Ennek már sosem lesz vége – megsértődött a bírónő – szeptemberben prezentáció, lehet jelentkezni a leleplező könyv ismertetésére –

Előljáróban jelzem nem vagyok öngyilkos hajlamú.

Az én koromban értelmetlen már a kaszást sürgetni, jön az hívás nélkül. Mondom nem akarok az ablakon kiugrani, mára egyetlen extrém sportot üzök, kutyát sétáltatok közben az enyémet védelmezem a nagyobb, hangosabban csaholó ebektől.

Mindezt azért mondom mert el mentem a falig miközben bebizonyítottam nem vagyok fegyveres támadó,  a két  rendész  vezetőjükkel egyetemben hamis felbujtott rágalmazókkal tettek tönkre életem alkonyán. Miközben az általam megjelölt tanúkat máig sem akarják meghallgatni, kényszerűségből mindannyian videóra mondták az állításaikat. Ezeket őrzöm.

 Megfordult a világ a magukról megfeledkezett támadóimat , bűnözőket egy komplett csapat vette védelmébe. Szakmai zsargonban szólva, egy fontos ember bevédésükre utasította a kapitányság vezetőjét. S a parancs az parancs.

Számomra ezek után  nem maradt más  már mint, hogy több mint fél évszázados egy helyben töltött szerkesztőségi munka után úgy kullogjak el  megszégyenülve, mint egy elvetemült bűnöző,  még az íróasztalomat sem üríthettem ki. Ráadásul  a rendészet akkori igazgatója,  helyettesével egyetemben még egy olyan lejárató kampányt is szervezett a médiában,  amelyhez hasonlót a Gobbelsi Volkischer Boabachterben is szalagcímmel közölnének. Csak azért egy jogállamban már felelősségre vonják őket. Nálunk előléptetik.

Közben már csaknem hat év eltelt , megéltem, megtapasztaltam a jelenlegi igazságszolgáltatás fonákságait, tehetetlenségét, közömbösségét és az úgynevezett tévedhetetlenségének hitt mechanizmusát. Barátaim, ismerőseim győzködnek, hagyjam a fenébe hiszen régen túl vagyok a megpróbáltatásokon.  Mi az a 45 perc a fogdában, hiszen a provokáció megrendelője akár vasra is verethetett volna. Hiába, konok, makacs igazságérzetem van, máig sem emésztettem meg, hogy nagyszüleimet , mamámat és apámat  csak úgy deportálták el, hogy semmilyen bűnt nem követtek el.

Akik unják már kesergésemet itt azonnal lapozzanak. Bár most ismét szolgálhatok néhány újdonsággal.  Ha még nem tudnák Petroczi Attila sportember, kajakos játékvezető,  aki tőlem való félelmében névtelenül hazudozott a rendőrségen, a bíróságon már felsült. Máig sem gyanúsították meg hamis tanúzással. Mert egy rendőrtiszt aki nem tud megbékélni azzal a szokásommal, hogy az ilyen személyeket feljelentem állítja a tanúskodás törvényes kötelezettség. A fene se gondolta volna, hogy ma már a hazugságon tetten ért személyeket is védi a törvény. Végre eljutottunk ide is.

 

A másik hamis tanút akit szintén a rendészet akkori igazgatója bujtott fel átejtette a nyomozót és megvezette a bíróságot is. Elhitték neki, hogy egy klasszikus Colombo ballonban lövöldöztem miközben mindannyiuk előtt ott volt a barna dzsekis rabosított képem. Sajnos már csak az ítélet meghozatala után derült ki, hogy Soltész Edina rágalmazó nem más mint egy volt ismerősöm élettársa, aki elég becsületesen nekem és a rendőrségen is elmondta, mire oda értek , semmit nem láttak. Addigra már a földön feküdtem és a hátamon térdelt a két rendész. Tehát a hölgy minden meséje egy nettó hazudozás . Erre is van teóriája a főrendőrnek  – szerinte neki még az ügyészség utasítására sincs joga egy jogerős bírósági ítéletben rögzített vallomás felülbírálására. Majd később már elismeri, bár sérült a bírósági jogrend, de mivel nem vagyok a sértettje nincsen jogom feljelentést tenni. Ami persze nem igaz, hiszen közvádasnak minősülő ügyekben és ez az lenne bárki még én huszadrendűnek számító hontalannak is joga van erre.

Higgyék el, hogy magam is belátom, túl tolom az ügyet és már kontraproduktív módon nyalogatom a sebeimet.  Akár igaz is lehet, hiszen rendszeresen levelezek minden érdemi döntésre jogosult közjogi méltósággal.  Hiába és hasztalan. Most például a miskolci járásbíróság egyik bírája, aki az ügyemet úgy vette át menetközben mint ahogyan a felelőtlen buszsofőrök szoktak volánt cserélni kérte a kizárását.

Nemrégiben ugyanis összegeztem a tévedéseit, a rosszhiszemű, elfogult és részrehajló döntéseit és a tárgyalási metódusának hibáit. Most vagy megsértödött vagy maga is úgy gondolta akár igazam is lehet. Ha erre korábban rákészül mindannyian jobban lennénk. Tudni kell, hogy a tárgyalás harmadik harmadában vette át az ügyet, de úgy, hogy erről a változásról jómagam és a védőm  ott a teremben értesültem.

Sérelmeztem, hogy elvetette elődje minden bizonyítási kisérletét és már a bűnpártolás szintjén vezette a tárgyalást. Idáig négy különböző indokkal – egy sem igaz – magyarázták el, hogy esetemben miért kellett átszignálni az ügyemet. Az egyébként közismerten higgadt védőm itt először életében kifakadt  – mondta ez a stílus a nyolcvanas évekre emlékezteti. Mielőtt folytatnám a kesergésemet volna egy ajánlatom, kérem jelezni érdekel e valakit az ügy minden részlete, vannak e olyan joghallgatók leendő politkusok majdani rendőrtanulók akiknek mindent feltárhatnék. Prezentálnám az erről szóló könyvemet, amelyben kényszerűségből névszerint felsorolom mindazokat akik megtévedtek, behódoltak a felsőbb szintű instrukciónak. Hogy miért, ezt is elárulom. Semmi politika, mondhatom inkább egy személyes vérgőzös bosszú következménye, hogy idáig jutottunk.

Szervezem szeptember elejére a prezentációt, akit érdekel jelezze, számomra minden érdeklődés megtisztelő. Nem a fontosságomnak szól, csupán egy figyelmeztető lenne mindannyiunknak, hogy bárki úgy járhat mint jómagam.

Hogy előtte megalázzák, megszégyenítik, kezeit hátrabilincselik majd mint áldozat egyszercsak egy sötét cellában találja magát. Mert a két miskolci rendészt be kell védeni.

A sötét játszma szereplői közül néhányan mint az egyik támadóm is lebukott, hasonló ügyben, mások elhunytak tisztességben míg egyesek maradandó egészségkárosodással kórházba kerültek.

Folyt. köv.