Avi/ujkelet.live
A háború 332. napja: Izrael májusban előterjesztett egy megállapodásra irányuló javaslatot, amely a túszok hazatéréséhez és tűzszünethez vezet Gázában, de a kormány meglepetésére – a Hamász elfogadta a feltételek nagy részét. Heteken belül elkészült egy új dokumentum, amely hivatalosan „pontosításokat” tartalmazott – a gyakorlatban azonban olyan változtatásokat, amelyek megtorpedózták a megegyezés minden esélyét. A Ynet hírportál Pulitzer-díjas oknyomozó újságírója, Ronen Bergman hétfőn beszámolt a szóban forgó listáról, idézve egy magas rangú izraeli forrást: ,,Ez a dokumentum a hat meggyilkolt túsz vérével áztatott”.
Július 27-én, szombaton délután egy hétoldalas, angol nyelvű dokumentum elkészítése fejeződött be Izraelben. A központi részét, az első két oldalt még aznap este elküldték az Izrael és a Hamász terrorszervezet között közvetítő három országnak – az Egyesült Államoknak, Katarnak és Egyiptomnak. A másnap Rómában tartott megbeszélésen a Moszad kémszolgálat vezetője, David Barnea teljes egészében, mellékleteivel együtt benyújtotta a CIA vezetőjének, Katar miniszterelnökének és az egyiptomi hírszerzés magas rangú képviselőinek.
A dokumentum két oldalnyi szöveggel kezdődik, nem teljes, ezt követi három oldal térkép és két oldal táblázatokkal – ez a neveket tartalmazó lista néhány túszról, kategóriák szerint. ,,A történelem egy napon nagyon szigorúan fogja megítélni ezt a dokumentumot” – idézett Bergman egy magas rangú biztonsági tisztet.
,,Fent, az irat elején az van írva, hogy ez egy ‘egyértelműsítő dokumentum’, de véleményem szerint a legmegfelelőbb becenév a ‘véres dokumentum’- mert a lapjait hat túsz vére szennyezi, akiket meggyilkoltak az alagútban Rafahban” – mondta.
,,Négyük neve a dokumentum végén található függelékben van felsorolva. Ha nincs szándékos szabotázs, melyet a dokumentumba foglaltak, hogy akadályozza az alkut, akkor jó eséllyel már elengedték volna őket egy hónappal ezelőtt, és itt lennének élve velünk.”
,,Bűnben született dokumentum”
A magas rangú tisztviselő szerint, akinek szavait Bergman szerint megerősítették a tárgyalásokkal kapcsolatos más tisztviselőkkel folytatott beszélgetései, valamint további dokumentumok, végül is „ez a dokumentum bűnben született – Binjámin Netanjahu miniszterelnök kísérlete arra, hogy megtorpedózza azt a pozitív pillanatot, amely a tárgyalások során volt, amikor mindannyian úgy gondoltuk, hogy össze lehet hozni egy megállapodást, annak megírását és elkészítését. Ehelyett az izraeli közvéleményt elárasztották a dezinformációk, ha nem is tényleges hazugságok. Az irat a vérükkel áztatott, a hat túsz vége, és holnap, még egy hét, újabb hónap múlva tudni fogod, kit sikerül még megölnie. Ez más súlyos károkat okozhat Izraelnek és az egész régiónak. Csak egy dolgot biztosan nem fog hozni, mert kifejezetten azért hozták létre, hogy ezt megakadályozza: egy túszakut” – mondta.
Bűnben született, hiszen akkor készült, miután világossá vált, hogy a Hamász elfogadja a legtöbb feltételt, amelyet Izrael a túszok szabadulását lehetővé tevő tűzszüneti megállapodás legutóbbi, május 27-i tervezetében bemutatott. Amikor a kezdeti pozitív visszhangok elérték Izraelt, és egy nappal a Hamász válaszának benyújtása előtt, Becalel Szmotrich miniszter kifejtette, hogy Jechíje Szinwar pozitívan reagálhat a javaslatra, és azt állította, hogy ez a gyengeség jele Szinwar részéről, és e gyengeség miatt Izraelnek el kellene utasítania az általa javasolt vázlatot. És így, még mielőtt a válasz elérte volna Izraelt, a Miniszterelnöki Hivatal „a Hamász kirívó elutasításaként” határozta meg. Ekkor az izraeli hírszerző közösség és a tárgyalócsoport magas rangú tagjai valójában úgy gondolták, hogy ez egy nagyon pozitív fejlemény, és hogy a megállapodás jó irányba halad.
