SzántóGráf

Jom Hazikron az októberi mészárlások árnyékában – könnycsepp Izrael szívében

ujkeletlive

Tegnap este nyolc órakor országszerte megszólaltak a szirénák jelezve Jom Hazikaron, az elesett katonák és a terror áldozatainak idén különösen szomorú emléknapjának kezdetét.

Az idei megemlékezések a Szimchát Tóra-i mészárlás, és azt követően kezdődött háború súlyos veszteségeinek árnyékában zajlanak, miközben alig néhány perccel a csendes gyászra felszólító vészjelzést követően Szderot, Nir Ám, Ibim, valamint Nahal Oz közösségekben ismét megszólalt a rakétát jelző sziréna.

A jeruzsálemi Siratófalnál tegnap este  tartott hivatalos állami ünnepségre a zsidó gyász szimbolikus jegyében, szaggatott inggel érkező Jichák Herzog elnök beszéde során hangsúlyozta, hogy a zsidó nép mindig is a békéről álmodott.

Mi csak azt akartuk, hogy visszatérjünk Cionba, ahonnan erőszakkal űztek el bennünket, és ott megújítsuk szabadságunkat – egy zsidó és demokratikus államban. Hogy itt építhessük fel az életünket. Egy jövőt. Egy reményt. Mindig is békéről és jószomszédságról álmodtunk a térség minden népével és országával, méghozzá örökre. De amíg ellenségeink el akarnak pusztítani minket, addig nem tesszük le a kardunkat.”

Utalva az izraeli társadalmat megosztó politikai ellentétekre, az elnök külön szólt az október hetedikei mészárlások során elrabolt és azóta is fogvatartott túszokhoz és hozzátartozóihoz, emellett üzenetet küldött a háredi közösségeknek, arra figyelmeztetve, hogy „a hadseregben szolgálni nem teher, hanem hatalmas kiváltság.”

A tiszteletteljes megemlékezésre minden évben felszólító sziréna után különleges, kizárólag erre az alkalomra jellemző csend száll a Siratófalra, mondta Herzog, de az elesetteket megidéző csendet az idén felváltotta annak a szirénának a hangja, amely 6:29 perckor kezdődött az október 7-i szörnyű nemzeti katasztrófa reggelén.

Itt állok templomunk maradványai mellett, szakadt ruhában. Ez a szaggatás – a zsidó gyász jelképe, egy egész nép gyászának és bánatának jele. Az Izrael Állam szívében tátongó sérülés keserves könnyeket ejt, és megtagadja a vigasztalást gyermekeiért – katonákért és civilekért. Nem tudjuk visszatartani a sírást, és a könnyek sem akarnak elapadni. Nagy tragédia ért minket,” – folytatta Herzog, miközben külön felhívással szólt az elraboltakhoz és családjaikhoz, mondván, hogy az egy hetes nemzeti megemlékezésen egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy nincs nagyobb parancsolat, mint a foglyok kiszabadítása.

„Az egész nemzet veletek van. Bátorságot kell gyűjtenünk és az életet kell választanunk – nem szabad megpihenni és nem szabad megállni, amíg mindannyian haza nem térnek.”

Herzog a jom kippuri böjt idején elmondott Unetane Tokef héber imát idéző sirámmal emlékezett az október hetedikei áldozatokra – „ki tűz által és ki fulladás által, ki kard által és ki fenevad által. Ki otthonuk küszöbén, és ki páncélozott járműben, ki ágyuk melegében, és ki az utcán, ki az őrhelyen, és ki a csatatéren, ki a buszmegállóban, és ki a rendőrségen. Ki autóban, és ki harckocsiban, ki a kibuc ösvényein, ki a legelőn, és ki egy fesztiválon, ki a bevásárlóközpontban, és ki rakéták által, ki alagutakban, és ki bujkálva.”

Az idén elesettek nagy száma miatt az elnök úgy döntött, hogy beszéde középpontjában megosztja az elmúlt év néhány önfeláldozó harcosának történetét, csodának minősítve azt a polgári hősiességet, amely révén a tűzvonalban, néha egyedül az utolsó töltényig harcoltak. Emellett, külön megemlékezett a nők hősiességéről, valamint a diaszpórából érkező magányos katonák, és a bevándorlók elszántságáról.

Higgyétek el, testvéreim, teljes szívemből szeretnék minden egyes elesett szerettünkről beszámolni, Izrael összes háborújából. A jóságukról, a szépségükről, a bátorságukról. De a törés olyan nagy, és a veszteségeink túl sokak, valóban túl sokak,” – mondta az elnök, végezetül a közvéleményhez intézett felhívással zárta beszédét.

