Nyaralás helyett kórház – vérfűrdő a hálóingben – járt az abaúji gyógyító joghurt – addig sóhajtoztam míg összeért a két lábam

Tervszerű kórházi kezelésre vonultam el egy hétre. Jó időben a megérdemelt nyaralás helyett az orvosokra bíztam a hátralévő életemet. Mivel gyakorlott bennlakó vagyok igyekeztem kellő derűvel amolyan kalandtúrának felfogni az egészségügyi ellátás minden pillanatát. Előre kijelentem bármennyire is kritikusnak tűnik a helyzet az orvosok, az asszisztensek és az ápolók a vállukon viszik a szolgáltatást. Mivel – mondjuk ki – korábban sem volt valamilyen rózsás az egészségügyi ellátás színvonala minek, kinek panaszkodjunk. Hiszen volt olyan időszak az a vizit díjas, amikor a miniszter legnagyobb gondja az volt, hogy minden éjjeliszekrényben legyen egy mini széf. Na, ennek már nyoma sincs.

Tényleg hiányzik a kórtermekből a légkondicionálás, a műtőkben ma már elengedhetetlen, de a valóságban nem ez a legfőbb probléma. Összességében finanszírozási gondok vannak, keveset költünk az egészségünk megőrzésére és nem jut elegendő pénz a kórházak fenntartására. Azon kekeckedni, hogy nincs vécépapír és törölköző az ispotályban szóra sem érdemes. Mióta eszemet tudom a fogkefétől a bögréig ezeket a személyes dolgaimat mindig is mi betegek vittük magunkkal.

Emlékszem úgy jó tíz évvel ezelőtt egy szabolcsi szocialista országgyűlési képviselővel kerültem egy szobába, s éppen Ő kifogásolta, hogy nem adtak neki törölközőt. Próbáltam meggyőzni, hogy ez nem állampolgári jogon jár,  majd a nejemet kérte meg, hozzon neki egy fogkefét, mert az sem volt a mosdóban. Csalódottnak tűnt.

Egyébként abban az időszakban vezették be a kórházi étkeztetés korszerűsítését. Ennek előnyét máig is élvezzük. Lehet, hogy nem vagyok elég gurmand, de számomra a reggelitől a vacsoráig minden tökéletes volt. Ki kell emelnem, hogy nagyon finom a betegeknek kiosztott kenyér és a kifli. Hadd csináljak reklámot az Abaúj tej joghurtjának is. Rászoktattak, a miskolci árucsarnokban már bespájzoltam ebből a 99 forintos tejtermékből. Ajánlom mindenkinek, lehet fogyni vele, ha csak egyszerre nem hatot kanalazol be.

Különben volt egy két kritikus élményem is az ottani egy hét alatt. A műtőből kifelé az intenzíven egy órán át állt egy nővérke, beszéltetni. Hallgattam a műszerek csipogását, amelynek olyan hangja volt, mint tolatólámpának. Közben buzdított sóhajtozzak nagyokat, mert az oxigénszint már kilencven alá süllyedt. Parancs az parancs tettem a dolgomat. Ám közben nagyon zavart, nem éreztem a jobb lábam, azt hittem már leesett az ágyról. Szar állapot. Megkértem tegye a bal, mellé mert azt már magaménak tudtam. Sikerült a rendkívüli beavatkozás, mivel furcsa módon a bal lábamat érzékeltem.

Majd következett az egynapos megfigyelés, befáslizott lábakkal, teljes mozdulatlanságban. Jó lett volna, látni mi van a katéteres ridikülömben, de nem tehettem. El kellett hinnem, amit mondtak. Nyugtatgattak, lassan de tisztul a vízelet. Ki gondolná, hogy mi mindennek örülhet az emberfia.

Izgalmasra sikerült a várva várt szabadulás, a másnap reggeli ébresztő. Rögtön kaptam egy szuper vászon hófehér hálóinget, amelynek a nyakát elfeledtem kigombolni. Így aztán hiába próbálkoztam a fejemet átpréselni rajta. Beleszorultam.  A vége az lett, hogy a kanul, az csapocska, amelyen az infúziót adják kiszakadt és összehoztam egy reggeli vérfürdőt még a hálóingben. Közben a saját véremben tapicskoltam. A kedves nővérke nyugtatott meg, mondta ez itt amolyan szokásos esemény. Csak a takarítónő orrolt meg, hogy kezdhette elölről a szoba feltörlését.

Örömhír pénteken reggel, szabadulás a katéteres zacskótól, s ha kitisztul, a személyes hűtővizem este hazamehetek. Egyébként délre már csaknem az egész osztály valamennyi kórterme kiürült csupán egyedül maradtam az ibrikkel. Meg azzal négy literes palackos vízzel, amelyet be kellett termelnem. Délre már büszkélkedtem a tisztának tetsző sörszínezetű félig teli műanyag köcsöggel. Minden fehérköpenyes elégedetten nyugtázta a teljesítményemet, sőt az egyik megjegyezte, ha már félig telt kiönthetem. Ám hiába stréberkedtem.  Sosem gondoltam volna, hogy ebből még purparlé lesz. Úgy kell sáfárkodnom a háztáji termeléssel,  hogy ha valaki betoppan ellenőrizni mindig, legyen, annyi mintám amennyit látni szeretne. Ezt is megoldottam. Nem volt egyszerű.

Itt persze még nincs vége a történetnek, de szerintem a folytatás sem lesz vidámabb megpróbáltatás….. Közben már többen is gyógyulást kívántak sőt néhányan tapsikolva lájkolták az élménybeszámolómat. Köszönöm. Ugyanitt baráti tanácsadás – ingyenesen – hólyagügyekben.