Holnap még maszkuskodunk. Hétfőtől pedig már szabadon lélegezhetünk. Most néztem meg szinte minden zsebemben van egy két maszk. A kocsiban több is. Ezek a textildarabok már hozzászoktak az életünkhöz. Ha reggel elindultam – a mint a szovjet emberek, végig tapogattam magam mi az amit vinnem kell, kulcs. mobiltelefon, gyógyszer, párttagkönyv ja és egy két maszk. Hogy miért kellett a tartalék – csak azért mert megesett, elszakadtak a gumik, amelyekkel a füleimhez tapasztottam. Volt úgy, hogy egyszerre kettő is megadta magát, de mostanra már helyben javítást is vállaltam. Muszájból.
Ne feledjem, Braun István barátom a vásár főigazgatója megvalósította a régi álmom – már nem csak Moldova úr műveit kínálják a bazárban hanem az általam írottakat is. Hogy hol, nem tudom, de legutóbb szépen fogyott. Vitték a Toronymagasan, a Kastélyos álom, Az egy malomban örülünk és a Locsogunk címűeket. S ha már megszólaltam – most vár kiadásra újabb három. Próbálom utolérni magamat. Aki nem találja a standot hívjon 202192391 – raktárról számlára nálam megtalálja. Hétközben pedig kapható még a Géniuszban és a Miskolci idegenforgalmi üzletben.