Van egy családi tradiciónk. Jeles eseményekkor, ha valaki szülinapos megszavazzuk hová megyünk ebédelni vagy vacsorázni. Az ünnepelt dönt, vétőjoga van mint az uniós tagoknak, de igazából nem kisérletezünk, szeretjük a belvált, a kipróbált helyeket. S az igazság, hogy hiába van egyre több vendéglátóhely kevés helyen tartós a színvonal. Az elmúlt másfélév próbára tette az ipart, ez a házhozszállításos majd meg látod mit kapsz, csak fizess nem lendítette előre az ágazatot. Mi szeretjük ha a felszolgálóra bízhatjuk magunkat, arra aki lesia gondolatainkat, s ha kell segít a választásban, kitalálja mit is szeretnénk, s jól esik ha emlékezik mit rendeltünk legutóbb és csapolt vagy üveges sört szeretjük. S ha még egy két lábonjáró lexikon is akkor ő a mi emberünk. A Murphy főura például ugyanúgy emlékezett arra, hogy valamikor , a kezdetek kezedetén amikor a Talizmán főszakácsát átcsábították menő volt a gömbpalacsinta. Ez a szuper desszert csúcs volt, korábban ezért képesek voltunk átruccani az egri vár alá . El is döntöttem, meg van a neve , meginterjúvolom a feltalálóját, van e még valahol az országban ilyen édesség. Ha akad már is indulunk, oda.
S, hogy mit választottunk a miskolci Murphyben , jöjjenek a képek.
