Jó olyanokkal beszélgetni, akikkel sok közös emlékünk van. Dávid pontosan 1962 őszén hagyta el Magyarországot a szüleivel. Szíve gyakran hazahúzza. Hogyan élik meg ezeket a háborús napokat, meg lehet e szokni egy olyan életet, amelyben egymást érik a külső-belső konfliktusok. Erről kérdezgettem – sok diplomatikus és racionális választ kaptam. Másodszorra azt a viccet is megértette, hogy két pap beszél, a Vatikánban- mondja az egyik, hogy vajon megérjük a cölibátus eltörlését. A válasz mi már aligha, de a gyerekeink talán… Na így vagyunk mi is a közel-keleti béke reményével, az utódaink csak megérik a békét az olajfák alatt.