Amikor a Miniszterelnöki Hivatal látta, hogy van esély a megegyezésre, úgy döntöttek, hogy kihátrálnak, és Dohába küldték a Moszad vezetőjét, David Barneát, hogy közvetítse az üzenetet. ,,Lerítt, mennyire gyötrődik, amikor bemutatta ezeket a dolgokat” – mondta az egyik közvetítő ország magas rangú tisztviselője Barneáról, aki azért jött, hogy tájékoztassa a katari miniszterelnököt, hogy Netanjahunak ,,pontosításai” vannak.
Einav Zangauker, a gázai fogságban lévő Matan édesanyja a nem hivatalos civil vizsgálóbizottságnak tett vallomásában azt állította, nem sokkal ezt megelőzően Barnea közölte vele, hogy Netanjahu politikai okokból szabotálja a tárgyalásokat. Barnea tagadta, hogy ezt mondta volna, bár vannak, akik biztosak abban, hogy hallották őt és a tárgyalócsoport többi tagját is hasonló dolgokat mondani, néha sokkal nyersebben.
Barnea nem mondott többet azon a beszélgetésen a katari miniszterelnökkel, aki azt mondta neki, hogy ,,ezek meglepő dolgok” – és arra kérte, hogy az összes megvitatott kérdést fogalmazza meg írásban és küldje el a közvetítőknek. Hozzátette: amíg ezt Izrael nem teszi meg, addig nincs értelme a folytatásnak. A katarinak igaza volt a követelésében, de nem biztos, hogy a túszoknak van idejük várni – a dokumentum benyújtásáig eltelt két hét, illetve a korábban meghiúsult dohában összehívott csúcstalálkozóig még két hét, hogy megvitassák, hiszen ez egy olyan dokumentum volt, amelyet a Hamász nyilvánvalóan elutasít.
Izraelben halogatták a dokumentum megfogalmazását, és abban reménykedtek, hogy az izraeli tárgyalócsoport nyomása, amelyhez Joe Biden amerikai elnök további nyomása is hozzáadódott a washingtoni találkozón, Netanjahu visszavonulásához vezet majd a kiegészítésektől. Ezzel párhuzamosan a miniszterelnök hivatala összefogott a tárgyalócsoport tisztségviselőivel, hogy hamis történetet adjanak el a nyilvánosságnak és a túszok családjainak, akik haragudtak Netanjahura a washingtoni útja miatt: hogy egy csapat Katarba megy tárgyalni. Ez egy ígéret volt, szemernyi igazság nélkül. Ilyen találkozót nem terveztek. Eltűnt a levegőben, mint a Biden-találkozó reményei, amelyekből nagyon kevés maradt a tisztviselő által „véres dokumentumként” definiált dokumentumból.
Ezt a dokumentumot ,,egyértelműsítő” levélnek nevezik, de nem a pontosítások jelentik a kirívó dolgokat. Azok a kevesek, akik eddig látták – az izraeli tárgyalócsoportok, akik vonakodtak partnerek lenni a megfogalmazásban, és a közvetítő országok csapatai – rögtön megértették, hogy ennek nagy része az Izrael által korábban benyújtott vázlat újításai, kiegészítései, változtatásai, vagyis az Izrael által aláírható vázlat. Lehetséges? Nem igazán, mert még néhány fennmaradó probléma megoldása előtt, még azután is, hogy a Hamász elhárította a legtöbb kifogást, jött az ,,egyértelműsítő levél” és mindent megfúrt.
Valójában itt kezdődik az a saga, amely most megakasztja a tárgyalásokat: a Philadelphi-folyosó kérdése. Az eredeti izraeli javaslatban azt ígérték, hogy az Izraeli Védelmi Erők kivonul a teljes övezetből. A Hamásszal szóban közölték a közvetítő országok, hogy a kivonulás a Philadelphi-folyosót is magában foglalja, de az egyértelműsítésként mellékelt térképeken egyértelművé vált, hogy az izraeli erők ott maradnak. ,,A tisztázó dokumentum fél oldalára írt hat pontból öt a tárgyalások legkomolyabb szabotálását és annak biztosítását célozza, hogy soha ne legyen sikeres” – mondta a tárgyalócsoport egyik tagja.
