Köszönöm az együtt érző és a kaján kárörömmel teli üzeneteket és bejegyzéseket.
Igen volt már egy tárgyalás rágalmazás címén, amelyet magam kezdeményeztem Soltész Edina és Petróczi Attila miskolci lakosok ellen. Akik önként maguktól jelentkeztek a miskolci rendészeten, hogy látták – fegyverrel támadok a két békés rendészre. Főleg arra, aki ellen már bírósági ítélet is született olyan bűncselekmények elkövetése okán, mint amilyet velem szembe is elkövetett. A szolgálatvezetőjével egyetemben hagyták, hogy a rendőrök kiérkezéséig félórán át hátrabilincselt kézzel a földön üljek sokkos állapotban a járda szélen novemberben. Minden kötelező emberi segítségnyújtást elhanyagolva egy csaknem hetven éves emberrel szembe. A két tanú csodálatos színészek, fantáziadús személyek, lepipálják a Grimm testvéreket, Andersent a nagy mesondót de még Műnchausen báró sem érhet a nyomukba.
Ami különös, hogy a bírósági idézésre a két felbujtott tanú közül egy sem jelent meg. Pedig nagyon vártuk mindannyiikat. Még csak ügyvédjeiket sem küldték. Megtehették, következmények nélkül. Viszont azonnal panaszt tettek, sérelmezték a rendőrségen, hogy nekik névtelenséget ígértek. Hogy soha nem szembesítik őket velem.
Amit tudni kell még az egyes számú tanút, rágalmazót a párja már lebuktatta, vallomást tett a rendőrségen, amelyből világosan egyértelműen kiderült, semmi nem láthattak. A nyomozó, aki meghallgatta mégis szemet hunyt e fölött.
A másik rágalmazót, a kettesszámú tanút a törvényszéken kizárták, a meséjét nem hitték el. Mégis simán elengedték, noha ilyen esetben fennáll a hamis tanúzás gyanúja, amely közvádas. Bár a rendőrség is pártfogásába vette – azt mondták, hogy csak a törvényes kötelezettségét teljesítette, amikor tanúskodni jelentkezett. Nem bizonyítható, hogy motiválták e valamivel. Persze ha csak úgy önszorgalomból ment a csőbe, akkor megérné, egy orvosi vizsgálat állapítsa meg a beszámíthatóságát.
Közben öt esztendő elteltével akadt egy jogásznő, aki akkoriban ott dolgozott a rendészetnél, de nem valami barátságos körülmények között búcsúztatták el. Méltatlan durvasággal váltak el tőle. Majd most nekem telefonon át önként elmondta, nem biztos abban, hogy tényleg elromlottak azok a fránya köztéri kamerák, mint ahogyan a szolgálatvezető állította. A bíróság felszólítására küldött igazoló levélből is hiányzik ez az állítás. Tehát a kedves hölgy valóban láthatta azt a felvételt, amelyen elbánnak velem minden ok nélkül. Egyébként ez a szemközti mélygarázs felvételéből is simán kitetszik.
Figyelem – jogászok, ügyvédek igazságszolgáltatásban dolgozók – a rendőrségen visszahallgatták a jogtanács vallomását. Akit mentőkörülmény elhallgatása címén kértem megidézni. Hihetetlen sok krimit olvastam, évtizedekig bűnügyi tudósítóként is szolgáltam, de még ilyen indoklásról nem hallottam – hogy a hölgy nekem csak a magánvéleményét mondta így felejtsem el – nincs itt semmi látnivaló.
Kérdésem, a bíróságon, az ügyészségen egy vallomást, akár lehallgatás vagy illegális bepoloskázott megfigyelés során elhangzott állításokat tartalmaz, lehet e magán és hivatalos véleményekre szelektálni.
Ha létezik ilyen, esküszöm, elnézést kérek, ha valakit megsértethettem. Mondom hivatalosan és privátban.