ujkeletlive
Túszalku: amerikai és izraeli optimizmus, eddig konkrétumok nélkül
Ami Joe Biden elnök hónapokig tartó erőfeszítései nyomán és kérésére elképzelhetetlennek tűnt, beiktatása előtt álló Donald Trump ultimátumát követően a bennfentes források nyilatkozatai révén sokkal inkább elérhető célként került a média címlapjaira. Izraeli kormányközeli tisztviselők szerint nem a januárban hivatalba lépő megválasztott elnök, a Hamász és Netanjahu hivatala felé egyaránt közvetített egyértelmű elvárásokat tartalmazó üzenetei miatt, hanem azért, mert a minden oldalról sarokba szorított gázai terrorszervezet hirtelen meggondolta magát.
Az ügylet létrehozásáért ezidőtájt felelősséget vállaló, és még hivatalban lévő Biden elnök, illetve tanácsadói az izraeli koalíció tisztviselőihöz, és Binjámin Netanjahu miniszterelnök nyilatkozataihoz hasonlóan vélekednek, mondván Bassar el-Aszad bukása után a Hamász kénytelen lesz szembesülni azzal, hogy semmilyen irányból nem várhat segítséget, ezért kénytelen lesz beleegyezni a túszalku Jeruzsálem által diktált feltételeibe.
Várhatóan még a héten esedékes izraeli látogatása előtt az elraboltak hozzátartozóit is fogadó John Kirby, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője egy sajtótájékoztatón elismerte, hogy a felek ugyan még nem jutottak el a megállapodás küszöbéig, és még sok a tennivaló a Hamász akadályozása miatt, de mindent megtesznek a siker érdekében.
Az optimizmus fő oka, hogy a Hamász állítólag eljuttattott egy, a szabadon bocsátására váró túszok neveit tartalmazó listát az egyiptomi tárgyalókon keresztül, ami arra utal, hogy a terrorszervezet valóban hajlandóságot mutat az alku iránt. A Ynet magas rangú izraeli tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, miszerint a Hamász megállapodást akar, amit megerősít a Sábák főnöke – Ronen Bar, és a hadsereg vezérkari főnöke – Herci Halevi altábornagy tegnapi egyiptomi látogatása, hangsúlyozva ezáltal azon izraeli értékelést, hogy egy hónapon belül megállapodás születhet. A Ynet forrásai azonban tagadják a túszok nevét tartalmazó lista létezését, mondván „még nem tartunk ott,” megjegyezve azt is, hogy jelentős vita folyik az első szakaszban szabadon engedett foglyok számát illetően is.
Ugyanekkor, a londoni székhelyű Asharq Al-Awsat szaúdi újság, az ügy részleteit ismerő forrásra hivatkozva tényként említi a Halevi és Bar, valamint az egyiptomi tárgyalók közötti találkozón bemutatott, és 30 életben lévő túszt nevét tartalmazó listát. Az Al-Awsat forrása megerősíti Bar és Halevi látogatásának fontosságát, ami azt jelenti, hogy „hamarosan közelebb kerülünk a tűzszünethez,” hozzátéve, hogy az egyiptomi javaslat elfogadására elvileg hét végén, de legkésőbb a hónap közepén kerülhet sor, ugyanakkor a vita tárgyát képező javaslat legfeljebb 60 napos tűzszünetet ír elő, amely minden izraeli elrabolt személy esetében két napnak számít, míg a Hamász a katonákat és a „legfontosabbnak számító elraboltakat” további körökre hagyná biztosítékként, a háború befejezését követelve ilymódon.
Összegezve, az izraeli és egyiptomi biztonsági vezetők tegnapi kairói találkozóján az Aszad-rezsim szíriai bukását követő érzékeny helyzet mellett nyilvánvalóan megvitatták a túszalku megállapodás kérdéseit, különös tekintettel a Philadelphi-folyosót illetően, ugyanakkor megjegyzendő, hogy Bar és Halevi elvileg nem rendelkezett a túsztárgyalások hivatalos mandátumával.
