ANNA HALÁLA
Kisregény – 7. fejezet
Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.
—– A Wartburg —–
Annát annyira felháborította az, ami az igazgatónál történt, hogy úgy érezte egy darabig be se tudja tenni a lábat a kórházba. Betegszabadságra ment, hogy fel tudja dolgozni a történteket, és hazautazott a szüleihez.
Tomit határozatlan időre felvezényelték a műtőbe.
A kórházban pedig zajlott tovább az élet.
Rengeteg munka volt, az orvosok szinte minden második nap ügyeltek.
“Szia Pisti!” – szólította meg a magas, elegáns sebészt a kollégája, a bizonytalan léptű Lola. “Van egy pár perced?”
A beleegyezést meg sem várva belekezdett mondandójába.
“Tudod, vagy három nappal ezelőtt elmentem a barátaimmal poharazgatni, aztán tegnap este kerültem elő. Az asszony nem tolerálta a dolgot, így el kell költöznöm otthonról. Pénzem semmi. Van viszont egy Wartburg előfizetésem, – már nyolc éves – nem vennéd át tőlem? Jövő héten mehettem volna érte, ha nem következik be ez a “malőr”.
“De jó!” – élénkült meg Pisti. ”Éppen most ment alattam szét a Trabant. Mennyiért adod?”
“Negyvenezret fizettem be, megfejeled egy tízessel és a Tiéd.” – válaszolt reménykedve Lola doktor.
Megegyeztek.
“Ezt az üzletet meg kell ünnepelni! Este úgyis találkozom Marcsival, majd együtt.”- határozta el Pisti.
Marcsi – Anna szobatársa – és Pisti doktor nem jártak együtt. A férfinek túl sokat nem jelentett ez a kapcsolat, legfeljebb egy kis laza időtöltést.
Bezzeg a lánynak! Fülig szerelmes volt az orvosba, szinte elolvadt, amikor amikor a férfi ránézett. Mindig türelmetlenül várta, hogy találkozzanak.
A közeli presszóban beszélték meg a randevút, ahová külön-külön érkeztek. Ehhez az orvos ragaszkodott, nem akarta, hogy túlságosan összekapcsolják kettőjüket.
“Képzeld el – lelkendezett a sebész – Lola doktor megszorult anyagilag, eladta nekem a Wartburg előfizetését. A jövő szerdán megyek érte.”
“Wartburg? Az a fantasztikus kinézetű, új NDK-s autó?” – ámuldozott a lány.
“Úgy néz ki, mint valami nyugati kocsi. Azt mondják, hogy legalább ötven lóerő dolgozik benne!“- lelkesedett Pisti.
“És milyen színű?”
“Nem tudom, de mindegy is. Olyan lesz ,amilyen jut.” – jött a válasz. “Elmehetek Veled érte? Olyan jó lenne ketten száguldozni azzal a csoda kocsival!“ – kérlelte Marcsi Pistit.
“Nem! Ez férfi dolog. Különben sem akarom, hogy mások meglássanak.“
A lány elkezdte kérlelni, még sírt is, de a sebész hajthatatlan maradt.
Így aztán kicsit keserűre sikeredett az est hátralevő része.
A férfi – szokás szerint – nem kísérte haza a lányt.
Az orvosnak még egy csendes ügyelete volt azon a héten. Ilyenkor nem jönnek betegek, csak a bent fekvőket kell felügyelni.
A doktor az esti vizit után bekapcsolta a Munkácsi televíziót és lehuppant a szoba recsegő foteljébe, amikor kopogtattak.
Piroska, az egyedülálló műtősnő állt az ajtóban.
Ahogy bezárta maga mögött az ajtót, rögtön az orvos nyakába ugrott.
Évek óta tartott ez a kapcsolat, melyhez Piroska nagy reményeket fűzött.
Pisti szemében viszont ez sem volt több, mint egy kapcsolat a sok közül.
Mint általában, most is a “szenvedélyes percek“ következtek a szűk ügyeleti szobában, ami után fáradtan pihentek egymás mellett a kórházi lepedővel borított ágyon.
A lány hirtelen felült az ágy szélén, cigarettára gyújtott, majd az orvoshoz fordult: „Hallom új kocsid lesz”.
