Kacifántos időket élünk, bármi is történik, azonnal megideologizáljuk. Ki gondolná, hogy egy szerencsétlen párját kereső dámszarvas is bekerülhet a napi politika útvesztőkkel teli langyos mocsarába. A közösségi oldalaknak köszönhetően ez a városba tévedt agancsos állat nemcsak rémületet, szánalmat majd bűnbakokat szült egyszerre és egy időben. Jöttek mentek a beszólások ki a felelős, hogy a miskolci köztemetőbe bemehetett, miért nem altatják el, nincs egy vadász, aki elejtse -ilyen és ehhez hasonló posztokkal szórakoztatták egymást a kedves olvasók. Ha rajtuk múlt volna ma már pénzt is gyűjtenének, mint Izaura kiszabadítására, megváltására.
Tőlem is távol áll a vadászat, aligha tudnék fegyvert fogni egy ilyen szarvasra, ha a szemébe nézhetek. Ezzel szembe kedvelem a húsából készült kolbászt. Álságosan, farizeusok vagyunk vagy egyszerűen kettős énünk játékos civódását szimuláljuk. Ebben a kérdésben Berta Béla vadászmestert, a Miskolcz IKR társaság munkatársát faggattam, aki találkozott az elejtett szarvassal, de nem ő, hanem a társa puffantotta le. Szándékosan nem árulja el a nevét, nem szeretné, ha a kötelességét teljesítő kollégája napokig csuklana.
A mester elmondta, hogy 7500 hektáron folytatnak vadgazdálkodást Miskolc környékén, a villamos vonal végétől északra a Csanyikig,
Szirmabesenyőtől Arnótig. Elsődleges céljuk a vadállománnyal való sáfárkodás, az etetésük és a számon tartásuk. Természetesen a ritkításuk is, hiszen a túlszaporodásuk gondot jelenthet. S mielőtt a hozzám hasonló állatbarátok könnyeket potyogtatnának, elárulta a szarvasok, az őzek a nyulak nyolcvan százaléka természetes halállal pusztul el. Óriási esélyük van arra, hogy soha ne kerüljenek a vadászok puskájának a célkeresztjébe. Ezzel szembe a házi sertés és a baromfi egy szűk körön belül úgy éli le az életét, hogy előre tudható egy piros lábasban vagy egy zománcozott sütőben végzi. Egyébként ez a kóbor szarvas alulmaradhatott az ilyenkor szokásos barcogásban – a párzás előtti küzdelemben. Ez lett a végzete.
Korábban arról panaszkodtak, hogy vaddisznó csordák csörtetnek a városban. Ez már a múlt. Sajnos az afrikai sertéspestis annyira megtizedelte az állományt, hogy tőlük már nem kell tartani. Talán egy barna bundás mackó már hamarabb tévedhet ide. Rájuk viszont szigorú kilövési tilalom van
Mi a protokoll, mi a hivatalos előírás, mit tegyünk, kinek szóljunk, ha ismét vadak tévednek a városba. Világos egyértelmű a szabályozás, riaszthatjuk a rendőrséget vagy a rendészetet. A vadászokat kár háborgatni, hiszen hiába van, puskájuk lakott területen nem intézkedhetnek, nem süthetik el. A rendőrség ügyeletéről riasztják a hivatásos vadászokat, mint most Bélát is, aztán neki kell meghoznia a döntést, az ítéletet. Ebben a helyzetben mindenki tökéletesen tette a dolgát. Ilyenkor nem ajánlatos háborgatni a már nyugodtan sétáló szarvast, mert kiszámíthatatlan. Ránk támadhat, ha veszélyt észlel. A nagyokosok szerint el kellett volna altatni és elszállítani a vadasparkba. A válasz, ilyen álomba repítő fegyver cirkuszokban és állatkertekben van. Tehát már is záporoznak a kérdések, hogyan, miként vigyék el az alvó állatot. A kötelező karantén után van e helye a parkban, ha nincsen, mi legyen a sorsa. Egy sor egészségügyi vizsgálat után dönthetnének az elhelyezéséről. Bonyolult a lecke.
Sajnos a szerelmetes párzási csatában vesztes szarvas sorsa végül is beteljesedett. Minden részvétünk az övé. Különben az autósok a megmondhatói, hogy a kelleténél többször is találkozunk ilyen állatokkal a közutakon. A szarvasokat jelző táblák óvatosságra intenek, de az állatok erre ugyanúgy fittyet hánynak, mint a volánforgatók. Jó tudni az ilyen ütközésekkor gázolásoknál a vadkár a társaságé a kocsiban keletkezettek pedig a tulajdonosé. Ez törvényi rendelkezés. A tetem, ha az állat elpusztul a vadásztársaságé. Mint most is a Miskolc IKR-é lett a kilőtt szarvas.