SzántóGráf

Don Quijote harc a minőségi újságírásért

Szántó István

 

Azonban az internet megjelenésével nem csupán a technikai eszközök fejlődtek elképesztő gyorsasággal. A média eszköztára, szerepe, és maga az újságírás is átalakulóban van. Ez pedig korántsem csak annyit jelent, hogy a nyomtatott sajtó szinte élet-halál harcot vív az elektronikus verziók térhódításának köszönhetően. Hanem azt is, hogy az elektronikus megjelenések, a kibertér szinte korlátlanságot biztosító felülete, sok tekintetben átformálja az újságírás eredeti terminológiáját.

Simkó János mintegy 30 évnyi oktatói tapasztalattal rendelkező médiaszakember. Rendületlen hittel munkálkodik azon, hogy az újságíró iskola segítségével a szakmai alapokat ismerő, ugyanakkor a modern technikát jól használó újságírók kerüljenek ki a médiatérbe.

forrás: Simkó János

 

„Simkó János újságíró, közgazdász, kommunikációs szakember. Pályafutását közgazdaként kezdte, majd 16 éven át a Magyar Rádió főmunkatársa, szerkesztőségvezetője, igazgatója, alelnöke. „Magyarországról jövök…” című riportműsoráért Pulitzer-emlékdíjban részesült.”

– Mit jelent az újságírás?

– Az újságírás az egyik legfontosabb emberi jog. A sajtószabadság, a szólásszabadság gyakorlásának alapvető eszköze. Az újságíró ennek a képviselője. Az persze egyáltalán nem mindegy, hogy milyen színvonalon, tisztességesen, morális és szakmai értelemben is korrekten végzi-e a dolgát. Ancsel Éva szerint a csend különleges pillanatában nyílik meg egy ablak, amin keresztül betekintést nyerhetünk oda, ahol fontos dolgok történnek. Hitem szerint az újságírás egy olyan mesterség, ahol a hírek, információk, vélemények eljuttatása a feladat. A nyilvánossá tétel. Tehát az Ancseli filozófia mentén az újságíró lehet az a személy, aki betekintést képes adni a fontos dolgok terébe és képes azt eljuttatni az emberekhez.Az kétségtelen tény, hogy az utóbbi években ez a szakma nagy mértékben átalakult. Ezért az újságírás fogalma is változóban van. Ugyanakkor az alap-attitűd nem változik meg. A szakma etikai alapjai nem változhatnak meg attól, hogy a nyomtatásban is megjelenő lapok helyét egyre inkább átveszi az elektronikus formában készülő írott tartalom. Olyan kutatói véleményekkel is találkozunk, hogy a nyomtatott sajtó nem is olyan sokára teljesen megszűnhet. Ugyanakkor, vagy éppen ezért, nem engedhetjük meg, hogy az újságíróképzés, a minőségi szakemberképzés teljesen eltűnjön a palettáról. Ez ösztönzött arra, hogy újraindítsam a Bálint György Újságíró Akadémiát a Magyar Újságírók Országos Szövetsége keretében.
forrás: instructables.com
A változást egyébként koránt sem csak a média-tér átalakulása jelenti. A finanszírozás mikéntje is változik. A nyomtatott sajtó előállítása rendkívül drága, nagy gazdasági erőforrást kíván. A fogyasztói társadalom szokásai is meghatározó módon befolyásolják az igényeket és ezáltal a finanszírozás átalakulását. Ennek is megvan a maga történelme. A mágnást, akinek fontos volt, hogy az általa létrehozott újság nyereséges legyen, az állami, felülről vezérelt finanszírozási modell egészítette ki. Az állam nagyon sok médiafelületet, terméket tart fenn és szponzorál. A másik modell, a posztújságírás, arról szól, hogy mit szeretne az olvasó, hallgató, néző. Eredetileg az újságíró a valóság tükrözője volt. A posztújságírás pedig elsősorban a tulajdonos, a hirdető és az állam céljait, szempontjait képviseli, illetve az alulról jövő támogatást veszi figyelembe, amivel a közönség igényeit is igyekszik kiszolgálni.Az látszik a sajtótermékekből, hogy a média-tér nagymértékben átfordult egyfajta rétegigény kiszolgálására. Ezt tükrözheti a horror-híradók és a havária-hírek egyre gyakoribbá válása a kereskedelmi csatornákon, ahol szinte „Kékfény jellegűvé” válik az esti, főműsoridős híradó, és valóságshow műsorok mindent elönteni képes dömpingjével találkozhatunk. Kiemelt hírként jelenik meg a celebek magánélete, több oldalas cikkek tucatjai szólnak a botrányokról. A minőségi sajtótermék, minőségi műsorszolgáltatás pedig mintha visszaszorulóban lenne. 