A Kneszet Netanjahu vallomásával párhuzamosan megvitatja egy állami vizsgálóbizottság felállítását, és értékeli a főügyész teljesítményét
Számos halasztási kérelem, és a tárgyalási napok csökkentésére tett kísérlet után, Izrael történetében először kezdődött el hivatalban lévő miniszterelnök saját büntetőperében történő tanúvallomása. A tegnapi első meghallgatást követően ma tovább folytatódik a vallomástétel a tel-avivi törvényszéken, miközben valószínűleg nem véletlenül a Kneszet két párhuzamos, viharosnak ígérkező meghallgatást tart. Az egyik Gali Baharav-Miara főügyész teljesítményéről, míg a másik az állami vizsgálóbizottság felállításáról szóló deklaratív, azaz semmilyen kötelezettséggel nem járó parlamenti vita.
A 2020-ban történt vádemelést követően, többszöri késleltetés után kedden kezdődött el hivatalosan az úgynevezett „Ezrek ügye” persorozat első napja, melynek kapcsán a miniszterelnököt vesztegetéssel, csalással és hivatali visszaéléssel vádolják. A tanúvallomást Rivka Friedman-Feldman, Mose Bar-Am, és Oded Szacham bírók vezették le, a jelenlévő Binjámin Netanjahu miniszterelnök, mint vádlott, és Amit Hadad védőügyvédje jelenlétében.
A tárgyalóteremben Netanjahut több miniszter és koalíciós tag fogadta és biztosították támogatásukról, közöttük Miri Regev, Slomo Karhi, Mai Golan, Idit Szilman, és Itamar Ben Gvir miniszterek, valamint Amir Ohana, Boaz Biszmut, Tali Gottlieb, Niszim Vatouri és Avichai Buaron. A közeli családtagok közül, egyedül Netanjahu fia Avnert érkezett, ezenkívül a tárgyalótermen miniszterelnök mellett és ellen tüntetők jelentek meg.
Netanjahu ügyvédjei számos elutasításra kerülő halasztását követően, az utolsó pillanatban Amit Ohana [Likud] Kneszet – elnök újabb odázási kérelmét illetően, a bíróság azt válaszolta – „az alperesnek meg kell jelennie a kitűzött időpontokban,” mondván nincs jogalap a büntetőeljárás vádlottja, és a Kneszet elnöke közötti tanúvallomás időpontjának összehangolására.
Az ügyészség szintén határozottan ellenezte a „rejtélyes” kérelmet, azt állítva, hogy csak néhány nappal a vallomástétel megkezdése előtt nyújtották be. A bíróság döntése végül kimondta, hogy a mentelmi jog 8. szakasza, amelyre Ohana a kérelmében hivatkozott, ebben az esetben nem releváns, azaz „a vádlottnak meg kell jelennie a kitűzött időpontokban,” hangsúlyozva, hogy Netanjahu vallomása bűnügyi kontextusban értelmezendő, és semmi köze a Kneszet munkafolyamataihoz.
A tárgyalást eredetileg hat hónappal korábban tűzték ki, de Netanjahu ügyvédjei végül a különböző kérelmek és késleltetési taktikáknak köszönhetően tegnapig tudták elérni a halasztást. Legutóbbi kifogásként azt hozták fel, hogy ha a miniszterelnök órákig tanúskodik egy nyilvános épületben, akkor a hútik vagy Irán által indított dróncsapás célpontjává válhat. A bírák ezért a tárgyalást Jeruzsálemből a tel-avivi kerületi bíróság biztonságos tárgyalótermébe helyezték át.
A vallomástétel első napja Hadad védőügyvéd nyilatkozatával kezdődött, aki több mint egy órás beszédében többek között azt állította, – „semmit sem bizonyítottak a bíróságon. Annak ellenére sem, hogy a teljes ténybeli részek összeomlottak, ami miatt a vádló módosította a vádiratot, és annak ellenére, amit a tanúk vallottak, illetve a bírák szavai ellenére, akik mediációt javasolták, semmi sem sikerült.”
Emellett, a „4000”-es ügy kapcsán cinikusnak nevezte azon vádat, miszerint, ha valaki kapcsolatba lép a médiával a tudósítások miatt, bizalommal való visszaélésnek, és összeférhetetlenségnek számít, majd az akkori államügyészt és rendőrfőnököt vádolva, kijelentette – „nagyon pozitív sajtóvisszhangot kaptak a Jedioth Ahronothban, majd úgy döntöttek, hogy nem emelnek vádat az újság ellen vesztegetési ügyben.”
