Jaj nekünk. Ma reggel csaknem félórába tellett míg kocsival bejutottam a belvárosba. Ez a turbókörös forgalmi rend építése – ami egyébként biztosan jó lesz, ha meglesz- olyan dugókat okozott, hogy már a fővárosiak is megirigyelhetnék. Ott az OTP erődszerű épületénél kétsávon cammogtunk, s mire a kereszteződéshez értem azt hittem én vagyok a legügyesebb, legokosabb. Szinte suhantam a belső sávban, amikor megpillantottam a középen pöffeszkedő rendőrkocsit a gazdájával. S fölöttük a kötelező balra haladással jelző lámpával. 
Hiába is akartam egyenesen menni a centrum felé, a zsaru szemeláttára nem kockáztattam a szabadságomat. Visszafelé már nem csak egyedül szívtam a belga söröző előtt a belső sávban állók is hasonló problémával szembesültek. Irány balra nagy ívbe a Lévayra, ha tetszik ha nem, miközben szemből is jöttek. S ez most egy ideig biztosan így lesz. Valamit valamiért, mondják az okosak. Rajtunk már csak a literenkénti 500 forintos nafta segíthet, akkor majd mindenki drótszamárra vagy buszra száll. Persze akkorra a turbó kör majd magában körözhet forgalom nélkül. Ha most valaki azt hiszi, hogy bosszankodtam ezek miatt az nagyot téved – igyekeztem arra koncentrálni, micsoda jó lesz ha készen lesz a felüljáró és a város utolsó sorompójának a látványa már csak a nosztalgikus emlékeinkben él.