ujkeletlive
Szaúdi béke, és/vagy Rijád iráni közeledése – Izrael félreértelmezte a közel-keleti helyzetet
„Washington számára a szaúdi közeledés Iránhoz rossz hírnek tűnhet,” ,- írja a Foreign Affairs külpolitikai hírportál terjedelmes elemző cikkében, utalva a Donald Trump első hivatala ideje alatt elindított Ábrahám Egyezmény széles körű izraeli-arab normalizációs projektjére, melynek csúcspontját az évek óta szorgalmazott szaúdi béketerv megvalósítása jelentené.
A cikk szerzői végül arra a következtetésre jutnak, hogy az Egyesült Államoknak tulajdonképpen üdvözölnie kellene Rijád közeledését Teherán felé, mivel a jelentős hatalmi erőt képviselő öböl-ország új és hasznos szerepet játszhat a jelenleg forrongó közel-keleti feszültségek mérséklésében, legalábbis abban az esetben, ha működő kapcsolatokat tudna kialakítani Iránnal, és Izraellel egyaránt. Következésképpen, közvetítőként léphetne fel a versengő felek között, és ily módon véget lehetne vetni az egész régiót destabilizáló robbanásközeli iráni-izraeli konfliktusnak.
A következtetés levonása előtt az elemzés részletesen nyomon követi, hogyan omlott össze az izraeli stratégia a Közel-keleten, átfogó képet mutatva be a térség azon erőviszonyairól, melyek teljesen ellentétesen alakultak a jeruzsálemi várakozásokkal.
„Izrael arra játszik, hogy az eszkaláció a régió erőviszonyait az ő javára billenti. Azonban a valóság ennél összetettebb: Szaúd-Arábia egyre kevésbé támaszkodik az Egyesült Államokra, erősíti kapcsolatait Kínával, és mélyíti biztonsági tárgyalásait Iránnal. A palesztin állam kérdése már nem söpörhető többé szőnyeg alá,” – áll a cikkben.
Ahhoz képest, hogy tavaly szeptember végén Joe Biden elnök kormánya az eddigi lehetőségekhez képest a legközelebb jutott a két ország közötti normalizációs megállapodás lezárásához – Binjámin Netanjahu miniszterelnök általános megállapodást ajánlott fel olyan lépések megtételére, amelyek nyitva hagyják az ajtót a palesztinokkal kötendő jövőbeli békemegállapodás előtt, – az október hetedikei Hamász mészárlások, és azután kitört többfrontos háború elmúlt évbeli eseményei felborították a régóta fennálló vörös vonalakat, az elrettentési paramétereket, és az ellenségek közötti hagyományos kötelezettségvállalási szabályokat, így Rijád egyedülállóan erős helyzetbe került ahhoz, hogy jobb regionális rendet teremtsen, – írja a Foreign Affairs.
Különösen az Ábrahám-egyezmények négy évvel ezelőtti aláírása óta Jeruzsálem arra a feltételezésre alapozta stratégiáját, hogy katonai, hírszerzési és technológiai ereje vonzani fogja az öböl-országok mérsékeltebb arab szövetségeseit, következésképpen Netanjahu és kormányának tisztviselői úgy vélték, hogy az október utáni helyzet további eszkalációja a regionális egyensúlyt a hazai térfél javára billenti – azaz egy Izrael és Irán, valamint annak proxi-szervezetei közötti széleskörű háború arra kényszerítené az arab országokat, és különösen Szaúd-Arábiát, hogy végleg Izrael oldalára álljanak.
A helyzet azonban a várakozásokkal ellentétesen alakult, a gázai háború és a régióban tovább terjedő feszültség Szaúd-Arábiát nem Izraelhez, hanem Iránhoz hozta közelebb, és annak ellenére, hogy az izraeli hadsereg megtorlócsapásai valóban jelentős károkat okoztak a jemeni hútiknak, illetve a libanoni Hezbollahnak, valójában ellenkező diplomácia irányába vezette Rijádot a Közel-keleten kialakuló teljes háborútól, illetve az izraeli dominanciától való aggodalmak miatt.
Netanjahu nyíltan megfogalmazta számításait szeptemberi ENSZ-beszédében, amikor az Öböl-államokra Izrael „arab békepartnereiként” hivatkozott, és felszólította Szaúd-Arábiát, hogy szövetkezzen vele „Irán aljas tervei” ellen.
A régióban kialakult helyzet közepette Szaúd-Arábia azonban stratégiát váltott, és a Közel-kelet központi stabilizáló erejét sugallva „kettős játékot játszik: folytatja a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a normalizáció érdekében Izraellel egy amerikai védelmi megállapodásért cserébe, amit hangsúlyozottan egy palesztin állam létrehozásához köti, miközben ápolja a kapcsolatokat Teheránnal.”
