EGY VÁRVA-VÁRT HÍVÁS

A telefon, mint az izraeli-amerikai kapcsolatok újabb mértékegysége

Az elmúlt négy évben már szinte elkényelmesítő gondolat volt, hogy az USA és Izrael közötti kapcsolatok már jobbak nem is lehetnek, de legalább az, hogy az előző Obama-adminisztrációhoz fűződő nehézségek, beleértve, hogy az akkori utolsó hónapokban már az ENSZ-ben sem lehetett számítani az amerikai támogatásra, hosszú távra elmúltak. Erre adott reményt a Trump-adminisztrációnak a Közel-Keletet középpontba állító külpolitikája, az, hogy Izraelt két oldalról is támogatta: egyrészt az Ábrahám-Egyezményen keresztül megjelenítette Izraelnek a sokoldalú jelentőségét az arab világban, másrészt gazdasági és politikai lépésekkel igyekezett elszigetelni az Izrael létét éppúgy, mint az Öböl-menti országokét fenyegető Iránt. Joe Biden választási győzelmével várható volt, hogy az Obama nyolc évig alelnökeként funkcionáló új elnök nem fog gyökeresen változtatni a korábbi demokrata vezetés politikáján, így nem volt teljesen meglepő, hogy Netanyahu miniszterelnök sem a legelsők között gratulált Joe Biden elnökké választásához. Bizonyára nem ennek az időzítésnek tudható be azonban, hogy szinte napra egy hónapnak kellett eltelnie, hogy 11 ország vezetőivel való bemutatkozó beszélgetése után Joe Biden telefonált Netanyahunak is, továbbá azzal, hogy a régióban elsőként vele vette fel a kapcsolatot, biztosította az izraeli mniszterelnököt arról, hogy Izraelt fontos közel-keleti partnerének tekinti.

A szavak mögött a hangsúlyok is mindig számítanak. A jeruzsálemi miniszerelnöki hivatal szerint a beszélgetés „nagyon barátságos és meleg volt, és mintegy egy óráig tartott”. A hivatal közleményében megemlíti még, hogy szóba került a két ország közötti kapcsolatok erősítése és az, hogy támaszkodni lehet a Trump-kormányzat közreműködésével Izrael és szomszédai között létrejött normalizálási egyezményekre. Ugyancsak említették az iráni fenyegetést és a régió kihívásait, és egyetértettek abban, hogy folytatják az ilyen irányú tárgyalásaikat. Biden elnök a telefonhívást követően röviden megjegyezte, hogy „jó beszélgetés volt”, a Fehér Ház közleménye szerint pedig Biden „aláhúzta a béke megteremtésének fontosságát az izraeliek és a palesztinok között a régióban”.

A szavak persze csak eszközök. A mögöttes üzenetek azonban már markánsabbak: míg Biden beiktatása óta több ízben és a megoldandó problémák egyik (de nem egyedüli) legfontosabbikaként az Iránnal 2015-ben kötött nemzetközi egyezményhez való visszatérést említette, az izraeli kormány e várható lépés ellen folyamatosan és határozott hangon fellép (azt hibának, sőt még könnyelműségnek, ostobaságnak is nevezve). Izrael biztonsága számára azonban fontosnak tűnik, hogy Biden ahhoz a feltételhez köti az egyezményhez való visszatérést, hogy Irán maga visszatér az eredeti megállapodásban foglaltakhoz, valamint, hogy ugyancsak célja az egyezményből kimaradt, Izrael által folyamatosan hangoztatott két lényegi kérdés tárgyalásra tűzése is: Irán ballisztikusrakéta-programja és regionális hegemóniára való törekvése. Ez utóbbi kérdés szempontjából azonban nem megnyugtató, hogy egyik első intézkedéseként Biden az Irán által támogatott jemeni huthikat levette a terrorista szervezetek listájáról, ezzel egyben nem várt üzenetet küldve egyik fő partnerének, Szaúd Arábiának is. Végül egy jelzés, hogy a sakktáblák is különbözhetnek: egy nappal e beszélgetést követően, és azután, hogy Biden tárgyalt európai partnereivel, az amerikai elnök visszavonta Donald Trump azon intézkedését, aminek eredményeként az USA újra bevezette a 2015-ös iráni atomalku aláírásával érvényét vesztett korábbi Irán-ellenes ENSZ-szankciókat.

Képünkön: Benjamin Netanyahu fogadja Joe Biden hívását (fotó: Miniszterelnöki Hivatal)