Szívélyes, barátságos ünnepi
hangulat a kapitányság nagytermében. Éppen valamire emlékezünk. Egyenruhások s civilek vegyes összevisszaságban.
Jakubik Laci, a fotósunk, figyelmeztetést kap, a napszemüvegeseket ne fényképezze. A drapériás asztalnál egy csíkos nadrágos
tábornok és több főtiszt fogja
közre az önkéntes rendőrök elnökét. Az elismerések kiosztása
katonás. Majd állva majszoljuk
el a bükkvidéki sajtos-tormás
sonkatekercseket és a szikkadt
zsemlés szendvicseket.
A főkapitány konspirál, félrehívja a helyi médiumok vezetőit és átadja nekik az önkéntes rendőri igazolványaikat. A
két lap főszerkesztője és a rádió
igazgatója meglepődik, de eszük
ágába se jut visszautasítani a
megtiszteltetést. Kapnak hozzá egy-egy jelvényt és egy ziherejsztűvel állítható méretű, kék
karszalagot. Akkor, talán először és utoljára, mindannyian
felpróbálják, a jelvényeket egymásnak tűzik ki, és belelesnek a
műanyagtokos igazolványaikba
is. Ismerősek a fotók, megegyeznek a személyi igazolványukban lévőkkel.
Tanúja vagyok az eseményeknek, hiszen társadalmi munkában szerkesztem az önkéntes
rendőrök havi lapját. Így azt is
tudom, hogy a főnökök közül
az egyik másnap egy újabb rekvizitumot kér a főkapitánytól.
Megtelefonálja, hogy egy olyan
rendőri tárcsa is elkelne a kocsijába. Ott őrizné a kardánbokszban az újdonsült igazolványával. Gézának, a titkárság
vezetőjének nemcsak van humora, de még alkalmazza is.
Másnap egy játékbolti változattal lepi meg a negyedik emeleten
székelő igazgatót.
Kozma László alezredes, Laci
nem csak a környékbeli körzeti
megbízottak parancsnoka, ő koordinálja az önkéntes rendőrök
csoportjait. Joviális figura, nem
egy szögletes gondolkodású tányérsapkás, számára a szolgálati beosztás csupán egy vasúti
menetrend, ehhez képest tudjuk, mennyit késünk. Fontos
a naplóvezetés, de nem zavarja, ha karácsony előtt pótoljuk
az egész esztendei bejegyzést.
Toleráns a díszpintyekkel, az
olyanokkal, akiket merő udvariasságból a főnökök soroznak
be. Egyébként is már a nyolcvanas évek naptárjait lapozzuk.
Az önkéntes rendőrségi tagság
semmi előnyökkel nem jár, nem
pontozzák a lakás- és telefonigényléseknél se. Az intézkedéseknél a rendőrök meg tesznek
rá, úgy nézik le őket, mint a
buzgómócsingokat.
A faluhelyi szolgálat viszont
komoly kihívás. Vidéken mindenki tudja, ki a körzeti megbízott hadsegédje. Ott pironkodva
is, de csak fel kell húzni a karszalagot, és a jelvényt se lehet
a zakó gallérja alá tűzni. Mint
szerkesztő sokat beszélgetek a
segédrendőrökkel. Kerülik az
önkéntes jelzőt, s mindannyiuknak küldetéstudata van. Bár
időnként elszólják magukat,
úgy hamiskásan megjegyzik, ha
szolgálat van, máris konyhakész
az alibijük az éjszakai kimaradásra. Persze panaszkodnak is,
egyikőjük elmondja, a körzeti
megbízott mindig a kutyáját teszi a Pannónia motorjának az
oldalkocsijába. Neki vagy hátul kell ülnie, vagy a szájkosaras
négylábúval kell szorongania.
Sokáig fontolgatom, hogy a következő lapszámban ezen csámcsogjak, de a velem született,
tartósított cenzúra észhez térit.
Pontosan 1988 novemberében intézkedés közben életét veszti egy miskolci önkéntes
rendőr az Avas-déli lakótelepen
lévő ABC áruház előtt. A bolti lopáson ért bűnöző kétszer
is tarkón vágja az eladók segítségére siető önkéntest, aki esés
közben a homlokát a járdába
üti és a kórházba szállítás közben belehal a sérüléseibe. Emlékezetem szerint talán ő az
egyetlen, akit posztumusz tiszthelyettessé léptetnek elő, majd
emléktáblán örökítik meg a nevét a kapitányság földszinti előterében.
Éppen harminc éve, hogy az
önkéntes rendőrség létét hagyják elenyészni, mondván, túltengett benne az átkos idők
szelleme, s kell egy kis idő, hogy
a maga után hagyott űrt a polgárőrség átvegye. Miskolcon az
éppen akkor nyugalomba vonuló Kozma alezredes viszi tovább a mozgalmat. Mintha mi
sem történt volna. Utána negyedszázadig a hivatásos állományú Szakos István áll az
avasi polgárőrség élén. Pista
most néhány nap múlva lesz
nyolcvanesztendős, – ki, ha nem
ő – megírhatná: rendőrként, önkéntesként, polgárőrként többet érdemelnének annál, mint
amennyi most jut nekik.
Ő maga sosem sopánkodott
ezen, vallja, mondja, ha újrakezdhetné se tenne mást, mint
amit idáig vállalt.
Szántó István
A címkép egy vidéki polgárőr napon készült – dr. Túrós András az OPSZ elnöke és Szakos Pista aki most ünnepli a 80. születésnapját.
