Egykori kollégája Hajdu Imre újságíró, az Új Észak és a Tiszaújvárosi Krónika volt főszerkesztője így búcsúzik tőle közösségi oldalán:
Elment Fónagy Pista is!
A mai nap kaptam a szomorú hírt hozzátartozóitól, hogy kora reggel, a kazincbarcikai kórházban elhunyt hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségben egykori, kiváló újságíró kollégám, FÓNAGY ISTVÁN.
Ilyen pillanatokban nagyon nehéz mondani bármit is, mert minden halállal az élő kínzatik. Az emberre a döbbenet települ rá, mellém mázsás súlyt érez, s egész testét a bénultság, a tehetetlenség érzete fájdítja.
Nagyon jó kollégát vesztettünk el! És nem csak kollégát, egy igaz, jó barátot is! Jómagam kilenc évig dolgoztam Vele egy szerkesztőségben, ahol közösen sok örömet, bánatot, sikert és kudarcot éltünk meg. Emlék Ő utána is rengeteg marad.
Pista barátom 1952-ben Putnokon született. Ott járt általános és középiskolában. Később az egri Tanárképző Főiskolán pedagógia-népművelés szakon szerzett oklevelet.
Újságírói pályáját 1976-ban, a Borsodi Bányász névre hallgató üzemi lapnál kezdte. Négy éven át tudósított – gyakorta a „frontvonalból”, a föld alól – a borsodi bányászok küzdelmes, nehéz életéről, kemény helytállásáról.
Az üzemi lap szerkesztőségéből – felfigyelve tehetségére – az akkori megyei napilaphoz, a hetven-nyolcvanezres példányszámú Észak-Magyarországhoz hívták 1980-ban, ahol nagyon rövid idő alatt a vezető, legolvasottabb újságírók sorába emelkedett. Tekintélye volt, véleményére, szavára hallgattak kollégái, tanácsát gyakran kikérték, kikértük.
A rendszerváltás hajnalán, 1989 tavaszán Pista barátunk gondolt egy merészet és nagyot, s egy új, önálló hetilapot alapított, Heti Hírnök néven. Ennek a regionális lapnak lett kiadója, főszerkesztője, egészen 2007-ig.
Mindeközben országos sajtóorgánumokban is rendszeresen publikált, többek között az Élet és Irodalom, a HVG, az Új Tükör közölte írásait. Szűkebb patriájában, Putnokon egyik alapítója és főszerkesztője volt a Gömöri Hírmondónak is.
Fónagy István kollégám mindig azt vallotta: „Az újságíró szent kötelessége, hogy minden tekintetben ne csak pontosan, de méltányosan is tájékoztasson. Kiváltképpen a vonatkozásban, amikkel nem ért egyet! A tisztességes újságíró nem erőlteti a másikra a saját véleményét, hanem felvilágosítással és háttérrel szolgál, hogy ki-ki maga alakítsa ki az álláspontját.”
Pista barátom! Most, az elválás könyörtelen pillanatában sem hiszem el, hogy többet már nem találkozunk. Mert ha ez így lenne, fércmunka lenne ez az egész univerzum. Én hiszem, hogy nem az! Éppen ezért most úgy búcsúzom Tőled: VISZONTLÁTÁSRA!
Meglásd, csinálunk mi még odaát is, együtt egy jó újságot!