SzántóGráf

Az Isten még szabadságon van – Anyukám napján a hegyen viziteltem – akik a jó sorsomat terelgették – két mamám volt, az egyik cenzúrázta, a leveleimet

Hiába is tagadnánk, vannak megmagyarázhatatlan jelenségek az életünkben. Az nem lehet véletlen, hogy éppen tegnap a szokásos szöszmötölésem során egy akadt a kezembe az az Anyák napi filcszívecske , amelyet valamikor Anyukámnak adtam.  Ő ezeket a relikviákat gondosan gyűjtögette borítékokban, dobozocskákban. Minden hozzá írt levelemet egymás mellé rakosgatta. Igaz azokat a gyerekkori barátnőimtől kapott leveleket is , amelyeket maga cenzúrázott. Ha neki nem tetszettek a tartalmuk, akkor azok a  félévszázadra titkosított dossziéba landoltak. Amikor 2015 áprilisában elhunyt sok meglepetés ért,  sok minden történést át kellett értékelnem. Rá kellett jönnöm, ezzel is csak a jó sorsomat terelgette a megfelelő irányba.

Ma Anyák napján talán elsőként értem ki a temetőbe. Előtte a kedvenc Avasi virágosánál megvettem az általa favorizált szegfűk színes kavalkádját  – duplán mert nekem két anyukán is volt. Jolika és Margitka( édesnővére)  egy szem fiacskájaként dúskáltam a  majomszeretetükben. Három élet is kevés lenne mindazt meghálálni amit értem tettek, amennyit értem aggódtak és amit jóval tehetségük felett támagattak.

Bolond aki tagadja , egy temetői látogatás sokkal több mint egyszerű részvét. Ha van szíved egy ilyen első típusú találkozás az igazi gyónás. Kinek másnak mondhatnánk el mint az Édesanyánknak ha valami bánt, ha valamit benéztünk és kitől mástól kérhetünk égi áldást, segítséget az Örökkévalótól , hogy minden bánatunk, szomorúságunk és elesettségünk elszálljon. Ki lenne a Mamánál jobb összekötőnk az égiekkel ha segítségért esedezünk. Nincs az a templom vagy zsinagóga amely alkalmasabb lenne erre mint egy nyugodalmas sírkert a város csúcsán, a hegyen.

Jut eszembe Az Isten szabadságra ment című könyvemet , amelynek főszereplője Jolimama akkor került ki a nyomdából amikor Őt meg bevitték a kórházba.  Az intenzív osztályon az éjjeliszekrényén egy tucat frissen nyomott könyvet hagytam.  Mindet dedikálta. Büszkén. Most elárulom, a mű folytatódik, sok érdekes elemmel bővül – ám a címe az élethez igazítva változik – Az Isten még szabadságon van. Ez lesz a második rész.

Exit mobile version