Tisztelt Címzettek,
Tisztelt dr. Tőzsér Ildikó bírónő,
Bebizonyította, hogy a törvénykezés nem mindig jár együtt az igazságos ítélettel. Mentségére ezzel nincsen egyedül.
Bebizonyította, hogy manapság mindig akad olyan szervilis bíró, aki képes a tények ellenére téves, hamis tényeken alapuló ítéletet hozni.
Bebizonyította, hogy amikor az ellenem folyó tárgyalás harmadik harmadában lábadozó egészségi állapotában is felváltotta az elődjét képes lesz a rám támadó rendészeket bevédeni. Simán, áldozatból vádlottá formált.
Úgy ahogyan azt a regnáló hatalom kéri, megköveteli.
Könnyű dolga volt mivel a kapitányságvezető könnyű szívvel lelkiismeretlenül végrehajtotta a miskolci sportklubban tanúk előtt kapott utasítást: meg kell védeni a miskolci önkormányzati rendészeket. Még akkor is ha időközben mindannyian rajtavesztettek, szöges gumibottal verték a szerencsétlen hajléktalanokat , hősi tetteikről még fotókat is készítettek. Majd meglehetős késéssel adták át az ügyet a rendőrségnek. Majd az ügyet titkosították a média elől.
A Tisztelt Bírónő figyelmen kívül hagyta az elé terjesztett, a rendőrfőkapitány személyes levelét, amely tanúsította a támadóim ellen már folyamatban van a nyomozás és vádat emeltek ellenük. Erre az volt a válasza, én az erőszakos fegyveres támadó direkt szándékosan akarom rossz színben feltüntetni azokat a személyeket, akik bántalmaztak, megaláztak és felbujtott tanúkkal megrágalmaztak. Sőt azt is simán elnézte, hogy a miskolci kapitányságon eltűnt a szembesítésről készült videó egy része. Annak sem járt utána, hogy igaz e a rendészet vezénylőjéből figyelemmel kísérték a bántalmazásomat. S ezt a felvételt a mélygarázséval együtt próbálták eltüntetni. Nekem kellett fellelni a már törlés előtt lévő felvételt. Majd ezt is megcsonkították a rendőrségen.
A Tisztelt bírónő azt is elutasította, hogy meghallgassák azt a rendőrt, aki tanúja volt amikor a kapitányságvezetőt bebörtönözésemre utasította egy fontos személy. Nem adott helyt annak sem, hogy egy vezető főügyész elmondhassa, velem egyidőben Őt is inzultálták a támadóim. Felismerte a képüket a Miskolci Naplóban.
Erre hivatalosan úgy reagált, a rendészeknek is lehetnek rossz napjai. Szerintem ez az indoklás akár precedens értékű lehet minden hivatali hatalommal való visszaélési ügyben. Ha az egyenruhások bal lábbal kelnek, minden aznapi erőszakos visszaélésük megbocsátható. Gondolom ha Önt és a családját érte volna ilyen trauma változna a véleménye.
A Tisztelt Bírónő szándékos, tudatos hivatali hatalommal való visszaélése is bizonyára a kedélyállapotával indokolható.
Hiszen Ön előtt volt a rabosított képem, barna rövid dzsekiben feszítek a bűnügyi nyilvántartó felvételén.
Ennek dacára minden kétkedés nélkül vette tudomásul, hogy Soltész Edina a miskolci rendészet vezetője által delegált hamis tanú egy világos hosszú klasszikus Colombo ballonban látott.
Tehát mint ahogyan az élettársa a vármegyei rendőr-főkapitányságon elmondotta, mire a posta elé értek már a földön feküdtem , hátrabilincselve és a támadóim a hátamon térdelve zsebeltek ki. Hogy a rendőrségen máig nem szembesítettek ezzel a nővel és a személyemet súlyosan megalázó helyszíni bizonyítási kísérletek alkalmával sem idézték be ennek nyomós oka volt. Elhallgatta, az élettársával együtt jártak arra, derült ki az ítélet után. S tudták, a párja jól ismert és megkeresésemre elsőre tollba mondta, Soltész Edina hazudott. Felkérésre.
Tisztelt Bírónő,
Vajon tudja e, hogy a másik ugyancsak megrendelt felbujtott tanút a törvényszéken kizárták az ügyből. Hazudozása okán ám mint foci játékvezetőt kiváló kapcsolatainak köszönhetően máig sem gyanúsították meg hamis tanúzással. Éli világát, az az ember aki képes volt azt hazudni, látta a kezemben megvillanni a kést, később mint volt katona rájött, a fekete matt pisztolyt nézte vágószerszámnak. Kétszer is lemodellezték, semmit nem látott minden szava hazugság. Igaz, hogy a bíró hivatalosan kérte a miskolci kapitányságot az eltünt videót a szembesítésről, de képes volt elhinni, a rendszergazda nem másolta át. Érdekes, mert az illető személy nem is látta ezt a videót.
