Elment Sas József a nagy nevetettő. Néhányszor magam is megfordultam a színházában, de alapvetően az ATV-ből volt szerncsém megismerni az összes előadását. Sőt egyszer, a közelmúltban a városmajori szívklinika centrumban a feleségemnek tűnt fel az ismerős hangja. Könnyű volt rálelni. Közvetlen, barátkozó tipus az udvarias hogyan van kérdésre legalább öt perces műsorral szolgált. Mondta, bejáratos ide, s az ő ketyegője most rendben van, egy kollégáját akarja beprotezsálni a professzornak. Mondom minden tévés közvetítését megnéztem, akár háromszor is. Olyan szívből jövő derű áradt minden produkciójából. Nem véletlenül minden előadásuk teltházzal ment, s ne feledjük úgy a Nacsa mint a Varga duo is a szárnyai alól jutott el az országos ismertségig.
Egyébként ilyenkor mindenki minden szépet és jót elmond majd Józsiról, a nagy nevetetőről, szép hangú énekesről, a bohócról. Igen, semmi sértődés ne essék, maga is így tartotta számon a személyét. Igazi udvari bolond volt, olyan aki nem átalotta kifigurázni a bal és a jobb oldali politkusokat. Torgyántó, Horntól, Orbánig és Gyurcsányig mindenkit paródizált. Elkövette a felségsértést, ami egy udvari bolondnak szolgálati kötelessége. Sokba került ez neki. Rá szállt az adóhivatal, s mikor nem, amikor éppen egy magas kormánykitüntetésre terjesztették fel. Ment is a vita, hogy ne most már amikor a kassza hibádzik a színházban. Szóval e miatt nem kapta meg a neki járó Kossuth díjat. Vajon jár e ez posztumus? Mit szólna hozzá amikor a temetésén csak úgy mélltóságteljesen rátennék a ravatalára.
Jut eszembe egy jelenetében eljátszotta a halálát és a feltámadását. Három nagy tiszteletű egyházi személy, köztük egy rabbi is ott állt a koporsója felett. Fogadjunk, hogy a bűcsúztatásánál mindenkinek beugrik ez a szerepe. S szurkolnak, Józsi bizonyára megint csak tréfálsz, secperc és mosolyogva kiugrasz a ládából….