Nekem tényleg a Balaton Riviéra. Tinédzserként csaknem tíz esztendeig minden nyaramat ott dolgoztam végig. Pincérként, csónakosként, mentősként, könyvtárosként, vagy amire éppen szükség volt, s jól megfizették. Ezek az évek kitörölhetetlenek az életemből. Igaz a vizet csak hivatalból láttam, hiszen reggelenként negyven csónakot kötöttem ki, hogy estére ugyanennyit horgonyozzak vissza. Vagy amikor kérgesre tört tenyeremmel óránként kétszer körbeeveztem a bója körül. Figyelmeztetni a renitenskedő elvtársakat az Aligai pártüdülő kedves vendégeit, akik hálából leöcsiztek és elküldtek a jó francba. Valahogyan mégse tudtam örülni, amikor egyikük, egy negyven esztendős pártiskolai tanár családja szeme láttára fúlt bele a mélyvízbe, ahonnan korábban eltanácsoltam. Máig is elgondolkodom, hogy ha közelebb vagyok hozzá és a családja nem dermed le és kiabál, tudok e rajta segíteni az akkori 65 kilómmal. Talán a nagy parafa úszókarikával kimenthettem volna.
Szóval nekem a Balaton a Riviéra. Szárszótól, Széplakig otthon vagyok. Nászúton is Siófokon, a szakszervezeti üdülősoron voltunk. Majd minden esztendőben az újságíró szövetség üdülőjébe kaptunk két gondtalan hetet. Szinte számomra is hihetetlen az a világ, amikor két hétre nélkülözni tudott. Sokunkat. Az üdülés két hét, legalább 13 éjszakás az átkosban. Ez idő alatt, nincs meló, telefonálás és a főnök is felejtős. Kivéve, amikor éppen magával a főszerkesztővel egy turnusba kerülünk. Ezek a napok kitörölhetetlenül emlékezetesek. Tulajdonképpen örülhettem, hiszen állandó pingpong partnerem volt, csupán arra kellett ügyelnem, hogy kellő arányba hagyjam magam megverni. És hazaérve nem szabad dicsekednem, hogy mennyiszer mostam le a pingpongasztalnál.
Érdekes a rendszerváltás óta, a mobiltelefon és az internet világában a kikapcsolódás teljesen átértékelődött. Egy hetesre, öt éjszakásra szűkültek a nyaralások. Vagy az áruk nőtt vagy a világ pörgése változtatta meg a felfogásunkat. Mára már igazi luxussá vált a 14 napos semmi tevés a bérből fizetésből dőzsölőknek.
Nekem az idén – mint nyugdíjasnak, akinek az idejét az orvosok, a bíróságok és egyéb hivatalos közegek osztják be – augusztus utolsó hete jutott. Nem panaszkodom, tényleg nincs rá okom. Az időjárás kitűnő volt. Ha van vénasszonyok nyara, akkor a vénembereknek is kell lenniük. S ez most szuper volt, se hideg se meleg, napszemüveg nélkül még a teraszra se mehettünk ki.
Ha kötekedni szeretnék, csupán annyit mondok, hogy a siófoki parkolásnál palira vettek. Most jöttem rá, hogy a vodafoneos mobil parkolásnak vége és a belvárosi parkoló automata meg nem jó. Gyors telefon a városőrségre, rapid segítség, mindkét telefonunkról elindították a fizetést, de nem kaptunk visszaigazolást. Közben a várossereg őre megcsinálta az automatát és befizettük, amit kellett majd délután mindkét telefonra jött a számla, ugyanarra a rendszámra. Tehát a Balaton fővárosát egy percen belül legalább ötezer forinttal megajándékoztam.