Az Alkotmányban benne foglaltatik a Szent István-i intelem, hogy bíráskodásnál ne legyél elfogult és részrehajló! Nos, a képen látható bízonyítási kisérletnél Szabó Krisztián videóra mondta : lefogtuk a felkarjait , közben én elővettem a pisztolyt. Ami ugye egy olyan mutatvány lenne amivel akár a cirkuszban is szórakoztathatnám a nagyérdeműt. A rendőrnő nem kérdezett rá, hogy miként történhetett. Itt van a hangfelvétel is amelyben Szabó úr szó szerint így emlékezett vissza három hónap elteltével. Aznap viszont elfelejtette mindezt, egyetlen szóval sem beszélt semmilyen támadásról.
A bírónő közben különösen elméleteket is gyártott. Talált egy vak szemtanút akit némi antiszemitizmussal mint azonos érdekkörbe tartozókat filozófusként úgy ítélte meg, az első vallomását veszi figyelembe. Miközben az azonos érdekközösségbe tartozóknál még az igazmondás sem vehető figyelembe.
Hazudtunk éjjel, nappal, a rendőrségen az ügyészségen és a tárgyalóteremben. Mondanám, de minek. Bárkinek panaszolom fel hiábavaló az erőlködés az igazság feltárására. Még akkor is amikor már maga a támadóm írja elektronikus levelében, csak hárman tudjuk mi is történt a posta előtt. A felbujtott tanúkat nem ő kerítette, megnevezi a bűnöst
Amire egy rutinos főtiszt kijelenti, elege van abból, hogy a fél világot feljelentettem. Egy rendőr alezredes akinek az igazság kinyomozása lenne a hivatása bűnpártolás gyanújába keveredik, amikor azt mondja, neki egy jogerős bírósági ítélet után semmi joga nincsen a vallomások felülvizsgálatára. Ez persze nem igaz.
Ugyanez ez az ember az általam beküldött egyik dokumentumot minden megfontolás nélkül kiszolgáltatja, hogy egy ismerőse egy másik bíróságon zajló becsületsértési ügyében felhasználhassa. Persze ha ez törvényes, nem szóltam semmit. Csak az én ügyemben már ezt a felvételt magánbeszélgetésnek, pletykálkodásnak minősíti és nem folytatja le a kötelező nyomozást.
Mint ahogyan Önök figyelmét az is elkerülte – nem lehet véletlen – a támadóim egybehangzóan mondták a tárgyaláson, készséges együttműködő voltam, első szóra minden okmányomat átadtam. Ezzel szembe itt van az esetlap, e szerint Tóth Tamás társával együtt segítséget kér a bevetési csoporttól az igazoltatásomhoz. Két huszonéves erőteljes fiatalember a rendőrséget riasztja egy hetven esztendős ember igazoltatásához. Miközben a földön fekszem sokkos állapotban és a videón láthatóan megbilincselve. Kifosztva.
És Tisztelt Bírónő nem volt hajlandó elolvasni a kiérkező két rendőr által felvett jegyzőkönyvet sem. Ebben egyetlen szóval sem panaszkodnak bármilyen fegyveres támadásra. Ez csak három nap elteltével a Miskolci Naplóban, a fiatalon elhunyt kollégám fejéből pattant ki bizonyára felsőbb sugallatra. Halála előtt megvallotta ki volt az ötletgazda.
Tisztelt Bírónő , részrehajlással, elfogultsággal vezette a tárgyalást. Amikor például az egyik támadóm őszinteségi rohamában kimondta , senki semmilyen lelövéssel nem fenyegette őket, erre mindenki megdöbbenésére rendre utasította: mondván azt kell mondania amit a rendőrségen. Tóth úr nem szeppent meg csupán kifakadt, miért nem mondják meg előre mit akarnak hallani.
Szóval megteremtette a retró hangulatot. A rutinos ügyvédem kimondta, Őt ez a miliő nagyon emlékeztette az ötvenes évekre.
Sok időt megtakaríthattunk volna ha az előre bekészített ítélettel kezdünk.
A nyílt levél hivatalos formában postázva minden érintettnek.
Ha véleménye van az ügyről ne hezitáljon, mondja írja kérdezzen – 20 2192391
Nagyrabecsüléssel az elítélt.
Kérem megnézni ezt a videót – vajon mikor lép be a képbe Soltész-Kisvárkonyi páros? Perdöntő dokumentum!