„Az a feltételezés, hogy Szaúd-Arábia Izraelt részesíti előnyben Iránnal szemben, tévesnek bizonyult,” – áll a cikkben, megjegyezve ezzel kapcsolatban, hogy Dohában vendégül látták az iráni elnököt az Ázsiai Együttműködési Párbeszéd csúcstalálkozóján, ahol az arab vezetők megerősítették szolidaritásukat a palesztinokkal szemben, és elítélték az „izraeli agressziót.” Emellett, szintén az említett Tanács közös miniszteri találkozót hívott össze Iránnal – több mint 17 év után először, melynek keretében a tagállamok kijelentették, hogy nem engedélyezik területük, és légterük használatát Irán elleni támadásokhoz.
Végezetül az elemzés szerint Washingtonban – az újraválasztott Trumpnak és kormányának számolnia kell Szaúd-Arábia régión belül megerősödött befolyásával, és azzal a lehetőséggel, hogy gyengítheti Iránt, miközben Izraelt is ráveheti egy megállapodásra a palesztinokkal, ami egyedülálló helyzetet teremt Rijád számára a Közel-keleti feszültség oldására.
Politika – kiszivárogtatás és ellen szivárogtatás
Két nappal azután, hogy vádat emeltek Eli Feldstein – Binjamin Netanjahu miniszterelnök biztonsági ügyekért felelős szóvivője, ellen a miniszterelnök tegnap este közzétett felvételen részletesen reagált az üggyel kapcsolatban, a hatóságokat szelektív jogérvényesítéssel vádolva, továbbá azt állította, hogy kizárták az információk ismertetését illetően, és nem tudott az ügyről.
A közösségi médiában közzétett felvétel szerint a miniszterelnök bírálta a dokumentum [lopás] kiszivárogtatás kapcsán megfogalmazott vádakat, miközben megvédte tanácsadóját, Feldsteint.
„Sajnos ez a jelenlegi boszorkányüldözés súlyos áldozatokat követel – nemcsak a hivatalom munkatársait, hanem fiatal embereket is, akiknek a családjait tönkreteszik,” – tette hozzá.
A miniszterelnök továbbá azt állította, hogy számtalanszor követelte a végtelen mennyiségű bűnügyi szivárogtatás kivizsgálását, mely esetek veszélyeztetik az ország biztonságát, túszaink és a hadsereg katonáinak életét.
„Most pedig egyetlen vizsgálatot indítottak egyetlen kiszivárogtatott dokumentummal kapcsolatban, amely leleplezi a Hamász stratégiáját az izraeli társadalom megosztására és arra, hogy nyomást gyakoroljanak rám és a kormányra, hogy engedjek a Hamász akaratának,” – tette hozzá.
Továbbá, azzal vádolta a biztonsági intézményt, hogy elzárta őt a fontos információktól, mondván „ennek a dokumentumnak az asztalomon kellett volna lennie. Ez egy szigorúan titkos dokumentum, miért nem jut el hozzám? Az anyag alapján kell döntéseket hoznom, és semmiképpen sem szabad elszigetelődnöm tőle, és nem ez az első eset, hogy létfontosságú információkat nem adtak át nekem.”
Netanjahu korábban ugyan azt állította, hogy Feldstein nem ismeri, és nem alkalmazottja hivatalának, tegnap esti beszéde során viszont megjegyzi, hogy ismeri „egy izraeli hazafi, egy lelkes cionista, tartalékos tiszt, aki a Tóra világából a hadseregbe jutott,” – majd hangsúlyozta, hogy Feldstein semmi olyat nem tenne szándékosan, ami veszélybe sodorja az ország biztonságát, de ha éjszaka bilincsben elviszik, őrizetbe veszik, és életfogytiglani börtönbüntetéssel meg törhet, és bármit bevallhat.
Összegezve, a miniszterelnök a dokumentumok kiszivárogtatása körüli ügyet személye, és a mindazok elleni elleni támadásnak nevezte, akik támogatják őt.
A Miniszterelnöki Hivatal tegnap este újabb tiltakozást tett közzé, ezúttal a 12-es csatorna nem sokkal korábban sugárzott riportjával kapcsolatban, melynek témája – „mit tudott Netanjahu tudott október 7. előtt – figyelmeztetések a Hamászról, a jóvá nem hagyott merényletekről és Iránról.”