Így például a Netzarim-folyosó, egy olyan kérdés, amelyben Izrael visszatáncolt, és ismét megnyitotta a vitát a visszatérő lakosok ellenőrzésének módszerével kapcsolatban; a Rafah átkelő, amely új kérdésként merült fel; és egyre több bonyolítás. A szabadon bocsátandók listájának kiadása hónapokig késleltette a tárgyalásokat, ezt Netanjahu követelte, a Hamász pedig elutasította. Izrael végül elvetette ezt a követelést, ami idővel jó néhány túsz életébe került, de a tisztázó dokumentumban visszatért: Izrael a második mellékletbe betette a listát mindazokról, akiket szerinte az első szakaszba, a humanitáriusbw be kellene vonni.
„Netanjahu trükkje”
,,Netanjahu trükkje” – mondta akkor egy biztonsági tisztviselő, aki ismeri a részleteket -, hogy ,,vita folyik arról, hogy kit minősítenek ‘betegnek’”. A Hamász azt állíthatja, hogy egyik vagy másik ,,nem beteg az ő véleménye szerint, vagy nem elég beteg ahhoz, hogy felkerüljön a listára, és hopp, megint hetek vagy hónapok vitájába ragadsz.” Ebben a mellékletben a hat meggyilkolt túsz közül négynek a neve szerepel. Nem lehetett vita legalább hármukról, a nőkről, Karmel Gatról és Eden Jerusalmiról, valamint Hersh Goldberg-Polinról, akinek lerobbantották az egyik karját. Elengedték volna őket, ha a megállapodás létrejött volna.
Fontos megjegyezni: nem tudni, hogyan viselkedett volna a Hamász, ha Izrael másként viselkedett volna, eltekintve a titkosszolgálati tisztviselők értékelésétől, miszerint a terrorszervezet legfőbb érdeke az állandó tűzszünet elérése a Gázai övezetben – a kulcsfeltétel, melyet a háború kezdetétől megkövetel, hogy egy átfogó megállapodás nyíljon, tehát jó eséllyel beleegyezett volna, mivel ez a feltétel az eredeti javaslatban is szerepelt. A kialakult helyzetben azonban senki sem vizsgálta meg a Hamászt, mert elkészült a véres dokumentum, és volt egy kormányülés is, amelyen Netanjahu ragaszkodott – ellentétben Joáv Galant védelmi miniszterrel, a hírszerző közösséggel és a hadsereg vezetőivel – Egyiptom felidegesítéséhez a Philadelphi-folyosóval.
A tisztviselő keményen bírálja a biztonsági szervezetben lévő kollégáit is. ,,Amikor olyan utasításokat kaptak, amelyekről meggyőződésük, hogy helytelenek, külső politikai megfontolások motiválták, és nagy valószínűséggel katonák életébe is kerülhetnek, a vezető rangúaknak a leghevesebben kellett volna véleményt nyilvánítaniuk, majd le tenni a kulcsokat, hogy ne kelljen végrehajtaniuk ezt az utasítást.”
Sokan hallották, hogy a tárgyalócsoport vezetői határozottan felszólalnak a véres dokumentum ellen, ami szerintük minden esélyt lerombol a megegyezésre, de ügyeltek arra, hogy ezeket a dolgokat ne mondják ki nyíltan a nyilvánosság előtt, és nem mondtak le. Végül Netanjahu parancsa szerint jártak el, pedig tudták, hogy ezzel radikálisan megnövelik a túszok életére gyakorolt veszélyt.
Már a háború második hetében figyelmeztetett a Ynet, hogy a Hamász magas rangú tisztségviselői parancsot adtak a túszokat foglyul ejtőknek – ha látják, hogy izraeli katonák közelednek, öljék meg őket. És mégis, legalább hat túsz meghalt, mert nem vették őket figyelembe.
The post A „vérrel áztatott” lista first appeared on Új Kelet Live.