Poldi bácsinak, a filmbéli nyugalmazott parkőrnek
nem kellett messzire mennie,
hogy égig érő fűvel találkozzon. A májusi eső aranyat
ért, így aztán a zöld növényzet országszerte eszeveszetten
burjánzott.
Magam sem lelkesedtem
azért, hogy háromnaponként
kaszálhattunk. Közben, pihenésként, valamennyi közösségi portálon olvasgattam a magasló fű problémáját feszegető
tematikájú, erőteljesen korholó bejegyzéseket. Két szólamban háborogtak: ki a felelős,
miért nem kaszálják a parkokat. Egy napig hátrakulcsolt
kézzel próbáltam magamat
visszatartani a beszólástól.
Majd csak megírtam, igazából nem ördögtől való, ha a
panelházak előtti zöldterületet maguk az ott élők kedvükre rendben tartják. Tartottam
a lehurrogástól, nem is kicsit.
Kellemes csalódás volt, hogy
mások is kivitelezhetőnek
tartják ezt a csináld magad
mozgalmat. Felbátorodtam,
amikor kiderült, hogy ötletem
egyre szélesebb körben visszhangra talál.
A véget érni nem akaró
adok-kapok, ki-be szólások
eredményeként kiderült, hogy
a panelházban élők közül sokan beszállnának környezetük parkosításába. Azok,
akik a reggeli kávéjukat az
erkélyükön kortyolják el cserepes virágaik társaságában,
késztetést éreznek, hogy a
ház körül is kaszáljanak, virágosítsanak. Sokan írták, ha
a gondnokuk, a házuk közös
vagy önkormányzati képviselője megszervezné, önként
és dalolva, idejében lenyírnák
a füvet. S ha engednék, akár
a virágosítási projektből is kivennék a részüket.
Hogy ez mennyire így van,
példa erre a belvárosban a
Bató-ház mögötti 10 emeletes
bérház előtti parkocska. Ott
egy nyugdíjas férfi néhány
négyzetméteren tündérkertet
varázsolt az ottlakók örömére. S hogy a művét tönkre ne
tegyék, még kövekkel is körülbástyázta.
Világos és egyértelmű, hogy
az önkormányzat nem mondhat le a közösségi parkok gondozásáról. Nem szervezheti ki
maga alól a ráháruló kötelezettségeket és az ezzel együtt
járó felelősséget. Ám lehetőség van arra, hogy a betonrengetegben élők tehessenek
valamit a környezetük szépítésére. Ráadásul a törvény is
előírja, hogy az ingatlanhoz
tartozik még bizonyos terület,
amelyet az ingatlan tulajdonosának kell – kellene – gondoznia.
Jómagam, ha erőm engedi, még a szomszédunk előtt
is végigtekerek az elektromos
masinával. Mostanában hamar megtelik a gép kaptára,
s nem könnyű a zöld bezsákolása. Ám imádom a friss fű
semmihez nem hasonlítható
illatát. Prüszkölök és könnyezek tőle, de nincs megnyugtatóbb látvány, mint az igazi,
zöldben pompázó, harmatos
gyep. Néhány elszórt négylevelű lóherével.
Legyen ez az élmény mindannyiunké.
Az a szép zöld gyep – megjelent a Miskolci Naplóban – Poldi bácsi álma , az égig érő fű
