Avi/ujkelet.live
A háború 410. napja: Az izraeli média kedden arról számolt be, hogy a Miniszterelnöki Hivatal körüli biztonsági-ügy nyomozói a múlt héten olyan bizonyítékokat szereztek, amelyek Binjámin Netanjahu miniszterelnök két közeli munkatársát – Jonatán Urichot és egy másik személyt – a Bild német lapnak kiszivárogtatott minősített információkhoz kötik.
Ez a bizonyíték arra vezette a rendőrséget, hogy kihallgatásra beidézze Urichot.
- A rendőrség nyomozói a múlt héten megjelentek Urich otthonában, hogy bevigyék kihallgatásra, de ehelyett elfogadták kérését, hogy halasszák el a kihallgatást egy későbbi időpontra. Ez a lépés ellentétes a rendőrség gyanúsítottak kihallgatására vonatkozó eljárásával.
- Amit Eiszman államügyész és az ügyészek belső fórumokon élesen bírálták a rendőrségi magatartást a nyomozás során.
- Miután Urich közölte a nyomozókkal, hogy nem tudja elkísérni őket, mert a nap folyamán több megbeszélésre is várják a miniszterelnökkel, útjára engedték, és megbeszélték vele, hogy aznap estére bemegy az egység irodájába. A telefonját viszont elvették bírósági engedéllyel.
Az ügy részleteit ismerő források szerint a kiszivárogtatás Szrulik Einhornhoz kapcsolódik, aki Netanjahu közeli munkatársa.
Einhorn, Netanjahu vezető tanácsadója volt a legutóbbi választási kampányok során, jó kapcsolatokkal rendelkezik külföldön. A hatóságok ki akarják hallgatni, de jelenleg Szerbiában tartózkodik, és továbbra sem világos, hogy mikor tér vissza Izraelbe, és mikor kerül sor a kihallgatására.
A vizsgálat azt sugallja, hogy miután Netanjahu szóvivője, Eli Feldstein megkísérelt titkos anyagokat kiszivárogtatni a 12-es csatorna újságírójának, aminek közlését az izraeli katonai cenzúra megakadályozott, és Urich állítólag utasította, hogy az információt továbbítsa Einhornnak, aki aztán kiszivárogtatta a Bildnek.
Tudott róla? A KAN közszolgálati műsorszolgáltató tegnap este arról számolt be, hogy Feldstein, a biztonsági ügy fő gyanúsítottja a kiszivárogtatás előtt felvette Netanjahuval a kapcsolatot, és közölte vele, hogy új dokumentum van a birtokában a Hamásszal folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban.
A riport szerint Netanjahu a maga részéről érdeklődését fejezte ki a titkos dokumentum iránt, és egy nappal azután, hogy a hat túsz holttestét megtalálták egy alagútban a Gázai övezetben, a médiának adott nyilatkozatában bemutatta ,,a Hamász magas rangú tisztviselőitől származó utasítást”, hogy igazolja az Izraeli Védelmi Erők Philadelphi-folyosón való maradását az egyiptomi-gázai határ mentén.
A nyilatkozat előtt nem sokkal Feldstein Netanjahuhoz fordult, és beszámolt neki a birtokában lévő dokumentumról. Öt nappal később a dokumentum megjelent a Bildben.
Bild: ,,Szeptember 6-án jelent meg az anyag a német Bildben. Ha el is hagyjuk a súlyos biztonsági vétséget, akkor is teljesen egyértelmű, hogy a miniszterelnöki hivatal szóvivője, Eli Feldstein és barátai nem az igazságot akarták nyilvánosságra hozni a dokumentummal és annak tartalmával kapcsolatban, inkább egy olyan narratívával etették meg a Bild riportereit, akik láthatóan nem ismerik azt a nyelvet, amelyen a dokumentumot írták, mely Netanjahut szolgálná, és erős igényüket, hogy legyőzzék az országot elsöprő kormányellenes tiltakozásokat – ez egy narratíva, ami teljesen ellentétes azzal, amit ott valójában arabul írtak” – jegyezte meg Ronen Bergman Pulitzer-díjas újságíró tegnapi cikkében a Yneten.
Aznap este, miután a Ynet jelentős kételyeket tett közzé a dokumentum fontosságával és a Bildben való megjelentetésének módjával kapcsolatban, úgy tűnik, Feldstein, vagy a miniszterelnök köréből a másik személy, esetleg a Bild embereire nyomás nehezedett a félelemtől, hogy a történet összeomlik.
