A Jó Isten mentsem meg, hogy Géza bátyánk nimbuszát megsértsem. Bátor volt és utánozhatatlan. Olyan körökben mozgott, hogy bármikor bármit kimondhatott. Bárkinek beolvashatott, s Kádár Jánost is paródizálhatta. Az öregnek volt humorérzéke, s a körötte a sündörgök is úgy gondolták van olyan erős a rendszer, hogy kibírja ha csiklandozzák. Na, de amikor a legnagyobb példányszámban megjelent könyvemet írtam, ott Aligán meg tudtam egyet s mást. Például, azt, hogy Hofi szilveszteri műsorát Acél györgy előzetesen meghallgatta. Igaz, jól szórakozott ezen és esze ágába se volt beleszólni vagy korrigálni. Úgy tünt Hofi nálánál is stabilabban állt, Gézát senki nem tudta volna helyettesíteni, Acél helyére pedig tucatnyian fölkinálkoztak.
“Nem tangózunk Balra egy, jobbra kettő. Nem tangózunk, itt sosincs helye az elhajlásnak. A parttól befelé vezető főút elején lévő, egyszerű kapu utáni szakasz csak az üdülő előszobája. Innen jobbra az állandóan zárt területen, Aliga II.-n pihennek a felsőbb párt[1]vezetők, a KB-tagok, a nagyon fontos emberek. Aczél Györ[1]gyé az ötös villa, az a nagy kéményes. Közel van Kádáréhoz. A főideológus mellett a hatos Dr. Szekér Gyuláé mindaddig, amíg ő a nehézipari miniszter. Lázár György nem válogatós, nem rabja a szokásoknak. Ahol van szabad hely, oda fészkel. Egyébként is ő ritkán jár le. Garai Gábor költő a kettes kapu mellett lakik. Nem messze az ország legnépszerűbb humo[1]ristájától, Hofi Gézától. (Ezek után már nem titok többé, hogy az ország kedvenc meg[1]mondóembere milyen mélységben ismerheti azokat a politiku[1]sokat, akiket nagy előszeretettel pécéz ki. Itt nemcsak karakte[1]reket gyűjthet magának, hanem kellő bátorságot is. Valószínű, hogy ez a könyvem hamarosan ismét megjelenik, kibővítve sok újabb információval. Csak már egyszer legyek túl ezen a rendészetes történetemen. Az első kiadás online változata nálam megvehető – 1200 forint – mail címre küldöm számlával.
“A jelenlegi üzemeltetők helyében ma emléktáblával jelölném azt a villát, ahol Géza bátyánk megszállt. Megérdemelné, hiszen hozzá hasonló formátumú, klasszikus nevettető, meg- és odamondó százévenként, ha egy születik. S – a tábla legalábbis – közel lenne a Kádár-villához, melynek lakóját oly tökéletesen for[1]málta meg. Jobban kacsingatott, mint az utánzott. Neki szabad volt eljátszani az udvari bolondot. Végül is így vezettük le a felgyülemlett feszültséget. A vezetés már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy viccelhessenek vele. Nem véletlenül ered ez a mondás Hofi Gézától: „Elvtársak értjük mi a humort, csak nem szeretjük…” Kevesen ismerték nála jobban a rendszer felső vezetésének manipulációit.) Újra Aligán.
Az új tulajdonosok engedélyével, a két hajdan ott dolgozó veteránnal bejárjuk Aliga II. minden zegzugát. Az Aczél-vil[1]lánál megállunk – bekapcsolom a magnómat –, mert tudom, most lendül be az emlékezet. „Szóval – meséli Soós András híradástechnikus –, Aczél elvtárs felküld egy begyűrődött polimer kazettát a műszakra. Majd megveszünk a kíváncsi[1]ságtól, vajon mi lehet rajta. Bartek Vince, tévé- és rádiósze[1]relő kollégánk veszi kezelésbe a munkadarabot. Aczélt nem úgy ismerjük, hogy a Beatlesért vagy a Rolling Stones szá[1]mokért rajongana, viszont folyamatosan telefonálgat, hogy sürgősen mentsük meg neki ezt a kazettát. A szerelő nagy ne[1]hezen megjavítja, kipreparálja a kazettát, mi meg alig várjuk, hogy belehallgathassunk. Hofi szilveszteri műsora volt rajta, az összes politikai pikantériájával. Lemásoltuk magunknak, biztos, ami biztos, hátha Acél elvtárs készüléke megint be[1]kapja a szalagot. Szilveszterkor mi már fejből vágtuk az összes poént. Az igazság, hogy semmi vágás, vagy korrekció nem volt benne, úgy adták le, ahogy volt. Géza megmond[1]hatta a frankót.”