Bizonyára mindenki elégedett a hazai igazságszolgáltatással. Mindaddig mígnem egyszer csak szembetalálja magát vele.Esküszöm mindenre, hogy sokáig hittem a magyar rendőrököket, az ügyészeket és a bírákat képtelenség letériteni az egyenes útról. Akár fogadtam is volna arra, hogy befolyásolásmentesen, önállóan teljesen függetlenül nyomoznak, ítélkeznek és még a kedves édesanyjuk kedvéért sem tennének kívételt senkivel.Sajnos olyan nagyot kellett csalódnom, hogy ezt már a holdról is látni lehet – szabadszemmel.
Saját, személyes tragédiám , hogy két miskolci személy , kérték a rendőrségen a nevük titokban tartását önként jelentkeztek a rendészet vezetőjénél, hogy tanúskodnának ellenem. Mert ők mindent láttak, hallottak és jelen voltam amikor két békésen rám támadó miskolci rendészre fegyvert fogtam. Nem zavarta őket, hogy tök ismeretlenül alaptalanul megrágalmaznak hiszen bizonyára olyan nagy volt a motivációs érték, amely már megérte a kockázatot.
Kezdem a hölggyel az egyes számú ismeretlen tanúval – Soltész Edina akkoriban traffikos volt a miskolci nemzeti színházzal szemközt, s a rendőrségen elmondta – egy hosszú térdig érő világos klasszikus Colombo ballonban és farmerben támadtam a barátaira. Úgy, hogy a hosszú kabátot félrerántva a farzsebemből vettem elő a pisztolyt. Sőt a puffanást is hallotta, meg azt is, hogy lelövéssel fenyegettem az egyenruhásokat. Két gépelt oldalon át hüledezik a csúnya modortalan viselkedésemen és mennyire illetlenül beszéltem a támadóimmal. Érdekes módon a vallomásába belesző egy két olyan szűrrealista elemet, hogy rajtam kívül senki nem állt ott a posta előtti járdán, s egyébként meg szégyelhettem magam. Ő nem is akart ebbe belefolyni , de hát a rendészet vezetője erre kapacitálta. Hogy mível azt nem árulta el.
Figyelem a nyomozó rendőrnő, s a bírónő aktáiban ott látható a rabosított képem, a rövid barna dzseki és kitetszik a hiányzó farmernadrág is , de őket ez nem zavarta meg a prekoncepciójukban. Az sem, hogy az egész eseményről egy tökéletes videó is készült a szemközti mélygarázs külső kameráján át, s ezen sem látszik semmilyen hosszú Colombo kabát. S, hogy a két rendész , közülük az egyik már sitten van – nem emlékeznek olyanra, hogy őket bárki is lelővéssel vagy bármilyen pisztolyos rátartással fenyegette volna.
Itt a tárgyalás illetve az ítélet után egy érdekes fordulat következett be – megtudtam az odáig ismeretlen hazudozó hölgy nevét és megkerestem a közös ismerőseinekt a közösségi oldaláról. Banális a sztori, kiderült, hogy egy volt barátom élettársa, aki azonnal magnóra mondta – mindössze 15 másodpercig jártak arra és semmit nem láttak. Illetve annyi, hogy a földön fekszem és a hátamon térdelnek az egyenruhások. Később ugyanezt a rendőrség idézésére megismételte , egy dulakodásra figyeltek fel. Párjával együtt nagy csomagokkal mentek arra a közeli lakásukra, miközben a párja elsőre azt hazudta munkábamenet járt arra. Igaz a jegyzőkönyvben az is benne van, hogy tulajdonképpen semmit nem látott, de ő úgy képzeli el és ha nem a rendészet vezetője kéri erre a misszióra nem megy tanúskodni.
Majd következik a sorban Petróczi Attila postás és játékvezető , mint rágalmazó és a törvényszék által jogerősen bizonyítottan hamis tanú. A bírói tanács ki is zárta a vallomását – ám a bátorságuk csak idáig tartott – elfelejtették a sorozatos hazugságai alapján meggyanúsítani. Mentegették, hogy memóarihiányban szenved, s az időmúlás meg zavarta. Ami azért komikus mert a vele készült szembesítés és a helyszíni bizonyítási kisérletnél kétszer is felsült és mindez frissen zajlottak.