Feldstein a dokumentum hitelességének bizonyítása érdekében még egyszer a tartalékos altiszthez fordult, és kérte az eredeti dokumentum átvételét. A tartalékos altiszt találkozott vele, és átadta neki az eredeti dokumentum fizikai másolatát, valamint két másik, ,,szigorúan titkosnak” minősített dokumentumot, amint azt Menachem Mizrahi bíró vasárnapi határozatában megjegyezte.
A Miniszterelnöki Hivatal egy ponton mély és hosszú távú kapcsolatot ápolt a Bilddel, a német bulvárlappal. A legtöbb forrást az újság szerkesztő-helyettesébe, Paul Ronzheimerbe fektették. A neves német újságíró kapcsán minden alkalommal, amikor Izraelbe érkezett, katonai források szerint a Miniszterelnöki Hivatal nagy nyomást gyakorolt a katonai szóvivőre, hogy előnyben részesítse az interjúknál, és legyen ő az első, például a német újságírók között, és általában az elsők között a külföldiek között, aki közvetlenül a háború kezdete után bemehet a Gázai övezetbe.
A Ronzheimerrel való összeköttetést Einhorn koordinálta. Einhorn soha nem volt köztisztviselő, hanem Netanjahu irodájának és választási kampányainak külső tanácsadójaként szolgált. Ennek ellenére a Netanjahut körülvevő csoport egyik legmagasabb rangú tagjaként tartják számon Ofer Golan, Topaz Luk és Urich mellett. Ellene, valamint Urich és Golan ellen Amit Eiszman államügyész úgy döntött, vádat emel a Netanjahu elleni egyik korrupciós ügy (4000-es számú ügy) koronatanúja ellen elkövetett súlyos zaklatás miatt.
Néhány éve Einhorn és Urich közös stratégiai és kampányszervező céget alapított, amelyen belül és más csatornákon keresztül a világ különböző felei számára nyújt tanácsadást és kampánymenedzsmentet.
A második, párhuzamos tengelyen Feldstein, Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter leköszönő szóvivője működött, akit néhány nappal a háború kitörése után a miniszterelnöki hivatalba vittek, hogy ,,katonai média szóvivőként” szolgáljon, de a gyakorlatban főként a hadsereg és a biztonsági szervezetek bemocskolásával foglalkozott. Mindezt azért, hogy szolgálja azt a narratívát, hogy az izraeli hadsereg és a hírszerzés nem csak azért hibás mindenért, mert hibáztak és „elaludtak”, hanem azért is, mert rosszindulatúan tették, és megosztották Netanjahut és a politikai kört.
Bergman szerint a nyomon követési kampány a túszokkal foglalkozott. Ennek során a Miniszterelnöki Hivatal hamis információkat terjesztett, hogy igazolja a túszalku késleltetését. Az általuk közölt állítások, amelyek egyike sem volt igaz, nem tükrözték Netanjahu magatartásának valódi okát – a koalíciós megfontolásokon alapuló érdektelenséget a megállapodás iránt.
Azokban a napokban, amikor Einhorn és Netanjahu irodája egy Ronzheimerrel kapcsolatos problémával foglalkozott, az izraeli hírszerző közösségnek sikerült megszereznie a Hamász katonai szárnyának katonai hírszerzéséből egy középrangú tiszt véleményét. A dokumentum azzal a tervezettel foglalkozott, amelyet annak idején Izrael nyújtott be a megállapodás felvázolására.
Egy mérsékelt javaslatról van szó, amely főleg a megállapodás előmozdítását célzó engedményeket tartalmazott. Az biztos, hogy a dokumentum teljesen lényegtelennek bizonyult, és a valóságot nem befolyásolta. De marginális tartalma nem befolyásolja a kiszivárgásból eredő károk lehetőségét, ami komoly biztonsági károkat okozhat a biztonsági rendszernek és Izrael államnak.
,,És akkor ez a két tengely, amelyeknek nem kellett volna találkozniuk, egyesül. Mind egymással, mind a központi tengellyel – a hazugságok és féligazságok elvetésének kísérlete, amelyek rosszabbak a hazugságoknál, hogy igazolják Netanjahu megtagadását a megegyezésre, hogy megmagyarázzák, hogyan lehetséges, hogy több mint 100 túsz egy éve nincs otthon, és az ördögi szenvedést, amit átélnek, és azt a leírhatatlan gyászt, amelyen a családjuk megy keresztül” – írta Bergman.