– Meghatározható-e, hogy hol torzult el ennyire a szakmai tartalom?

– Nehéz ezt egy pontként meghatározni. Sokkal inkább folyamatnak látom. Az biztos, hogy a finanszírozás változása, az üzletpolitika átalakulása nagymértékben befolyásolta a sajtóorgánumok helyzetét. Ahol a társadalom összetétele és az ehhez kapcsolódó igényszint a bulvár, celebeket és drámákat bemutató sajtó irányába tolja a mércét, ott ezeket az igényeket fogják elsősorban kiszolgálni akkor, ha nincs központi finanszírozás, hanem bevétel orientált fenntartás dönti el a sajtótermék, műsor, vagy csatorna fennmaradási esélyét. Ez pedig meghatározza a tartalom gyártást. A minőségi sajtó és minőségi műsorgyártás ma már szinte kuriózumnak számít, mert rétegigénnyé vált. Ennek a finanszírozhatósága egyszerűen megoldhatatlan fizetőképes kereslet alapon és sajnálatos módon nem fenntartható hirdetésekkel sem. Mindez együttesen alakítja, formálja a sajtó szerepét, az újságírói, szerkesztői munkát.
forrás: Pixabay

– Létezik megoldás erre a kérdéskörre?

– Elsősorban érzelem orientált világban élünk. Ez sok mindent meghatároz. Emellett a virtuális „valóság” nem segíti a felelős állampolgári lét megjelenítését. Ez pedig hosszú távon mindenképpen hordoz magában társadalmi problémákat. Egyrészt azt, hogy a minőségi lét fogalma is átalakul, mondhatjuk torzul. Az értékvesztés megjelenése és hatása már most is megfigyelhető. Nem csak a sajtótermékek és a műsorgyártás imént említett változása láttán állapíthatjuk ezt meg, hanem az emberek napi szokásai, egyfajta fásultsága, a minőségi tartalom igényének szűkülése, a technikai eszközök térnyerése az emberi létben – mind ennek egyfajta jelzőrendszere. És itt nem arra kell gondolnunk, hogy lépten nyomon a telefonjukat bámuló emberekkel találkozunk. Sokkal inkább azt kell észrevenni, hogy az eszközöket mire használják? Milyen tartalmakat néznek rajta az emberek. A szinte korlátlan elérhetőség előnyeit használják ki, azt, hogy a világ bármely pontján élők akár a metrón ülve is kapcsolatba léphetnek egymással, vagy bárhol, bármikor követhetik az éppen aktuális eseményeket. Real-time, jelenidőben vehetnek részt eseményeken a technika fejlődésének köszönhetően, vagy csak unaloműző játékok, gondolkodást kikapcsoló bulvár, esetleg közösségi oldalak görgetésével ütik el az időt. Ezért korántsem könnyű olyan megoldási készletet megfogalmazni, ami ezt a terjedőben lévő trendet képes formálni. Az biztos, hogy szükség lenne olyan finanszírozási formák megjelenésére, amelyek lehetővé teszik elérhető formában és áron a minőségi újságírást, minőségi tartalomgyártást olyan formában, ami nem kötődik a bevétel-orientált fenntarthatósághoz. Ezzel lehetőség nyílhat arra, hogy azok is kapjanak igényeiknek megfelelő információkat, szórakoztató tartalmakat, akik a bulvár sajtó, illetve a dráma-orientált, valamint celeb műsorok iránt nem érdeklődnek. Viszont azokról sem szabad lemondani, akik egyelőre a virtuális tér rajongói azzal az attitűddel, hogy a személytelenség szabadsága mögé bújva, ezzel néha visszaélve a már említett tartalmak fogyasztói. Vagyis a médiafogyasztásnak is vannak ismérvei és tanítható, tanulható formái. Az újságíróknak, úgy vélem, ebben a folyamatban meghatározó szerepe van. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a minőségi újságíróképzés jelen legyen az oktatásban. A szakma mestereivé váljanak azok, aki a sajtó- és médiatérben szerkesztőként vagy moderátorként megjelennek.

– A mecenatúra visszahozására van reális esély, ami lehetővé tehetné a minőségi tartalom készítést úgy, hogy a bevétel alapú fenntartást jelentős részben a mecénás finanszírozza?