A védőügyvéd nyitóbeszéde végén kijelentette, hogy ügyfele [Netanjahu] beszélni fog azokról a körülményekről, amelyeket végig kihagytak az eljárás során, illetve, hogy a védelem során tanúként hívnak be több, a miniszterelnök elleni nyomozásokban érintett személyt, valamint Avichai Mandelblit volt főügyészt, aki a vádiratot benyújtotta.
„Nemcsak Netanjahu felmentését kérem, hanem azt is, hogy biztosítsuk, hasonló eset soha többé ne fordulhasson elő,” – fordult Hadad végezetül a bírákhoz.
Mielőtt Netanjahu megkezdte tanúvallomását ügyvédje engedélyt kért arra, hogy sürgős üzeneteket kaphasson, amit a bírák nem kifogásoltak, majd arra figyelmeztetették a miniszterelnök-vádlottat, hogy „az igazat és csakis az igazat mondja,” mire ő így válaszolt:
„Először is, köszönöm. Nyolc éve várom ezt a pillanatot (a nyomozások 2016-ban kezdődtek), hogy elmondhassam az igazságot, ahogyan én emlékszem rá, ami az igazságszolgáltatás érdekében is fontos. Igazság nincs igazság nélkül.”
Ezt követően a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ellene felhozott vádirat az abszurditás óceánja, ezért beszélni, és tanúskodni akar róla, majd hozzátette, hogy reméli nem fogják megzavarni munkahelyi teendői miatt, mert neki kell vezetni az országot, és a hadsereget is egy hétfrontos háborúban, de úgy véli lehetséges egyszerre két dolgot csinálni.
A továbbiak olyan dolgokat említett, amelyek nem tudni, hogyan függnek össze a korrupciós perrel, mint például az Aszad-rezsim bukása, amelyhez hasonló száz évben egyszer ha történik, és „ami megváltoztatja a valóságot, megváltoztattuk a Közel-kelet arculatát, és ennek történelmi következményei vannak...”
Majd szóba került az állam igényeire vonatkozó egyensúly próbatétele, megemlítette, hogy akár 20 kilóval a hátán is tud futni, majd elmesélte azt a szabadságot, amit ötvenévesen élt át egy elvesztett választás után, de mégis otthagyta a luxusfizetést, mert hívta a misszió, mert Izrael népe azt akarta, hogy menjen vissza az államhoz, és erőfeszítéseket tegyen. Továbbá, nevetségesnek tartja azon állításokat, miszerint az általa végzett missziót élvezetnek és hedonizmusnak állítják be, majd külön kiemelte a feleségét ért igazságtalanságokat.
Az ellene felhozott vádakhoz nem kapcsolódó egyéb kérdések között Netanjahu utalt az Obama-kormányzat nyomására, hogy megakadályozza a telepek építését, valamint John Kerry volt amerikai külügyminiszter meghívására egy titkos afganisztáni látogatásra. Majd arról is beszélt, hogy ENSZ-beli hivatali idejének végén találkozott irgun veteránokkal, akiket felháborított a „mozgósított média,” Netanjahu szerint át akarták venni a médiát, és diktálni, hogy mit mondjanak, mire azt mondta nekik – „Nem. Nem átvenni akarjuk az irányítást a média felett, hanem diverzifikálni akarjuk.”
Később védőügyvédje az úgynevezett „4000”-es ügyre vonatkozóan kérte, hogy utaljon a Bezeq, és a korábbi Walla weboldal tulajdonosával – Saul Elovich, való ismeretségére, aki ellen vele együtt emeltek vádat.
- a vád szerint Saul Elovitch, a telekommunikációs óriás Bezeq főrészvényese utasította a tulajdonában lévő Walla híroldalt, hogy biztosítson pozitív média visszhangot Netanjahu és családja számára, szabályozási kedvezményekért cserébe. Netanjahu 2014 novemberétől 2017. februárig a miniszterelnöki poszt mellett kommunikációs miniszterként is szolgált. Ebben az időszakban a Walla híroldal felülete jelentősen megváltozott a Netanjahu családdal szemben, és a Bezeq engedélyt kapott többek között, hogy megvásárolhassa a Yes műholdas kábelszolgáltatót, a trösztellenes kérdések ellenére. A vád szerint Slomo Filber [kommunikációs minisztérium főigazgatója] Netanjahu parancsára Elovitch érdekeit mozdította elő
Hadad kérdésére, Netanjahu egy távoli ismerősként nevezte meg Elovitch-ot, aki feleségével együtt később mély benyomást tett rá, amint párját, Szárát vigasztalta gyászában, hozzátéve.- „nem látogattuk meg egymás családját, kivéve ezt az egyetlen esetet, amikor vigasztaltuk a gyászolókat. Ez egy barátság volt, semmi több.”