A Miniszterelnöki Hivatal tovább növelte nyomását, hogy ezeken az oldalakon a leleplezések sorozata „lebbentette fel a függönyt” minden manipulációról és hazugságról, amikor a közvetítők által átadott dokumentumokban írásos bizonyítékokkal szembesülve már nem lehetséges eladni a közvéleménynek, hogy ,,ez mind a Hamász miatt van” és hogy ,,Izrael alkut akar”. Mindezt a hat túsz meggyilkolásának és a tüntetés eszkalációjának a háttérben.
Feldsteint kiváló és nagyon aktív szóvivőnek tartják. Ezért kezdetben az izraeli közvélemény tudatának formálása és a túszok figyelmen kívül hagyása miatt kitört kormányellenes tiltakozások megtörése érdekében, megpróbálta eladni szuper titkos dokumentumát az izraeli médiának torz és hamis fordításban.
Amikor nem sikerült Izraelben közzétennie, Feldstein rájött, ami már korábban is világos volt számára – ez egy olyan dokumentum, amelyet semmilyen módon nem szabad közzétenni. Ennek ellenére a másik személyhez fordult – aki a nyomozást ismerő vezető tisztségviselők szerint Einhorn -, és az ügy megbeszélése után úgy döntöttek, hogy ez lesz az a többletkompenzáció, amelyet Ronzheimer kap egy korább botrány miatt.
Ronzheimer Einhorntól átvette a dokumentumot, majd helyettesével együtt közzétették a tört idézeteket, a dokumentum jelentésének és tulajdonosának személyazonosságának teljes meghamisításával. A francia „Libération” tényellenőrző osztálya összevetette az eredeti dokumentumot a Bildben megjelent dokumentummal, és megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a dokumentum Jechíje Szinwarhoz köthető, és a tartalmát durván meghamisított módon mutatták be.
Feldsteint és három biztonsági tisztet nemzetbiztonság sértésének céljából minősített információk kjszivárogtatásával – ez súlyos kémbűncselekmény, amely akár életfogytiglani börtönbüntetést is jelenthet –, valamint bűncselekmény elkövetésére irányuló összeesküvéssel gyanúsítanak. Feldsteint és egy másik, a hadseregben szolgáló gyanúsítottat azzal is vádolják, hogy minősített információkat gyűjtöttek azzal a céllal, hogy ártsanak az államnak. Feldsteint ráadásul nemzetbiztonságot veszélyeztető hatáskör-túllépéssel is vádolják.
Az államügyészség benyújtotta vádemelési szándékát, és egyben kérte, hogy az eljárás végéig őrizetben tartsák Feldsteint és a tartalékos altisztet.
A rendőrség és a Sabak úgy véli, hogy az ügy nyilvánosságra hozatala és a gyanúsítottak letartóztatása meghiúsította a minősített anyagok további ellopását. A héten a bírósághoz benyújtott dokumentumban a biztonsági ügynökségek azt mondták, hogy az ügy leleplezése és a letartóztatások ,,megakadályozták az érzékeny és minősített információk eltávolítására irányuló erőfeszítések folytatását, megakadályozva ezzel az adatok és források további nyilvánosságra hozatalát, amely károsította volna a nemzetbiztonságot háború idején.”
Az ügynökségek hozzátették, hogy akcióik segítettek ,,megelőzni az Izraeli Védelmi Erők katonáinak okozott károkat, megvédték a túszok életét, és megvédtek más jelentős nemzeti érdekeket”.
MIBEN MÁS EZ?
A háború alatt rengeteg kiszivárogtatás történt. A Sabak nyomozása azonban az érzékeny forrásoknak okozott károkkal foglalkozott, egészen addig a pontig, amíg egy elsődleges háborús célt, a túszok szabadulását kockáztatták, és maguknak a túszoknak az életét.
Ez különbözteti meg ezt az ügyet a többi kiszivárogtatástól, amelyek többnyire az izraeli oldalon folytatott bizalmas megbeszélések jegyzőkönyveiről és más titkosszolgálati anyagokról szóltak.
A hadseregtől kiszivárgott nyers hírszerzési információ a gyanú szerint a közvélemény manipulálására irányuló kampány része lehetett. A hadseregnek és más hírszerző ügynökségeknek is vannak olyan rendszerei, amelyeknek az a feladata, hogy befolyásoljanak, de nem az izraeli közvéleményt hanem az ellenséget. A törvény szerint tilos ilyen befolyásolási rendszert megkísérelni és működtetni, pláne nem az ún. minősített anyagokkal, amelyeket egyáltalán nem szabad nyilvánosságra hozni.
The post Szivárogtatások: A rendőrségnek bizonyítéka van 2 Netanjahuhoz közeli munkatárs ellen first appeared on Új Kelet Live.