A miniszterelnök hivatala közölte, miszerint
- teljesen hamis az az állítás, hogy Izraelnek már 2018-ban volt képessége megtámadni Irán atomlétesítményeit
- a Szulejmánira vonatkozó állítás hamis
- a miniszterelnök elé nem terjesztettek semmilyen tervezetet arról, hogy a Hamász nagyszabású támadást indít Izrael ellen. Előtte volt egy terv az alagúton keresztüli behatolásra, amelyet a föld alatti akadály felépítésével meghiúsított
- Netanjahu vezette a Hamász vezetőinek likvidálását, amikor meghosszabbította a ‘falak őrzői’ hadműveletet Mohamed Def kiiktatására, illetve amikor 2019 novemberében Baha Abu al-Ata likvidálását szorgalmazta
- a hírszerző ügynökségek becslése szerint még a háború kitörése előtt is a Hamászt hosszú távú nyugalomra lehetett bírni gazdasági változtatásokkal
- ellentétben az állításokkal, a katari támogatás célzott projektekre érkezett Gázába, és soha nem volt információ arról, hogy ezt a finanszírozást terrorizmusra használták volna fel
A 12-es csatorna tényfeltáró riportja az október hetedikei mészárlások előtti eseményekre, és figyelmeztető jelekre világít rá, amelyeket az illetékesek nem vettel figyelembe.
Ugyanakkor, az előbbi Feldstein-ügyre reflektálva, a riportban nyilatkozó Joram Cohen – a Sábák Netanjahu által kinevezett korábbi vezetője, bírálta a miniszterelnök szelektív végrehajtásra vonatkozó állításait, mondván „a Sábák vezetője korlátozza hatalmát a miniszterelnökkel szemben.” Cohen továbbá elutasította a koalíció, és Netanjahu részéről az egy éve megfeszített munkát végzi belbiztonsági szolgálat munkatársai ellen indított rágalomhadjáratot.
A 12-es csatorna terjedelmes anyagot közöl számos a Szimchát Tóra-i támadásokhoz vezető eseményekről, a teljesség igénye nélkül néhány az említett nyilatkozatok közül.
2018 februárjában, egy fiatal palesztin javaslata alapján tiltakozó tüntetéseket kezdtek szervezni a határkerítésen – védelmi rendszer szilárd hírszerzési információkat kapott arról, hogy a Hamász célja vérfürdő végrehajtása:
- „minden pénteken az imák után a gázai fiatal férfiakat és nőket a kerítéshez visszük, finanszírozzuk őket az eseményhez, amelynek azzal kell végződnie, hogy a kerítéshez futunk, hogy átkeljünk rajta. Minden ponton több tucat nukbás lesz. Találkozniuk kell az izraeli hadsereggel az ütegeken, el kell rabolniuk egy katonát, és vissza kell térniük. A fiatalok a kibucokhoz fognak futni, már tudják, mit kell tenniük,” – mondta Szinwár egy felvétel szerint.
- Natali Franksz megfigyelőként szolgált a gázai hadosztálynál 2016-2018-ban, körülbelül 5 évvel október 7-e előtt szerelt le, de pontosan le tudta írni, hogy mi fog történni – „a fehér furgonok rutinszerűek voltak. Volt egy 300 méteres tengely a sávban, ahol egyenruhás „hamasznikok” sétáltak. Voltak olyan esetek, amikor átlépték a kerítést, mindig azt mondtuk, hogy ha akarják, megtehetik”
- „a koncepció nem az, hogy a hírszerzés nem tudta, hanem az, hogy ismerve a térségben zajló valóságot, nem lépett fel aktívan,” – mondta Zvi Hauser, a Külügyi és Biztonsági Bizottság volt elnöke.
- A gázai kerítés mellett inváziós tervekkel szemben Netanjahu úgy döntött, hogy megépíti a gátat. Az összeg nagy részét – 3,5 milliárd sékelt – a föld alatti és az alagutak lezárására fektették be, és az összegnek csak 3%-át, 122 millió sékelt a felső kerítésbe. A gázai határon lévő föld feletti gáttal kapcsolatban Netanjahu azt mondta, hogy ez „megakadályozza a terroristák beszivárgását Gázából a föld feletti területünkre”
- A kerítésnek egyáltalán nem az volt a célja, hogy megakadályozza a tömeges beszivárgást, hanem legfeljebb az, hogy 15 percig fogva tartsa a terroristákat. Úgy épült, hogy ne ellenálljon a terhelésnek, és még egy egyszerű traktor is elpusztíthatja. A sorompó technológiai rendszerét is úgy építették ki, hogy megakadályozza a beszivárgást egyetlen résből. Bármely adott pillanatban a megfigyelő csak egy géppuskát működtethet annak a személynek a géppuska rendszerében. Abban az időben voltak olyanok a kabinetben, akik pontosan erre a veszélyre figyelmeztettek.
