Fokozódik a nemzetközi helyzet.
A velem egykorúak betéve tudják mit is jelent ez a közhelyszerű megállapítás. A régi hidegháborús kétpólusú világban a hidegháború hőmérsékletváltozását definiálták ilyen körülményesen. Visszagondolva azokra a szép napokra, amikor még a hideg-melegfrontok nem kínoztak, a vérnyomásom sem ingadozott nem is volt miért aggódnunk. Brezsnyev, Szovjetunió legpuhányabb első embere megmondta – mi megvédjük a békét, még akkor is, ha kő kövön nem marad. Téptünk a szánkat a Német és a Török országba telepített Poláris rakéták ellen, szolidárisak lettünk a vietnámiakkal és a kubaiakkal, de a kardcsörtetésnél több sosem történt. Legalábbis nem tudtunk róla. Azt a bizonyos forró drótot, amely a két nagyhatalom első emberét kötötte össze biztonságképen két óránként ellenőrizték. Jól tették, egyszer ugyanis a tenger alatti kábelt valaki átvágta, ami nagy pánikot okozott mindkét oldalon. Sosem hagyták bepókhálósodni ezt a telefonnak hitt távírógépet. Nagyon, nagydolognak kellett történnie, hogy ezt a biztonsági összekötetést maga az SZKP főtitkára és a Fehér Ház ura használja. Minek is tették volna, mindketten tudták, ha egymásnak ugranak, van annyi atomrakéta itt is ott is, hogy ez kész öngyilkosság.
Itt jegyzem meg, hogy a most már nyilvános amerikai stratégiai tervekben Budapest és Miskolc kiemelt célpont volt. Járt volna nekünk egy atombomba vagy rakéta. Végül ezt is megúsztuk. A Varsói szerződés háborús tervében a magyar honvédségnek három órán belül a semleges Bécsben kellett volna lennie. Csak úgy mondom – még turistabuszokkal sem mindig sikerült ennyi idő alatt átjutni a Nickelsdorfi határátkelőn.
Majd mind tudjuk Gorbacsov és Reagan egy tengeren ringatózó luxushajón egymás tenyerébe csapott, megegyeztek a világbéke kitörésében. Németország kétszer akkorára nőtt a Szovjetunió meg összeomlott mi meg azt hittük, hogy megnyertük a szabadságharcot. Kiűztük az orosz katonákat, akik már egyébként is indulófélben voltak, csak a hazájukban nem tudták őket még elhelyezni. Leomlott a berlini fal miközben a Kínai Nagyfal minden eddigieknél erősebb monstrumabbé vált. 
Ilyen hosszú bevezető után, ahelyett, hogy a fát díszíteném a híreket figyelem. Oroszország és Ukrajna között egyre élesebb az ellenállás. Mindkét oldalon csapatokat vontak össze gyakorlatozás céljából. S, ugye a lengyelek, amelyek sosem szívlelték a hódítóikat és a felszabadítóikat ugyancsak fényesítik a kardjaikat. Részemről a fene se bánja, de ne feledjük, a Lengyelország a nyugati katonai szövetség tagja. Ukrajna nem, remélem nem is lesz, hiszen olyan bátran húzogatja, a moszkvai medve bajuszát mintha biztos lenne, hogy egy konfliktusban Amerika csak mögé állna. Az isten óvjon meg minket ettől.
Nemrégiben Biden és Putyin kedélyesen beszélgetett egy videokonferencia keretében. Nincs is ennél jobb, semmi utazgatás, semmi protokoll, nincs gond a fogadással, a vendéglátással. Mit nem adnék, ha egyszer egy ilyen tárgyalás menetébe belehallgathatnék. Érdekelne, hogyan készítik elő, ki kit hív és az időeltérés okán ki az, akinek a biológiai óráját át kell állítani. Ezek nagyon fontos tényezők. lehetnek. Végül, mint várható volt csak a tárgyalás eszenciájáról értesültem. Biden világosan megmondta – hadd hallják a hencegő ukránok is, akik minket nem nagyon szívlelnek – hogy Amerika nem akar az ottani háborúba belekeveredni. A NATO csapatokat sem vezénylik ki Ukrajna keleti határaihoz. Egyszerűen a nyugati világ elítéli az oroszok terjeszkedését és csak újabb szankciókkal válaszolunk. Lásd annak a bizonyos gázvezetéknek a bojkottálását, amely a Gazpromot köti össze a németekkel. Szerintem, ha Berlinben mégis gáz lesz, mert már fáznak, akkor Amerika hiába kapacitálja a német kormányt a vezeték összekapcsolása ellen. Moszkvában kinyitják a csapot és a meleget adó gáz süvítve megindul nyugatra. S ez még mindig jobb mintha a rakéták tennék ugyanezt.
Mindezek ellenére nem vagyok nyugodt. Mint történelem szakos, erőszakos tudom a világon az elmúlt században két nagy háború volt, viszont e közben egyetlen olyan esztendő sem akadt, amelyben valahol nem lettek volna csatározások. Hogy mást ne mondjak miközben mi itthon szürcsöltük a kávénkat a Balaton partján Jugoszláviában emberirtással párosult háború zajlott. Időnként a Baranyai határ mentén is áttévedt egy két ágyúgolyó. Szerencsére nem negáltunk erre.
Vajon lesz e olyan szerencsénk, hogy az én generációm békében élje le a hátralévő életét. Elképzelhető e, hogy a hatalommániás politikusok, szuperdiktátorok és a demokrácia bajnokai nem akarnak már katonásdizni. Megeshet e, hogy Izrael az önvédelem jegyében elszabadult hajóágyúként Iránra rontson. Ha megteszi, miért is ne tenné, önvédelemből vagy öngyilkosságból, s ki hogyan reagál majd Dávid és Góliát összecsapására. Kimarad e ebből a villongásból Moszkva Peking és Washington cserbe hagyja e a zsidó államot. Olvasom Nostradamust, de rájöttem ő is egy nagy kókler. Minden jóslata, már csak akkor fejthető meg, ha már történt is valami. A nagy jövendőmondó nem sok jót ígér az újesztendőre.
Kívánom, őszintén, ne legyen igaza. S innen üzenem mindenkinek, hogy az áldott békés, kellemes karácsonyi kívánságokból, ki ne felejtsék a békést is…