„Az emberek szívében lévő sérülésnek ápolnia kell a nemzet szakadását. Ez a szakadás egyszerre hívás és kiáltás. Felhívás a cselekvésre, felszólítás az újjászületésre! Emelkedjetek fel egy nemzetként! Még ma is a nemzeti gyászban, teljes szívemből hiszem, hogy új hajnal támad egész Izraelre, hiszek Izrael népében, és Izrael államában.”

A Siratófalnál tartott szertartáson az elnök mellett felszólalt a hadsereg vezérkari főnöke, Herci Halevi, ismételten hangsúlyozva felelősségét a mészárlást lehetővé tevő kudarcért, mondván „én vagyok az a parancsnok, aki fiaitokat, és lányaitokat a csatába küldte, ahonnan nem tértek vissza, és az állásokba, ahonnan elrabolták őket.”

Mint az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka a háború alatt, felelősséggel tartozom azért, hogy a hadsereg október 7-én nem teljesítette küldetését Izrael Állam polgárainak védelmében. Minden nap érzem a vállamon a súlyt, és a szívem mélyén teljes mértékben megértem ennek jelentőségét.”

Halevi továbbá hangsúlyozta, hogy bár nem ismerte az összes elesettet, de soha nem felejti el őket, és bár nem tudta mindegyikőjük otthonát meglátogatni, de mindvégig elkötelezett marad irántuk. Alázattal emlékezve meg az áldozatok családjáról, hangsúlyozta, ebben a háborúban, eltökéltek vagyunk, hogy befejezzük a küldetést, még akkor is, ha tisztában vagyunk az áraival.

Amíg ellenségeink ellenünk támadnak, addig résen leszünk, készenlétben és éberen állunk, határozottan válaszolunk minden olyan kísérletre, amely ártani akar nekünk, és lecsapunk azokra, akik meg akarnak ölni minket,” – tette hozzá.

A Hamasz által elrabolt és fogvatartott túszokat kiemelve, megfogadta – „mindent megteszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk túszainkat és visszahozzuk őket hazájukba. Megesküdtünk, hogy nem feledkezünk meg elraboltainkról – nőkről, férfiakról, gyerekekről és idősekről, civilekről, és katonákról, – és nem adjuk fel mély kötelességünket, hogy hamarosan hazahozzuk őket.”

A Siratófalnál tartott szertartáson jelen volt Joáv Gallant védelmi miniszter, Kobi Sábtáj országos rendőrfőnök, Ronen Bar a Sábák vezetője, David Barnea kémfőnök. Kadist mondott Smuel Szlotki rabbi, aki két fiát vesztette el az október hetedikén a terroristák ellen zajló harcok idején.

A Kneszetben tartott megemlékezésen Amir Ohana elnök a gázában meggyilkolt drúz katona, Jamal Abbász őrnagy szüleivel és testvéreivel együtt gyújtott gyertyát. Vasárnap este Jeruzsálemben, a drúz és beduin vezetők jelenlétében tartott Jad Labanim ünnepségen elmondott beszédében Ohana a Hamász október 7-i támadását „a gonoszság egyik legszörnyűbb megnyilvánulásának nevezte a történelemben.”

A rendezvényen felszólaló Binjámin Netanjahu miniszterelnök hasonlóan kiemelte, miszerint – „a hazánk iránti erős elkötelezettség magában foglalja minden harcosunkat ebben a nehéz háborúban – zsidókat, drúzokat, keresztényeket, muszlimokat, beduinokat, cserkeszeket.” A miniszterelnök továbbá kijelentette, hogy a Hamász elleni háborúnak, Izrael ezidáig „körülbelül a felét” teljesítette, „de elkötelezettek vagyunk e szent feladat befejezése mellett.”

Továbbá, Netanjahu hangsúlyozta, hogy minden nap gondol a gyászoló családtagokra, „ugyanúgy, ahogy minden nap gondolok a testvéremre, Jonira.”

A védelmi minisztérium frissítette az elesett katonák számát. Az elmúlt évben 766-an estek el szolgálat közben. 61 hadirokkant hunyt el a szolgálat közben szerzett sérüléseik szövődményeinek következtében.

Az 1860 óta vezetett adatok szerint a biztonsági erők körében az ország védelme során elesettek száma 25040 és a megölt civilek száma 5100. Az elmúlt évben 1600 új név került fel a listákra.

Az elmúlt egy évben 834 civil lett terror áldozata, 99%-uk október 7-én és azt követően. A meggyilkoltak között 40 gyermek és tinédzser, valamint 68 külföldi állampolgár volt.

A Gázában fogságban lévő 132 túsz közül 65 civil, 67 pedig a biztonsági erők tagja.

The post Jom Hazikron az októberi mészárlások árnyékában – könnycsepp Izrael szívében first appeared on Új Kelet online.

Exit mobile version