A vád szerint a szóban forgó megállapodás egy 2012-es vacsora során jött létre, amelyet Netanjahu és felesége, Szara adott Elovitchnak, de a miniszterelnök tagadja, mondván, – „nem volt semmilyen megállapodás, nem volt megvesztegetés, nem volt semmi. Még a vacsora után sem.”
Ami azt a kérdést illeti, hogy aláírta-e azt az engedélyt, amely előnyöket biztosított az Elovitch tulajdonában lévő vállalat számára, Netanjahu azzal érvelt – „az akkori kommunikációs miniszternek, Mose Kalhonnak nem volt elegendő ismerete a témában. Mindketten aláírtunk szabályozási ügyeket, és utólag látom, hogy ezek nagyon kedveztek Elovich-nak. Erről nem tudtam, amíg meg nem láttam a vádiratban. Ez abszurd, alaptalan és megdönti a központi vádat. Olyan szabályozási előnyökről van szó, amelyeket én, mint miniszterelnök, és Kalhon, mint miniszter írtunk alá, anélkül, hogy értettük volna, anélkül, hogy szokatlan engedményeket tettünk volna, és anélkül, hogy kedvező sajtóvisszhangot kaptunk volna. Ez volt a folyamat.”
Majd a „4000”-es ügy központi témájára reagálva a miniszterelnök elmondta, hogy 2012-ben a Walla híroldalt „jelentéktelennek” tartotta, majd arra kérdésre, hogy milyen változást érzett azután, hogy Elovich megvásárolta az oldalt, Netanjahu azt mondta – „sokkal rosszabb lett. Akkoriban ott volt Jinon Magal, aki nem volt a támogatóim között, inkább az ellenzőim között, és őt lecserélték Avi Elkalaira, aki a baloldalhoz tartozott. Gadi Taub is ott volt, de nem szerették, amit írt, ezért eltávolították. Az egyetlen ember, aki nem volt része ennek a klikknek, vagy lecserélték, vagy elment politikusnak Bennett pártjába (Jinon Magal).”
- Hadad megjegyzésére, hogy a vádirat szerint a Walla a második legnépszerűbb oldal az Ynet után, azt válaszolta – „aki ezt írta, nem ismeri a médiapiacot, ami furcsa, mert komoly emberekről van szó. A Walla egy jelentéktelen oldal a jelentéktelenek között – hadd magyarázzam meg, miért. Van egy e-mail szolgáltatása, ezért az emberek belépnek az e-mail fiókjuk miatt, nem pedig a hírekért,” – továbbá azt állította, hogy a Walla egy olyan oldal, ahol mindössze kutya és macskafrizurákról olvasnak.
Emellett, Netanjahu azt állítja, hogy a Walla tudósítása rendkívül ellenséges volt vele szemben, és az úgynevezett megállapodás után sem javult. Hivatkozva az oldal becenevére, a „Walla akbar,” valamint olyan kifejezésekre, mint a „Walla Hamas,” és a „Walla Irán”, arra utalt, hogy az oldal szerkesztői nyíltan kritikusak, és Izrael ellenfeleit támogatják. Továbbá alaptalannak minősítette az ügyészség vádját, mondván az állítólagos „telepatikus megállapodás abszurd ötletén alapul, mely soha nem történt meg,” majd azt állította, hogy mindenki láthatta milyen szörnyű tudósításokat kapott, ezért az az állítás, hogy különleges bánásmódban részesült, alaptalan – „sem a vacsora előtt, sem a vacsora után nem történt változás Walla bánásmódjában velem szemben.”
The post Túszalku, optimizmus konkrétumok nélkül, és a Netanjahu – per first appeared on Új Kelet Live.