ujkeletlive
Köztudott, hogy amikor tűzszünetről, vagy a túszok kiszabadítását biztosító megállapodásról van szó a koalíció radikális tagja Itamar Ben-Gvir [Otzma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter, általában mindig a kormány megbuktatásával fenyegetőzik, de végül természetesen sosem teszi meg.
A tegnap esti libanoni harcok beszüntetésére vonatkozó kabinetszavazás előtt is hasonló ígéretek hangzottak el, majd a 10 – 1 [nem nehéz kitalálni ki volt ellene] arányú jóváhagyást követően Ben- Gbir hárította a média számonkérését, mondván „megértem, hogy sokan vannak, akik azt akarják, hogy buktassam meg a kormányt, de nem sietek megtenni. Ha Gázában is beszüntetik a harcokat, akkor lemondunk a kormányról,” – ígérte.
A nemzetbiztonsági miniszter a tűzszüneti megállapodás bejelentését követően a közösségi oldalakon, illetve a médiában egyaránt bírálta saját koalíciója és Binjámin Netanjahu miniszterelnök döntését, mondván az egyezmény nem sokat ér, bár azt elismerte, hogy hagy némi mozgásteret Izraelnek, ugyanakkor szerinte nem éri el a kívánt eredményt, azaz nem eredményezi a Hezbollah végérvényes kiiktatását.
A megállapodást a még hivatalban lévő Joe Biden elnök és adminisztrációja kezdeményezte, és vállalt garanciát, ugyanakkor Biden közel-keleti külön megbízottja, Amos Hochstein a véglegesítés előtt, és a megállapodás izraeli jóváhagyása előtt is egyeztetett Donald Trump megválasztott elnökkel.
Utalva a közvélemény várható elutasítására, különös tekintettel az északi lakosok biztonságos hazatérését illetően, a 12-es csatornának nyilatkozva Ben-Gvir inkább elhatárolódott a kabinet döntésétől, majd sajnálkozását fejezve ki az iránt, hogy más nem csatlakozott a megállapodás bojkottjához, kijelentette, hogy szerinte rövid időn belül az izraeli hadsereg újból visszatér Libanonba.
A legutóbbi választásokon az Otzma Jehudit frakcióval közös listán induló, Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter azonban támogatta megegyezést, ami Ben-Gvir szerint hiba volt, mert kevesebb mint kilenc mandátummal meg tudták volna akadályozni a szavazást, miközben a Kan közszolgálati rádiónak nyilatkozva a hasonló megállapodásokat az oslói egyezmény kudarcához hasonlította.
Szmotrich korábban köztudottan ellenezte a libanoni szárazföldi hadműveletet, mert szerinte elvonta a figyelmet a gázai harcokról, a tűzszünetre vonatkozó támogatását azzal indokolta, miszerint a „hajnali négy órakor kezdődik az izraeli kormány legnagyobb tesztje, talán az izraeli kormányok egyik legnagyobb próbája. Ha kitartunk mellette, örökre megerősítjük Izrael biztonságát. A megállapodás mellett szavaztam, mert hiszem, hogy meg fogunk felelni ennek. Követeléseimet, hogy rögzítsem az ehhez szükséges feltételeket a határozat szövegében, elfogadták,” – mondta, majd a győzelem és a biztonság helyreállítását ígérte.
Az ellenzék szintén aggályainak adott hangot, és többek között arra várt volna választ, miért volt ilyen sürgős a libanoni tűzszünet,? – amit egyébként az ellene szavazó Ben-Gvir indoklásában nem vetett fel.
A hadikabinet volt tagja Gadi Eizenkot [Nemzeti Egység] a Ynet hírportálnak nyilatkozva megjegyezte, „az általam észlelt hiányosság a déli fronttal kapcsolatos, mivel a gázai övezetben az operatív eredmény sokkal-sokkal jelentősebb. Az izraeli hadsereg az egész területet ellenőrzi, ellentétben Libanonnal, ahol csupán a terület 2-3 százalékát uralja. Felmerül a kérdés, hogy ott [Gázában] miért nem hajtják végre egyidejűleg, különösen, amikor 101 túszról van szó, akiknek több mint fele életben van.”
A volt vezérkari főnök Eizenkot – aki a háborúban a fiát és két unokaöccsét vesztette el, azt is nehezményezte, hogy a közvélemény akárcsak az ellenzék számára mindössze korlátozott információk állnak rendelkezésre, az is többnyire a médiából, melynek árnyékban úgy tűnik a kormány egy olyan megállapodáshoz adta a jóváhagyását, amely nem teszi lehetővé az északi kitelepített lakosság hazatérését, holott ez volt az északi hadművelet elsődleges célja.
„Úgy érzem, hogy a jelenlegi biztonsági helyzetben még nem adottak a feltételek a visszatéréshez. És itt merül fel a kérdés: mi lesz a 60 nap után,” – tette hozzá, majd arra a kérdésre, hogy amennyiben most lenne tagja a biztonsági kabinetnek, hogyan szavazna, azt válaszolta, hogy – „rákérdeznék számos hiányosságra. Kivel kötik meg a megállapodást? Ki fogja végrehajtani? A libanoni hadsereg felszámolja a Hezbollah képességeit? Ez számomra úgy hangzik, mint egy vicc kezdete. Mi az, hogy nemzetközi vagy amerikai részvétel? Katonák lesznek? Megfigyelők? Nagyon sok kérdést kell még feltenni.”
Majd tovább folytatva hozzátette – „ha nekem kellene tanácsot adni az északiaknak, azt mondanám, hogy még korai visszatérni. Ebben a biztonsági helyzetben szerintem túl korai visszaküldeni őket, amíg a Hezbollah erői széles körben jelen vannak. Olyan felhívásokat hallani, mint a Hezbollah eltávolítása a Litáni folyótól északra. Aki ismeri a térség földrajzi, demográfiai és katonai viszonyait, az tudja, hogy ez egy légből kapott kijelentés, hiszen a határ és a Litáni közötti síita falvak lakói maguk a harcosok. Még ha északra is vonultak vissza, Shaqra faluba a shaqrai zászlóalj fog visszatérni.”
„Ne felejtsük el, hogy a megállapodás az ENSZ 1701-es határozatára épül (amely lezárta a második libanoni háborút). Jelenleg egyfajta alaphelyzetnek tekintem, amely a jövőben kiindulópont lehet. De a jelenlegi, több fronton zajló háborús helyzet, és a déli helyzet tükrében úgy gondolom, hogy ezt a kérdést össze kell kapcsolni a foglyok cseréjével,” – mondta Eizenkot végezetül.
The post Életbe lépett az északi tűzszünet – Ben-Gvir nem buktatja meg a kormányt, de nem szavazta meg a megállapodást, és Eizenkot észrevételei first appeared on Új Kelet Live.