Egy nem éppen szelíd motoros cikázik a miskolci utcákon. Mivel a kilencvenes évek elején még nem sok böhömnagy kétkerekű van a városban, a rendőröknek is feltűnik a bravúros vezetés. Utolérhetetlen az utakon, időnként finoman hátradőlve, egy keréken cselezve szlalomozik az autósok között. Majd, amikor megcsípnék, ránt egyet a gyújtáskapcsolón s éghasadásszerű mennydörgéssel hozza a frászt az üldözőire. Végül önként adja meg magát a rendőröknek. Leveszi a bukóját, mutatja az amerikai okmányait, s a rendőrök legnagyobb megdöbbenésére nem egy fiatal vadmotorossal találják magukat szembe. Ő Velencei János – mindannyiunknak csak Kuksi, aki túl a hatodik ikszen is legényesen megüli a lóerők százaitól duzzadó japán vasparipáit.
Kinézetre nagy ősz szakállával, akár a Mikulás is lehetne, jószíve, jó lelkűsége alapján teljes joggal. Vagy akár egy soha fel nem nőtt nagy gyerek, akinek egyetlen játékszere az erős, utolérhetetlen sebességre képes motorok. A hazatelepülése után egyszerre négyet, a kedvenceit mind hazahozza.
Mivel az óceánon túl többszörös gyorsasági világbajnokként vállalkozásában autó- és motorszereléssel foglalkozott, hiányzik neki a benzingőzős, olajos műhely illata. Ha csak teheti állandó vendége Kilián István Csaba vezér úti szervízének. Itt árulja el, van neki egy még Amerikában szabadalmaztatott terve, amelyet minél előbb szeretne a gyakorlatban is megvalósítani. A nagy elmék fejében hamar összeáll a kép, de a kivitelezés nem is olyan egyszerű.
Titusz – a Kilián műhely legjobbja – Tóth Tibor megérti, átlátja az ötletben rejlő lehetőséget. Mondja, Kuksi a két- és a négyütemű motorok előnyeit akarta ötvözni. A félezer köbcentis Java salakmotorblokkon kezdik az átalakítást. A szívó és a kipufogó szelepek kombinációjával nő a motor ereje és a gyorsasága. Az itteni két fokozatú váltóknál ez a konstrukció óriási előnyt jelentene.
Kuksi emlékezetem szerint 1995 nyarán hunyt el. Félkész motorját torzóként hagyja maga mögött. Sajnos a szerelők maguktól, már a tervrajz alapján se képesek befejezni a nagy művet. Titusszal megbeszéljük, megkeressük a félbe maradt motor prototípusát. Több szem többet lát alapon, hátha rájövünk, mi kell még ahhoz, hogy ez a csoda motor életre keljen csipkerózsika álmából. Még annak is nyomába eredünk, kiderítjük, kik örökölhették meg a szabadalom értékesítési jogát.
Hogy idáig miért nem tettük? Nos, a válaszom elég prózai. A tragédia után sokáig nem ocsúdtunk fel. Kuksit a miskolci mindszenti temetőben búcsúztatták. A temetésén rengetegen voltak, még azok a motoros rendőrök is eljöttek, akik néhány évvel korábban becserkészték, utaztak rá. Majd tisztelői, rajongói lettek a vezetéstudományának. Sok trükköt megtanított nekik. Cserébe háborítatlanul durrogtathatta a motorját az éjszaka is.
Kilián Pista ötlete volt, Kuksi búcsúztatásán a legkedvesebb motorja is jelen legyen. Kihozták a műhelyből a sírkertbe, hogy a szertartás végén beindítsák. Tudták, Brumi hangja mennyei zene a fülnek. Ám Brumi bánatában nem indult be. Sokáig köszörülték az önindítóját, három szerelő próbálta életre kelteni, de hiába. Megnémult, nem akart búcsúzni a gazditól…
A címkép illusztráció – Velencei János fia , a közelmúltban elhuny Tamás, Tomi látható. Nagyon hasonlított az édesapjára, maga is szeretett motorozni. S nagyon is tudott.
