ujkeletlive
A hétfő este véget érő nyolcnapos pészahi ünnepeket követő Mimuna rendezvények idén sokkal visszafogottabban, és leginkább családi keretek között zajlottak. Az egyébként a politikusok és az édességek ünnepeként is ismert népes házi összejöveteleken a miniszterelnök és a képviselők előszeretettel szoktak megjelenni a mufletával és számos, jellegzetes jellegzetes édességgel terített asztalok vendégeként, a háborúra való tekintettel azonban a legtöbb magas rangú politikai szereplő azt nyilatkozta, hogy nem fognak részt venni az idei Mimuna ünnepségeken.
Becalel Szmotrich pénzügyminiszter, aki általában pártja [Vallásos Cionizmus] önkormányzati képviselői által támogatott eseményeken szokott megjelenni, és bár korábban arra utalt, hogy a helyzetre való tekintettel idén nem lesznek nagy ünnepségek, és nem tartotta valószínűnek, hogy többi képviselőtársával egyetemben részt venne valamelyiken, váratlanul több helyszínen mégis megjelent. Többek között Szderotban, majd előzetes bejelentés nélkül Kirját Smona kitelepített lakosai számára Tel Avivban rendezett ünnepségen tűnt fel, és tartott kampányszerű beszédet a rafahi invázió szükségességét hangsúlyozva a terítéken lévő túszalku ellenében.
Az elmúlt hetek során Binjámin Netanjahu miniszterelnök által többször is megígért, a gázai övezet déli határán fekvő Rafah városa elleni küszöbön álló szárazföldi invázió, az előző sikertelen alkalmakhoz képest ismét terítékre kerülő túszalku végső tárgyalásai közepette erősen megosztja a több mint fél éve tartó többfrontos háború feszültségében élő izraelieket.
A Hamász válaszára váró legújabb izraeli ajánlat szerint 40 napos tűzszünetért és fejenként 50 palesztin fogvatartott terroristáért cserébe a terrorszervezet elengedne 33 életben lévő túszt, előrevetítve egy tartós nyugalmi időszakról szóló tárgyalás lehetőségét. A médiában megjelent javaslat, amennyiben a másik fél részéről akár beleegyezésre kerülne, a koalíció radikális frakciói, mint az említett Szmotrich és Itamar Ben-Gvir [Otcma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter elutasítását vonná maga után.
A várakozás felfokozott hangulata közepette, tegnap este az ünnep kimenetele után ismét több ezren tüntettek Tel-Avivban, a túszalku megállapodásra szólítva fel a kormányt. A fogvatartottak szabadon bocsátása érdekében a támogatók mellett a novemberi alku során elengedett túszok és a jelenleg még fogvatartottak hozzátartozói is részt vettek.
A Rafah várhat molinók és feliratok alatt felvonultató tüntetők később máglyát gyújtottak a Begin sugárúton, majd tovább haladva eljutottak a kormányzó Likud tel-avivi székházának közelébe, ahol a rendőrség vízágyúval oszlatta fel a tömeget, miközben öt személyt letartóztatott közrend megzavarása miatt.
A rendőrséggel való összecsapások következtében egy rendőr megsebesült, emellett a tüntetés többek között az egyik túsz rokona és egy parlamenti képviselő elleni rendőri erőszakos cselekményekbe fulladt.
Miközben a Hamász az elmúlt napokban több fogvatartott túszról készült propaganda felvételt tett közzé, a háborúban szeretteiket elvesztett hozzátartozók egy csoportját tömörítő szervezet azzal fenyegetőzött, hogy hétfő este sztrájkba kezdenek mindaddig amíg a hadsereg nem indítja el a rafáhi hadműveletet.
„Ami minket motivál, az a félelem, hogy a fiaink a semmiért haltak meg. Bármilyen más eredmény, mint a háború győzelemmel való befejezése, és a háborús célok elérése, beleértve a Hamász teljes felszámolását és a túszok visszahozatalát, személyes válságba sodorhat minket mindenben, ami az áldozathozatalunkkal kapcsolatos,” – nyilatkozta az övezetben meggyilkolt fiát gyászoló Icik Bonzel a Ynetnek. A sztrájkot végül elhalasztották a miniszterelnök kérésére, aki kedden személy találkozón fogadja őket.
A 12-es csatorna politikai riportere, a miniszterelnökhöz közel álló, Amit Szegal a CNN-nek nyilatkozva, hangsúlyozta – „Netanjahunak nincs szüksége fenyegetésre vagy sürgetésre, – nem hiszem, hogy Rafah kihagyását tervezné Jelenlegi legjobb politikai lépése a Hamász legyőzése. A róla alkotott negatív vélemények leginkább humanitárius engedményein alapulnak,” – tette hozzá, mondván sokkal népszerűbb lenne, ha szigorúbban kezelné ezügyben a helyzetet A rafahi szárazföldi invázió lehetőségét illetően Szegal úgy véli: – „ez a kevés konszenzusos pontok egyike. A Hamásznak három erőssége van ott – az utolsó öt zászlóalj, az Egyiptomból érkező csempészalagutak és vezető tisztjeik,” – mondta nem említve a túszokat, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, miszerint – „a Hamász egy dolgot követel, amit Izrael nem tud megadni: a háború befejezését. Ezért vagyok pesszimista a tárgyalásokkal kapcsolatban.„
The post Mimuna a rafahi invázió és a túszalku árnyékában first appeared on Új Kelet online.