“Honnan tudod? “- rökönyödött meg a doktor.
”Ha valamit két ember tud ebben a kórházban, azt már mindenki tudja.“-jött a válasz.
”Mikor mész érte?”
”Szerdán.”
”Kiveszek én is egy szabadnapot és Veled megyek.“
“Nem! Ez férfi dolog, egyedül megyek. “- csattant fel az orvos.
”Pedig tudnék Neked segíteni.“ – szontyolodott el a lány.
”Mondom! Nem kell! Egyedül is elég leszek!” – emelte fel ismét a hangját a férfi.
Pisti szerdán hajnalban vonattal indult Budapestre, a Merkur telepre. Megérkezése után hosszas adminisztrációt és sorban állást követően végre eljött az autó átvételének pillanata.
“Tudnám irányítani egy kicsit az ügyeket” – kacsintott az orvosra az üzlet egyik alkalmazottja.
Pisti értett a szóból. Ötszáz forint rögtön megnyitotta a kapukat.
A várva várt kocsi végül egy kis kerekű, kocka Wartburg lett.
Világoskék, kormányváltós, kétütemű autó, háromszáz literes csomagtartóval. A Wartburg mind a négy ablaka lehúzható volt, bár az is igaz, hogy hátul csak félig.
A orvos beült, kényelmesen elhelyezkedve beindította a kocsit. A kétütemű motor könnyed indulását a kipufogóból kitóduló hatalmas füstfelhő jelezte.
“Azért egy alapos üregvédelem nem árt, és tegyen a csomagtartóba egy cementes zsákot. Az megnöveli a stabilitást.” – tanácsolta a Merkur alkalmazott, majd elégedetten tette zsebre az újabb ötszáz forintot.
A orvos nagyon élvezte az utat hazafelé, hiszen eddig csak Trabantot vezetett, amihez képest ez a csoda járgány óriási változást jelentett.
A város határába érve a bevezető út egyik buszmegállójában meglepetésre Annát pillantotta meg.
Leállt és kiszólt: ”Kolléganő! Elvihetem?“
“Óh! Nagyon kedves a doktor úr. El vagyok bűvölve” – így Anna és beszállt a kocsiba. Beszélgetni kezdtek:
“Egy hétig táppénzen voltam, hazajöttem a szüleimhez, most jövök vissza, de lekéstem a buszt. De mit látok? Ez egy új autó?”
“Az-az. – büszkélkedett az orvos – Most jövök a Merkúrtól. Ez egy Wartburg, a ‘kelet Mercedes-e’. Nézze csak! Milyen jól gyorsul, szinte hasítja a levegőt!” Azzal gázt adott, az autó megugrott és a kétütemű – ugyan pöfögve – nyílként repült végig az úton.
“Hová vihetem, kedves Anna?“ – érdeklődött Pisti doktor.
“Ha nem esik nehezére, akkor a nővérszállóra mennék.”
“Rendben. Kérése számomra parancs!” – jött az udvarias válasz.
Az új Wartburg élesen csikorogva kanyarodott be a kórház udvarára és azon át a nővérotthon felé vette az irányt.
A kórház dolgozói – akik látták – csodálták és irigyelték Pisti doktort.
A sebészeti műtő előkészítőjének ablakában Piroska könyökölt és szinte bedobbant a torkába a szíve, amikor meglátta a sofőrt és mellette Annát. “Szóval…ez az a bizonyos férfi dolog?!“ – kiáltotta és dühében falhoz vágta a kezében lévő infúziós üveget.
A nővérotthon előtti park padjain ülve napoztak a lakók.
Közöttük volt Marcsi is.
A fékező autó hangjára a mellette ülő barátnője figyelt fel, és csodálkozva oldalba bökte: “Nézd csak! Micsoda párocska!”
Marcsi az orrára tolt szemüveg fölött felpillantott és döbbenten látta meg titkos szerelme mellett a szobatársát.
“Ez a kígyó? Máris? Őt is? Ez nem lehet, ez nem mehet így tovább! Neki mindent szabad? Neki mindenki kell?“ – suttogta sötéten.
A keze ökölbe szorult és szinte kiserkent körmei alatt tenyeréből a vér.