Drága Olvasóim volt még a játszmában egy másik hamis tanú – szemtanú, amely annyira látássérült, hogy állami járadékban részesül a vaksága miatt. Elmondta becsületesen, hogy semmit nem látott, nem is tehette mert a kocsi másik oldalán állt mégis szemüveg nélkül iratták vele alá amit soha nem mondott volna.
Hála és tisztelet, hogy az ügyészség amely mindvégig kényesen ügyel az igazság kiderítésére legalább háromszor kérte a rendőrséget, vizsgálják felül a hamis tanúk állításait. Történjen meg a szembesítés és vegyék figyelembe, hogy a postást már a törvényszék kizárta a tanúk sorából. Igaz ez már a bíróságon is kiderülhetett volna, ahol bele sem néztek a szemközti mélygarázs felvételébe és bár minden tárgyalásra megrendelték a projektort a hazudozó postás szembesítéséről készült filmet nem nézték meg. Pedig négy is volt, de már a városi kapitányságon egy 37 perces felvételnek nyoma vesszett. Ez lett volna a legérdekesebb. Egyébként még négy másik tanút meg be sem hívtak a rendőrségre, azokat akik máig is elmondhatnák, honnan miként kerültek elő ezek a szerencsétlen megvásárolt , felbujtott jellemtelen hamis tanúk. Akik lapítanak, s izgalmukban rágják a körmüket, hogy leteljen az öt év ami után büntetlenül megúszhatják az aljasságukat.
Volt aki azt mondta, hogy ideje lenne elengednem. Lám Szabó Krisztián a támadóm , aki a földre vitt bántalmazott és hátrabilincselte a kezeimet mielőtt lefúvással fenyegetett – állítólag börtönben van már. Ha biztosan tudnám és valaki elárulná, hogy merre szívesen meglátogatnám. Szerintem ma már lenne benne annyi becsület, hogy feltárná az igazságot. Elárulná, kik voltak akik elvtelenül bűnpártolással az esetemben még kimentették, de később a nagyobb balhák után elengedték a kezét. Megértené, hogy ha akkor 2017 novemberében az igazságot választja akár egy figyelmeztetéssel megússza és észhez tér. S akkor máig is a rendészet állományát erősítené.
A feladata tehát Krisztiánt előkeríteni, a két hamis tanút meg rábeszélni , szólaljon már meg a lelkiismeretük. Ha nem , ha még se akkor életük végéig együttélhetnek az elkövetett bűncselekményük lelki terhével.
Különben különösen érdekes a hazai jogrend. Bizonyára nem csak miénk, s lehet, csak nekem fura. Az ügyészség mindvégig hiába próbál segíteni, rendeli meg a rendőrségi nyomozást a hamis tanúzások ügyében , sorra lefagynak és semmit nem tesznek a fent emlitett rágalmazók ellen. Sőt már én vagyok fenyegetve, hogy ezentúl már nem foglalkoznak a beadványaimmal, Igaz idáig sem erőltették meg magukat. S mihelyt nyomra leltek Soltész Edina élettársa vallomásakor azonnal lefagytak. A kifogásaik – állítólag mentálisan beteg vagyok, ez valami új távdiagnosztika – meg ugye a szememre hányták, a fél világot feljelentettem. Ami nem valós csak igyekeztem fellelni az ellenem ármánykodókat. A mai ügyészségi levél lényege – bár sérült az igazságszolgáltatás rendje, de ilyen esetben nem vagyok sértett, tehát nem vagyok jogosult a feljelentésre. Ez egy zseni aki ezt a törvényt megszerkesztette – tehát a bíróságon bárkit nyugodtan bemárthatok, eláztathatok, elvégre a vallomástétel törvényi kötelezettség, de a rágalmazóimat nem jelenthetem fel. Oké. Én nem, de akkor mégis ki a jogosult erre ha a törvénykezésbe észreveszi a szálkát. Na ki lehet az….?
A lecke feladva – minden jó ötletet szívesen fogadok.