– Ebben nem vagyok derülátó. Mert ehhez az kellene, hogy a befektető előre láthassa a megtérülés esélyét. Ennek persze nem muszáj anyagi megtérülésnek lennie, amire szinte nincs is esély. Azonban valamilyen formában kell, hogy legyen pozitív eredménye a támogatásnak. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha kialakulna egyfajta társadalmi felelősségvállalás ebben a szegmensben. Akár abban is, hogy az újságíróképzést cégek finanszírozzák meg a minőségi újságírás érdekében. Ahogy arra is nagy szükség lenne, hogy minél több minőségi médiatermék legyen a palettán. Tehát legyen választási lehetősége az olvasónak, nézőnek akkor is, ha nem celeb-műsorra, horror-híradóra, vagy végeláthatatlan szappanoperára kíváncsi a szabadidejében. Erre érdemes lenne egy civil kezdeményezésű támogatási projektet indítani.
forrás: Pixabay

– Az újságírás abban is átalakult, hogy az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően egyre több blogger, vlogger, influenszer jelenik meg, akik többnyire nem rendelkeznek kommunikációs szakmai képzettséggel. Nekik érdemes a szakmával legalább alapfokon megismerkedniük, újságíró képzésen részt venniük?

– Mindenképpen. Igen. Nagyon fontosnak tartom, hogy legalább egy alap képzésen vegyenek részt. Akkor is, ha valaki nagyon tehetséges, vagy sosem fog a hivatalos médiában dolgozni. A hírek, információk, események közlése, még a szabad véleménynyilvánítás jogának ellenére is felelősséggel jár. Az egyre terjedőben lévő fake news egyébként jó példa erre. Az újságíróképzésen nem csak a szakmai alapokat tanítjuk, nem csupán a minőségi újságírás ismérvei sajátíthatók el. A média jog, média etika, a morális alapok, a hitelesség éppen úgy része a képzésnek, mint a műfaji szabályok elsajátítása.
forrás: Pixabay
Világlátás, eszköztár-bővítés mindig, mindenkinek csak előnyére válhat. Legalább ennyire fontos a témaválasztás kérdése. Miről, kiről, hogyan adunk tájékoztatást, mit, hogyan hozunk nyilvánosságra, vagy miként teszünk egyfajta „tény közléssé” adatokat. Úgy vélem, hogy mindhárom említett információ közlési forma esetén csak hasznos lehet, ha az illető az újságírás alapjaival is tisztában van, tehát valóban minőségi blog, vlog, influenszer megjelenésekkel találkozik a társadalom erre kíváncsi része. Éppen ez inspirált bennünket arra, hogy online újságírás szakot is indítsunk a Bálint György Újságíró Akadémián.A Riporter kerestetik című műsor sok évtizeddel ezelőtt teret nyitott arra, hogy tehetséges emberekre rátaláljon a szakma. Olyan, később neves újságírók kerültek ki a műsor kapcsán a nagy nyilvánosság elé, mint például Wisinger István, Horváth János, Feledi Péter. 

– Az újságíró iskola lehet olyan tér, ahol új tehetségek nőhetik ki magukat?

– Azt gondolom, hogy a tehetség így, vagy úgy utat talál magának. Vagy akképpen, hogy jelentkezik valamelyik tartalomgyártó helyen, vagy úgy, hogy sikeres blogger lesz belőle, akit a szakma ezen keresztül szippant magába, vagy például úgy, hogy elvégez egy újságíróképzést. Ennek köszönhetően akár az oktatók, felismerve a kivételes tehetséget, utat nyitnak az újságírói pályához. A legfontosabb, hogy a tehetség mellett olyan személyiségjegyekkel rendelkezzen az illető, ami vonzó a célközönség számára. Nagy általánosságban azonban az sajnos nem mondható el, hogy a média, az újságíró szakma kifejezetten figyelne a tehetségekre.

– Minden évben nagy számban végeznek főiskolákon, egyetemeken kommunikáció szakos hallgatók, akiknek csupán a töredéke kerül aztán be a média világába. Nekik érdemes lehet kifejezetten újságíró iskolát is végezniük?

– Mondjuk úgy, hogy előnyös lehet. Annál is inkább, mert ma már nem csak a média az a tér, ahol a minőségi kommunikációra szükség van. Számos cégnek, intézménynek van szóvivője, kommunikációs szakembere, sőt terjedőben lévő trend, hogy cégvezetők is szívesen ismerkednek meg a minőségi kommunikáció elemeivel. Ehhez a célkitűzéshez a Bálint György Újságíró Akadémia is kiváló helyszín. Emellett a terveink között szerepel az üzleti kommunikációs képzéseket biztosító kurzusok indítása, valamint egyetemekkel is folynak már tárgyalások olyan együttműködési keretek kialakítására, amelyek a fenti célokat fogalmazzák meg. Ez pedig az minőségi újságíróképzés megjelenését jelentheti a felsőfokú iskolairendszerben.Csaba Beatrix
Exit mobile version