- „Mindig azt mondtam, hogy a fő veszély nem egy osztag vagy 20 osztag, amelyek egyszerre hatolnak át az alagutakon, hanem harcosok ezreinek támadása, akik meglepnek minket, átkelnek a kerítésen, és belépnek a kibucokba és a bázisokba,” – nyilatkozta Dr. Juval Steinitz, a Rafael elnöke, korábbi miniszter és kabinettag
A riport szerint, a miniszterelnök és a védelmi intézmények továbbra is a hibás működési feltételezés alapján működtek, és a hadsereg jelentősen csökkentette a gázai divízió védelmi és készenléti erőit. Az invázió fenyegetése úgymond megszűnt. 2018 nyarán, egy újabb eszkaláció és egy Izraelbe irányuló rakétatámadás után összehívtak egy kis találkozót, melynek célja, hogy merre tovább? Az asztal körül öten ülnek, köztük a miniszterelnök, Avigdor Liberman védelmi miniszter és Netanjahu irodája katonai titkárának hírszerző tisztje, Ofer Guterman ezredes.
„A találkozón, amelyen részt vettem, a Netanjahu és Liberman közötti feszültség és vita került megvitatásra,” – mondta Guterman, aki megerősítette, hogy Netanjahu nem akart magas rangú Hamász tisztviselőket kiiktatni
„Az egyik alternatíva lett volna a széleskörű terrorellenes művelet végrehajtása, amely csapást mér a Hamász erőinek csúcsára, szemben a miniszterelnök által választott alternatívával, amely nem katonai eszközökkel fékezi meg az eszkalációt,” – tette hozzá Guterman.
Nadav Argaman, akkori Sábák-főnök Szinwar, és Deif likvidálását javasolja, de Netanjahu megállapodást és csendet akar – nem harcolni, hanem fizetni. Elküldte tehát a Moszad vezetőjét, Joszi Cohent, hogy kérje meg a katariakat, hogy utalják át Gázának azokat a pénzeszközöket, melyeket korábban a Palesztin Hatóság utaltak át, mondja Guterman.
A katariak aggódnak amiatt, hogy a Hamászt terrorista szervezetként határozzák meg, ami azt jelenti, hogy ha nyíltan pénzt utalnak át neki, nemzetközi szankciókat vetnek ki rájuk, de Netanjahu megnyugtató levelet küld nekik aláírásával, a pénzeszközök átutalását támogatva, ugyanakkor azt ígéri együttműködik az Egyesült Államokkal annak érdekében, hogy a pénzt ne tekintsék a terrorizmus finanszírozásának.
Egyidejűleg, Netanjahu egyértelmű hírszerzési információkat kap arról, hogy Katar titkos csatornákon keresztül finanszírozza a Hamász katonai szárnyát, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a a dohai pénzre támaszkodjon, – a riport szerint.
„A bőröndnyi pénz bejött, de a csend nem,” – három nappal később a Hamász rakéták százait lőtte ki Izraelre. A déli régió megbénult, és több tucat sebesült szorult ápolásra. Válaszul Netanjahu újabb tűzszünetet szorgalmaz, a Katarból érkező bőröndök továbbra is áramlanak, közben Liberman lemond, azt állítva, hogy ez a terrorizmus megadása.
Ez az átmeneti nyugalom a Hamász számára jónak bizonyul. Netanjahu hírszerzési információkat kap arról, hogy a Hamász átveszi az irányítást a Katarból érkező pénzeszközök felett, és katonai célokra, illetve alagutak építésére használja fel őket. A Moszad és a Sábák könyörög Netanjahunak, hogy törölje a bőrönd-rendszert, és itt még nincs vége.
2019 – válság tör ki a Hamász és a katariak között, akik azzal fenyegetőznek, hogy abbahagyják a készpénzküldését. Netanjahu jóváhagyásával a Déli Parancsnokság akkori parancsnoka, Herci Halevi Katarba repült, hogy meggyőzze őket arról, mennyire fontos folytatni a pénz átutalását annak a terrorszervezetnek, amely kvázi támadja Izraelt.
Volt egy másik oka is annak, hogy október 7-ig Netanjahu soha nem kezdett bele a Hamász legyőzését célzó műveletbe. A Sábák három vezetője – Joram Cohen, Nadav Argaman, és Ronen Bar többször is sürgette Szinwar és Deif meggyilkolását, a Moszad vezetői is csatlakoztak, de Netanjahu szinte mindig a hadsereg álláspontját követte – nem gyilkolni.
De nem csak a Hamász, hanem Abu al-Ata az Iszlám Dzsihád magas rangú gázai tisztviselője őrületbe kergette Izraelt. Független politikát vezetett a határ menti területre történő szüntelen lövöldözéssel. A Sábák azt javasolta, hogy öljék meg, de Netanjahu addig halogatta, amíg egy választási gyűlésen meg nem szólalt a sziréna, és a miniszterelnöknek megalázva menekülni kellett a biztonsági szobába. Ezt követően hagyta jóvá a likvidálást.
… folytatjuk
The post Szaúdi fiaskó, kiszivárogtatás, és mi történt október hetedike előtt first appeared on Új Kelet Live.