SOS – minden segítséget támogatást jó tanácsot elfogadok – megbicsaklott az igazságszolgáltatás – azokat a jó fiúkat védelmezik akik a miskolci hajléktalanokat szöges gumibottal bántalmazták – fotók a felbujtott a tanúkról
Szántó István
Az ügy nem új keletű.
A személyes tragédiám már most ősszel hétéves lesz. Míg bírom, küzdök az igazamért. Bár számomra furcsa ez a szerep, hiszen egész életemben törvénytisztelő voltam és maradtam. Rendőrségi tudósítóként, polgárőrként is nagyra értékeltem a rendőri hívatást. Sosem gondoltam volna, hogy közülük egyesek hivatali hatalmukkal visszaélve cinikus közömbösséggel állnak a tragédiámhoz. Nincs az az egzisztenciális függőség, amely engem olyan becstelenségekre bírna, mint amit velem szembe elkövettek.
Ezért országosan, nyilvánosan kérem a segítségüket, tanácsukat, hogy mit tehetek még a támadóim és a felbujtott tanúk leleplezésére az igazság érvényesülésére.
A Borsod megyei főügyészség, a rendőr-főkapitánysággal teljes összhangban olyan mérvű , részrehajló diszkriminációban részesít, amely már felveti a bűnpártolás gyanúját.
Hiába jelentem fel a felbujtott hamis tanúkat csatolva a megdönthetetlen bizonyítékaimat ennek ellenére az elmúlt négy esztendő során egyszer sem hallgattak meg. Minden indítványomat elutasítják, hol az ügyészségre hivatkozva hol pedig azt állítva már mindent megvizsgáltak.
Miközben hasztalan kérem a nyomozati cselekmény naplóját, amelyből kiderülhetne az igazság.
S jöjjenek a tények.
Soltész Edina miskolci lakos Kisvárkonyi Csaba élettársa a bírósági tárgyaláson bevallotta, a rám támadó rendészettől kérdezte másnap mi is történt a posta előtt, amikor arra járt. Megerősítette, esze ágába sem volt tanúskodni, de a rendészet vezetője bírta rá erre a misszióra. Azt hazudta, hallotta a lövést – senki már csak ő – és látta világos, klasszikus Colombo ballonban voltam és a farmerom hátsó zsebéből rántottam elő a pisztolyt. S ezt bevette a rendőrség, annak ellenére, hogy előttük van a rabosított képem, amelyben rövid barna dzsekiben fotóztak le.
Közben a hazudós hölgy elhallgatta, nem egyedül járt arra, vele volt a párja, aki meg telefonon magnóra mondta nekem, mire a posta elé értek már a földön voltam és a két rendész a hátamon térdelt. Akkor zsebeltek ki.
Aki ebben kételkedik, nézze meg a szemközti mélygarázs videóját, ezen látni a díszes pár csomagokkal a kezükben akkor érkezik a posta sarkára, amikor már a földön fekszem megbilincselve.
A másik jellemtelen sportemberre Petróczyra nem érdemes sok időt fecsérelni, róla a törvényszéki végzés elárulja a hazugságát. Kizárták a tanúk sorából. Ám az ügyészséghez való kapcsolata okán nem gyanúsították meg hamis tanúzással. Rászolgált volna. Azt mondta, hogy látta a kezemben a kést majd a matt fekete pisztolyt megvillanni az őszi napfényben. Azt hazudta mindent látott és hallott ám a kétszer megrendezett megalázó nyilvános bizonyítási kísérlet során kiderült minden szava aljas hazugság. Egyébként a rendőrségen készült videós szembesítéséből 45 perces részt még a kapitányságon elsikkasztottak. Megtehették, büntetlenül.
Közben a támadóm, aki állítólag megvallása szerint már jó útra tért elektronikus levélben megírta – csak hárman tudjuk mi is történt a posta előtt. Tehát állítja nem ő volt aki a tanúkat felkutatta ő ilyet nem tenne a vezetője kereste meg Soltész Edinát és Petróczy Attilát. Az a tény, hogy egy nyomozó nem lel ellenem szóló tanúkat és ezért a sértettől rendel önmagában egy súlyos hivatali bűntény. Itt Miskolcon ezt megtehette Búzásné Faragó Edit volt vizsgáló, aki a bíróságon a rendszergazdára kente a szembesítésről készült videó eltűnését. Sőt a mélygarázs felvételének a megcsonkítását is.
Hölgyek Urak, ügyvédek, magánnyomozók, becsületes jogkövető állampolgárok kérem a támogatásotokat. Kihangsúlyozom számomra fontos a becsületem visszaszerzése. Míg élek nem mondok le erről.
A telefonszámom 20 21923 91 és az elérhetőségem info@szantograf.hu. Megerősítem, nem önzetlenül várom el a segítséget. Idáig is sokat áldoztam erre, de hiába. A hatóságok szóba sem állnak velem még a kötelező hivatali fogadóórákra sem jutok be. Csak leveleznek, hogy már mindent megvizsgáltak, ami nem igaz.
Kivétel volt az akkori városi rendőrkapitány, aki megerősítette felsőbb helyről utasították a rám támadó rendészek bevédésére. Egy nyugdíjas rendőr füle hallatára, akit máig sem idéztek be tanúként. Mint ahogyan a Szabolcs megyei vezető főügyészt, sem akit ugyanezek a rendészek inzultáltak velem egy időben, de Őt megmentette a bilincseléstől az igazolványa.
Különben a hatóságok rendelkezésére áll a szemközti mélygarázs külső kamerájának a felvétele a történtekről, mégsem akarják megnézni. És összevetni a rendőrségi esetnapló magnófelvételével. Ezen ugyanis tökéletesen hallani, Tóth Tamás rendész segítséget kér egy személy igazoltatásához miközben kezében vannak a készségesen átadott okmányaim én pedig már régen hátrabilincselve sokkos állapotban a földön fekszem. Ahogyan ezt maga Kisvárkonyi Csaba is elmondta a rendőrségen, ahol azonnal lefagyott a nyomozás. Elmaradt a szembesítés.
Tisztelt Olvasóim, Barátaim, igazságkeresők tegyétek meg, hogy minél több fontos emberhez eljusson a kérésem.
Akik meg ismerik a képen látható személyeket kérdezzék meg tőlük igazak e az állításaim.
S, hogy mennyit kaptak, milyen jutalomban részesültek a hamis tanúzásukért. Azt sem ártana megtudakolni, hogyan békélnek meg a lelkiismeretükkel az életük végéig. Érdekelne az ügyészek és a bírók véleménye is, vajon ha velük történne hasonló méltánytalanság, megalázó támadás hogyan viselnék el. Külön kíváncsi lennék Tőzsér Ildikó bírónő válaszára, aki a rám támadó két embert azzal mentegette – a rendészeknek is lehetnek rossz napjai.