Minek is, a háború poklában
mindennek nyoma veszett,
nagyszüleim hagyatéka egy
matrac nélküli franciaágy és
egy gyöngyházbetétes asztalka.
Máig is kíváncsi vagyok újságokon kívül olvastak-e könyvet
is. S ha igen, mit, milyeneket.
Próbálom visszaidézni szüleim olvasnivalóit, de
csak egyetlen egy ugrik be,
Egy asszony élete, Maupassant-tól. Könyvespolcra nem
tellett, így aztán ezt a pikánsan fűszerezett művet is valahol a szekrényben, az élére
vasalt ágyneműk között leltem meg. Tinédzserként hamar felfedeztem benne annak a bizonyos – irodalmi
stílusban megfogalmazott
– nászéjszakának a leírását.
Mellette hevertek Hirschler
professzor és a miskolci Aszódi György amolyan szexuális
tanácsadásai, felvilágosító
brosúrái, egyik sem kamaszoknak íródott.
Jómagam viszont faltam a
betűket. Elsősként még az ABC
harmadáig sem jutottunk,
amikor kitört a forradalom,
így aztán a korabeli újságokból
otthon tanultam meg a szótagolást, az olvasást. Hogy aztán
a saját könyvtáram lelkes gyarapításába kezdjek.
Mázlista voltam, családunk
oszlopos tagja, Galambosi
Sándorné, könyves Manyi évtizedeken át gondoskodott betűéhségem kielégítéséről. Először a Hunyadi utca 15. szám
alatti Művelt Nép boltját vezette. Igaz, hogy az Erzsébet
téri nagykönyvtárba is beiratkoztam, de sokszor lógtam inkább Manyika néni üzletében
is. Neki köszönhetem, hogy az
iskolai kötelező olvasmányokkal mindig is évekkel előbbre
tartottam. Akkoriban még nem
voltak lefóliázott kiadványok,
így könnyen rábukkantam a
tanári segédkönyvekre. Ott leltem meg azokat a tanároknak
szánt puskákat, amelyekben a
nyelvtani és a matematikai feladványokhoz leírták a megoldásokat. Mi tagadás, akkor ez
nekem amolyan csalódás volt,
azt hittem a pedagógusok ripszropsz, mindent tudnak.
Manyika néni nem szívesen, de adott ezekből a kiadványokból. Innentől megfigyeltem, hogy az oktatóim is
ezekre támaszkodnak. Nyelvtanból és fizikából hasítottam,
talán egyedül Darkó tanár
úrnak tűnhetett fel, hogy egyszer csak számtanból is megtáltosodtam. Stréberkedtem,
s ügyeltem, ne legyen feltűnő
az átlagosnál gyorsabb reakciókészségem. Ugyanis megtapasztaltam, tanár úr volt az,
aki minden ilyen könyves segédlet nélkül is a topon volt.
Könyves Manyi néni nem
sokkal később megkapta a
nagyvállalat legújabb, legreprezentatívabb üzletét a BajcsyZsilinszky utca 16. szám alatt.
Ez lett a város legnagyobb és
legforgalmasabb könyves áruháza. Ma már kikotyoghatom,
nem csak a családunk házi
könyvtárai gyarapodtak látványosan, de egyszerre naprakészek lettünk a kortárs irodalomban is. Minden bestsellert
frissiben megkaptunk, gondosan kiolvastuk, majd ha nem
tetszett, szamárfülmentesen
visszavittük a boltba.
Aranykönyvtár. Jobb helyeken máig is megvan mind az
ötven kiadás. Könyves Manyi
néni jóvoltából elsőként rendeltük meg ezt a sorozatot,
egyenként 26 forintért. Díszes, piros kötésben miénk lett
a magyar és a világirodalom
csaknem valamennyi olvasásra érdemes műve. Könyvtáram
bázisa, amely mára alaposan a
fejemre nőtt, s nő. Hogy meddig még, azt nem tudom. Jó hat
évtizedig gyűjtögettem abban
a reményben, hogy vénségemre
majd olvasok. Mindent, amit
idáig elmulasztottam. Úgy,
mint korábban, a nagy nyári
nyaralások, szabadságolások
idején, amikor három-négy
könyvvel a bőröndben indultam útnak. S rendre kevésnek
bizonyultak az akkori még kéthetes vakációk idejében.
Hogy mi van most. Naponta
felnézek a feltornyosult, túlméretezett könyvtáramra. Érzem,
beképzelem, hogy a porosodó
kötetek jogos szemrehányással,
csalódottsággal visszabámulnak. Mintha azt sugallanák, a
sok körmölés mellett olvashatnék is. Többet.
Mondanám, ezt a restanciát
már aligha törlesztem. Ezt még
könyves Manyi néni is megbocsájtaná.
SZÁNTÓ ISTVÁN