnénk elérni, tegyük fel a címben szereplő kérdést egy olyan ismerősünknek, akiről tudjuk, hogy hajlamos az agresszív és szabálytalan vezetésre. A kérdésre nincs jó válasz, mert nem tudhatjuk pontosan, hogy ki utazik a körülöttünk haladó járművekben. Ismerek valakit, aki sok éve halálra gázolt egy gyalogost, és a sokk, majd az ügyben lefolytatott – egyébként felmentéssel záruló – büntetőeljárás hatására azóta sem képes kocsiba ülni. Nyilván nem az a cél, hogy tartózkodjunk a vezetéstől, de odafigyeléssel és felelősségtudattal magunk és családunk, ezáltal mások számára is biztonságosabbá tehetjük az utakat.”