Prof. Dr. J. Ágoston egész életét a matematikának szentelte.
Élvezettel oktatta egyetemén az ifjúságot, vendégprofesszorként a világ számos egyeteme igényt tartott munkájára, Nobel-díj esélyes is volt.
Felesége, Prof. Dr. J. Ágostonné Aranka, az egyik nap arra ébredt, 35 év házasság után: kisebbségi érzettől szenved.
Eme érzet aztán kicsúcsosodott egyre inkább. Tetézte érzetét, hogy legkulinársabb olvasnivalója a Kiskegyed hetilap volt, matematikatudása pedig abban csúcsosodott ki, hogy ilyesfajta lapok tartalomjegyzékéből kiolvasta, hányas számú oldalakon vannak képek a jelenkori aktuális divatról.
Prof. Dr. J. Ágoston pedig kutatott. Életét arra tette fel, hogy megoldja az egész Emberiséget foglalkoztató Nagy Kérdést:
Mi lehet a számok determináns szintaxisa a világegyetemben?
- professzor megtalálta a megoldást.
Elsőként kedves feleségének, Arankának vázolta fel filccel, a konyha falára lelkesen.
– Na akkor takarodsz innen, te félhülye, 35 évig elviseltelek, van pofád összefirkálni itt a konyhám falát, vén barom, húzzál a lakásomból, elegem van belőled, életem legszebb éveit egy ilyen kótyagosnak adtam, na kifele a lakásomból! – és kirakta Ágoston professzort, nemzedékek bálványát, a Zsenit, a lépcsőházba.
Prof. Dr. J. Ágoston maradék nyugdíjaséveiben rájött, napi 5 liter tablettás bor bevitele után még jobban fog az agya, és a Moszkva tér hajléktalanjai tátott szájjal hallgatják elméleteit, persze csak további öt liter tablettás borért cserébe.