Mint történelem szakos, aki a kapitalista gazdaságpolitikából jelesre vizsgázott emlékszem a forint megszületésére. A könyvekből. Kellett hozzá sok-sok száz tonna arany, amit nagy kegyesen visszakaptunk. Meg egy viszonylagos árubőség, ami már jobb volt a háborús időkénél. Az ezzel kapcsolatos történelemkönyvekből sosem hiányzottak azok a képek, amelyeken ide-oda söpörgették a már semmit sem érő trillió-billió milliárdos pengőbankók. Sőt egy barátom, akinek az édesapja vidéki bankigazgató volt gyakran meséli azért nem tudtak fürdeni, mert a kádjuk tele volt kötegelt bankókkal. Egyébként a gyűjtők mostanában szép árat adnak azokért a hiper-szuper inflációs bankjegyekért.
Mindez azért jutott eszembe, mert most már úgy írhatnánk ki a táblára az inflációóóóóót –mint júniusban a vakációt. Egyre jobban közelít, ha akarjuk, ha nem. Vénemberként fel tudom idézni, hogyan barátkoztunk meg a piros hasú százas után az ötszázassal majd nem rá sokkal, az ezresekkel. Míg egyszer csak ránk köszöntöttek a tízezresek és a húszasok is. Na, innen hogyan kellene folytatni a sort. Fogalmam sincs, de szerintem hamarabb lesz ötvenezres, mint hazai 10 eurós.
Boltokat járó emberként a vaj drágulása volt az első mellbevágó. A lengyel bazárban 400 forintért adták az ezerötszázas kennivalót. Hogy mi jött ezután nem folytatom, mindannyian tudjuk. Igazából büszkék is lehetünk, hogy a jó öreg forint ilyen sokáig húzza még. Az első fizetésem 1969 nyarán mindössze 1200 volt és ebből még húsz százalékos katonaadót is vontak. Akkoriban arról álmodoztam, hogy magam is 600 forintos pártbélyeget vehessek, mint a főnököm. Ezt ugyanis a főszerkesztői jövedelem nagyságához volt méretezve.
Majd mielőtt panaszkodnék, emlékezzünk arra, hogy szomszédjainknál mennyiszer pecsételték át a koronát, a rubelt, a lejt és a dinárt. Hányszor kellett fejből átszámolnánk az új és a régi koronák értékét. S az ottaniak minden váltáskor nem csak minket, de még saját polgártársaikat és átejtették megvezették. A lényeg a forint a korához és a helyzethez képest stramm, jó egészségnek örvend. Sajnos vagy örvendetes, de az euró és a dollár is izmosodik. lehet, hogy sportosabban élnek, mert többször erősödnek, mint a forint, amely menetrendszerűen gyengélkedik. Ha meg éppen nem akkor rögtön akad egy közismert politikus közgazdász, aki olyan orbitális bejelentést tesz, amelytől a pénzvilág szereplői levegő után kapkodnak.
Egyébként ezek a bankóseprős fotók soha nem ismétlődhetnek meg. Nincsenek már utcaseprők. Meg ahogy magamat magunkat ismerjük sosem górnánk el. Eltennénk, begyújtósnak…