Húsbolti eladóként kezdte, majd egy norvég utazás és találkozás terelte a kenyér felé a Lipóti Pékség alapítóját és vezetőjét. Az 1988 óta vállalkozó Tóth Péter fordulópontokról, pityókás kenyérről, reggeli kávéról és vállalkozói szemléletről is mesélt, de elárulta azt is, hogyan lehet egyszerre az ország egyik legnagyobb pékségét és egy várost vezetni.
1988 óta vállalkozó, szakmája szerint húsbolti eladó. Kilenc évet állt pult mögött, tanulóként majd eladóként a helyi ABC hús részlegén. Milyen tapasztalatot szerzett ezekből az időkből, mi az, amit tovább vitt később a saját vállalkozásába?
A tanuló időszak abban az időben jobban működött, mivel a hétfői, keddi, szerdai napokat az iskolapadban töltöttük, a csütörtöki, pénteki, illetve szombati napok pedig szakmai gyakorlatok voltak élesben a vásárlók előtt. Az iskola befejezése utáni három évben a helyi ÁFÉSZ-nál dolgoztam alkalmazottként, ahol tovább tudtam erősíteni a szakmai gyakorlatomat, majd három évig vállalkozóként álltam a pult mögött húsbolti eladóként. Itt tanultam meg minden szempontból, hogy mit jelent a „mindent a vásárlókért” szlogen, amelyet magammal vittem az életem során.
Hogyan lett húsból végül pékáru?
Vállakozóként a fejlődés lehetősége mindig a szemem előtt volt és van. A kis húsboltból ABC-vé fejlődött a vállalkozás, amiben húst és egyéb élelmiszereket is tudtam árulni. Ebben az üzletben szerettem volna látványpékséget, helyben sütést csinálni, amely akkor még az újdonság erejével hatott volna. Az ehhez szükséges gépekért személyesen mentem ki Norvégiába Zsiguli utánfutóval, ahol találkoztam egy kint élő magyarral. Ő az akkori 30 éves vállalkozói tapasztalatával megerősítette, hogy jó az ötlet, de inkább csináljak egy kis pékséget és vigyek a szomszéd faluba is pékárut. Azt is mondta, hozzam el a környék legjobb pékét és tanuljam meg a szakmát. 1992-ben négy fővel elkezdtük a pékséget, én pedig elkezdtem tanulni a szakmát.
Mindezek mellet politikai pályára is lépett: miért döntött úgy, hogy polgármester lesz?
Lipóton, ezen a kis 700 lelkes településen születtem. A falunak nagyon jó adottságai vannak: 50 percnyi út Pozsony, Bécs és nem sokkal több Budapest sem. A hely kifejezetten a Szigetközre jellemző természeti örökséggel bír, olyan értékekkel, például termálvízzel, amit pénzzel nem lehet felépíteni. Kezdetben képviselőként, majd polgármesterként szerettem volna támogatni a település és a régió fejlődését is. Mindig is Lipóton képzeltem el az életem, és nem mindegy számomra az sem, hogy gyermekeink, unokáink hol élnek és milyen további lehetőségeik lesznek a jövőben.
1992-ben alapította a pékséget: milye volt ekkor vállalkozást indítani?
Ebben az időben még mindenki „tanuló vállalkozó” volt, hiszen senki nem rendelkezett még generációs tudással. Könnyebb volt akkor vállalkozást indítani, mint most, de csak azok a vállalkozók tudtak fennmaradni 30 éven keresztül, akik a „mindent a vevőkért, vendégért és ügyfélért” szemléletben gondolkodtak és dolgoztak.
Milyen nehézségeken kellett keresztülverekednie magát?
Az első időkben Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, elég volt csupán a fent említett szemlélet mentén építkezni. Az Unióba való belépés után megjelentek a generációs tapasztalattal és banki háttérrel bíró kereskedelmi láncok és cégek. Ők bennünket is fejlődésre, pozitív és innovatív gondolkodásra ösztönöztek. A 2008-as világválságkor már fontos volt, hogy szervezetten, tudatosan, hatékonyan termeljünk és gondolkodjunk. A mostani pandémia időszaka pedig jó összefoglalója az elmúlt 30 évnek: akik az elmúlt három évtizedben is vásárlóközpontú szemlélettel gondolkodtak, azoknak nem jelentett problémát a járvány és a munkaerőválság sem.
Vannak olyan személyek, segítők, akiknek különösen hálás?
Folyamatosan figyelemmel kísérem a nyugati piac, ezen belül a példamutató szemlélettel működő vállalkozások fejlődését, mint pl. Gyermely vagy az Univer cégcsoport, akiket példaképemnek is tekintek, mi is az ő útjukat szeretnénk járni.
Viszonylag későn, 2008-ban nyitottak a budapesti piacra. Mi ennek az oka?
1992-ben, amikor négy fővel elkezdtük működésünket Lipóton, még nem lehettek más céljaink, mint az, hogy a környező településeket kiszolgáljuk. 2006-ra értük el azt, hogy a Lipóti Pékség 60-70 embernek tudott munkát adni, és kb. 150 kisebb-nagyobb üzlettel állt kereskedelmi partnerkapcsolatban. 2006. január 26-án nyitottuk meg első három üzletünket Győrben, látva azt, hogy a nagy élelmiszerláncokba való szállítás nem a mi jövőnk és célunk. Ettől az évtől kezdve évente nyitottunk 20-25 mintaboltot. Az első üzletnyitás után 2-3 évvel már ott voltunk Budapesten: úgy gondoltom, ez gyors és nagy fejlődés. Megjegyzem, a boltnyitási stratégia a mai napig folytatódik, közel 300 mintabolttal rendelkezünk és a következő két évben még 100-at szeretnénk nyitni. Családi vállalkozásból indultam, és bár már nehéz tartani a családi szemléletet, de mindent megteszek, hogy továbbra is ez érvényesüljön a vállalkozásunkban.
Ha meg kellene neveznie néhány fordulópontot a Lipóti eddigi történetéből, melyek lennének azok?
Hármat említenék. Az első mintaboltok nyitása, a második 3 kilós parasztkenyér sütése, amely a Lipóti Pékség szimbóluma lett, segítségével kezdtük el építeni a márkát. A harmadik pedig, négy évvel ezelőtt, a nosztalgia kifli bevezetése elsőként a magyarországi piacra.
Milyen pályázatok, támogatások segítették a munkájában?
A 2000-es évek elejétől folyamatosan figyeljük a pályázati lehetőségeket, szinte minden évben volt lehetőségünk pályázni. Céljaink elérését egyrészt saját erőből, másrészt pályázati forrásból, illetve banki hitelből tudtuk biztosítani. 15 éve vagyunk kapcsolatban az OTP Bankkal, eddigi fejlesztéseinket, beruházásainkat a hitelintézet finanszírozásával sikerült véghez vinnünk. Idei év végére készül el a Lipóti Pékség eddigi legnagyobb beruházása Hatvanban, amelyet szintén az OTP Bank finanszíroz.
Milyen jövőbeni tervei, céljai vannak még a Lipóti Pékséggel?
Célok és tervek mindig voltak, vannak és bízom benne, hogy a későbbiekben is lesznek. A legelső és legfontosabb célom, hogy a három nagyfiam és a kislányom segítségével a generációváltás sikeresen megtörténjen. A másik fontos célom, hogy 2022-ben a Lipóti Pékség 30. születésnapján elinduljon a hatvani nagyüzem, mellette régiónkét 1-1 kisebb-nagyobb kenyérgyárral kiegészülve. A célunk az, hogy a következő két évben Magyarország minden településére eljuttassuk a termékeinket.
Többször említette a vásárlói igények szem előtt tartását mint legfontosabb szempontot. 2021-ben hogy néznek ki ezek?
Amikor a Lipóti elindult, mindig azt hallottam, hogy hol az a kifli, zsemle, ami rég volt. Ez a cél motivált, hogy erről az oldalról minél jobban kielégítsük vásárlóinkat. A jelenben a vásárlói szokások folyamatosan alakulnak át, számunkra fontos, hogy a tudatos, egészséges életmódot követők, a teljes kiőrlésű termékeket kedvelők, a különböző gabonákból készült termékeket keresők vagy akár a gluténérzékeny vásárlók is megtalálják számításaikat üzleteinkben.
Melyik a kedvenc kenyere, péksüteménye, és miért?
Kedvenc kenyerem a régi idők rozskenyere, valamint a Lipóti pityókás kenyér, mert szakmailag a legnagyobb kihívás ezeknek a kenyerek elkészítése. Illetve ezek a kenyerek tartják a leghosszabb ideig élvezeti értéküket. A péksüteményre több finomárut említhetnék, nem vagyok édesszájú, de a nosztalgia kifli sós változata számomra is ellenállhatatlan.
Mi a véleménye arról, hogy valóságos kenyérforradalom zajlik: sorra nyitnak a kézműves pékségek, sőt, a járvány alatt mindenkiből amatőr kenyérsütő vált.
A nyugati tendenciát figyelve tisztán látható már itthon is, hogy csak azok a nagyüzemi pékségek képesek versenyképesek maradni, akik hatékonyan, jó minőségű pékárut tudnak készíteni, illetve azok a kisebb pékségek, akik helyben, kicsiben készítenek pékárut, amit magasabb árszinten, akár két-háromszoros kenyéráron értékesítenek, és így egy-egy család megélhetését képes biztosítani. Hogy a járvány ideje alatt mindenkiből amatőr kenyérsütő vált? Ezt a kérdést sokan feltették már nekem a pandémia időszaka alatt. Örülök annak, hogy most nagyon sok embernek lett rálátása arra, hogy a mindennapi, jó minőségű kenyér elkészítése mennyire időigényes és nem is olyan egyszerű feladat.