ujkeletlive
A januárban hivatalba lépő Donald Trump megválasztott elnök nyomására felgyorsított túsz és tűzszüneti megállapodás tárgyalásai közepette, és az elmúlt napokban többször elhangzott ellentmondásos nyilatkozatok hátterében borítékolható volt, hogy Binjámin Netanjahu miniszterelnök valamilyen formában közbe fog lépni, kormányának radikális frakciói kilépéssel való és egyébb fenyegetései nyomán.
A több fázisban történő alku, első másfél hónapos szakaszát tekintve a Hamász állítólag rugalmas az övezetben maradó izraeli hadsereget illetően, de a továbbiakban garanciákhoz ragaszkodik a háború befejezésére vonatkozóan, amit Jeruzsálem elutasít.
Ily módon a tárgyalások egyik központi kérdése a befejezés illetve a katonaság kivonulása az övezetből, emellett eddig nem sikerült megállapodni a palesztin cserefoglyok számát és listáját, illetve az északi lakosok biztonságos hazatérését illetően. A Wall Street Journalban hétvégén megjelent interjú során – ellentétben Trump korábban hangoztatott elvárásaival, Netanjahu ismételten hangsúlyozta, miszerint a túszokért cserébe nem fog beleegyezni a háború lezárásába.
„Nem fogok beleegyezni a háború befejezésébe, amíg el nem távolítjuk a Hamászt. Nem hagyjuk őket hatalmon Gázában,” – tette hozzá.
Az elmúlt napokban a miniszterelnök többször is azt ígérte a elhurcoltak hozzátartozóinak, hogy megérett az idő az alkura, ehhez képest hétvégi nyilatkozata a családokon kívül aggodalmat keltett a tárgyalásokban érdekeltek körében is, attól tartva, hogy kijelentései miatt a Hamász eláll a több szakaszban történő megállapodástól, mivel úgy fogják értelmezni Netanjahu szavait, hogy a túszok kiszabadítására irányuló humanitárius szakasz után Izrael kikerülve a harcok befejezését előíró további szakaszok betartását, végül visszatér a harcokhoz.
Az új terv valójában a korábbi május 27-i áthidaló többszakaszos Biden-terven alapul, amelyet a miniszterelnök elfogadott, majd később visszavont.
- A túszcsere-egyezmény első szakasz nem írja elő az izraeli hadsereg teljes kivonulását, ugyanakkor a Hamász a későbbiekben továbbra is ragaszkodik a háború befejezésére vonatkozó garanciákhoz. Ezért a második szakaszra tartaná vissza a férfi túszok, a fiatalok és a katonák elengedését, míg a harmadik fázisban, az eredeti májusi tervezetnek megfelelően, holttestek kiadására kerülne sor, illetve a háborút is be kellene fejezni.
Az egyiptomi Al-Arad csatornának nyilatkozó források – az izraeli katonai hírszerzés vezetője, Slomi Binder kairói találkozóját követően, azt nyilatkozták, miszerint „az alku első szakasza 250 palesztin fogoly szabadon bocsátását foglalja magában. Izrael benyújtott egy 34 túszból álló listát, és követeli, hogy mindegyiküket az első fázisban engedjék haza – köztük 11 olyan személyt, akik nem felelnek meg ennek ezen szakasz kritériumainak,” – állítja az egyiptomi média, majd tovább folytatva hozzáteszi, hogy a Hamász ugyan beleegyezett abba, hogy szabadon engedi mindazokat akiket Izrael az első szakaszban vissza akar kapni, azzal a feltétellel, hogy különleges kompenzációt kapnak. Ezenkívül, a források szerint szerint „a tárgyalások minden kérdésben haladnak, például a rafahi átkelő, a gázai övezetet kettészelő Necarim-folyósóról való kivonulás, és az északi kitelepítettek visszatérése ügyében.”
A BBC-nek nyilatkozó és tárgyalásokon résztvevő magas rangú palesztin tisztviselő azt állította, hogy „az egyeztetések 90%-a már lezárult,” – hozzátéve, hogy még mindig vannak olyan kulcskérdések, amelyek megoldásra várnak. Elmondása szerint a dohai tárgyalások során többek között egy „biztonsági zóna” létrehozásáról volt szó, amely néhány kilométer szélességű lenne Izrael és Gáza határa mentén, melynek kialakítása az izraeli hadsereg részéről már folyamatban van. A BBC forrása szerint lehetséges, hogy az egyezmény részeként Izrael fenntarthatja katonai jelenlétét ebben a zónában, de továbbra is vita van a Philadelphi-folyosón való jelenlét kérdéséről.
Ami a túszalkut illeti, az alku első szakaszában a női katonák is szabadon engedésre kerülnek, és Izrael cserébe minden egyes katonáért 20 palesztin terroristát engedne szabadon, cserébe körülbelül 400 olyan terrorista került szóba, akik 25 éve vagy annál hosszabb ideje vannak izraeli börtönben.
Emellett, a menekültek visszatérése az övezet északi részére a forrás elmondása alapján egy egyiptomi-katari felügyelet alatt álló mechanizmus keretében valósulhatna meg, míg párhuzamosan növelnék a Gázába irányuló humanitárius segélyek mennyiségét, napi 500 teherautóra.
A BBC-nek nyilatkozó palesztin tisztviselő érintette a vita tárgyát képező kérdéseket, mint
- A túszokért cserébe elengedhető palesztin foglyok listája – a Hamász állítólag az öt életfogytiglani börtönbüntetését töltő Marvan Barguti [Fatah], valamint Ahmed Szaada, a palesztin Népi Front egykori főtitkára és Rehavam Ze’evi miniszter meggyilkolásának kitervelője is szerepel, azzal a feltétellel, hogy a terrorszervezet mindkettőjük esetén beleegyezne a száműzetésbe – például Törökországba.
- A véreskezű gyilkos esetleges kiengedését illetően Izrael ragaszkodik száműzetésükbe valamely harmadik muszlim országba.
- A Necarim és Philadelphi-folyosók kérdése, melyek izraeli ellenőrzéséhez Netanjahu ragaszkodik, és eddig nem sikerült megegyezni ezügyben, bár a Hamász állítólag némileg rugalmasabb álláspontot képvisel.
- A fogvatartott túszok személye és száma – Izrael arra törekszik, hogy az alku első szakaszában maximalizálja a szabadon engedettek számát. A Hamász ezzel szemben lényegesen kevesebb túszt engedne szabadon, de beleegyezne abba, hogy a különbséget holttestek átadásával egyenlítsék ki.
- Emellett palesztin források szerint további vita tárgyát képezi Izrael azon követelése, miszerint túszul ejtett katonák is szerepeljenek az első, humanitárius fázisban, amit a Hamász elutasít, mondván, hogy ellentétes az alku első szakasz izraeli túszokra vonatkozó megállapodással.
- Vita tárgyát képezi továbbá, Izrael követelése az összes élő és halott túsz nevét tartalmazó listát illetően, de a Hamász szerint legalább egyhetes tűzszünet nélkül nem valósítható meg ennek a listának az összeállítása.
- Visszatérés az övezet északi részére – ez ügyben Izrael várhatóan lehetővé teszi a nők és harcképes kor alatti gyermekek fokozatos és ellenőrzött visszatérését északi lakóhelyükre. A Hamász azonban továbbra is ellenzi azt a mechanizmust, amely megakadályozná a fegyveresek visszatérését az övezet északi területére.
Összességében, a Damoklész kardjaként figyelmeztető Trump-ultimátum, és a még hivatalban lévő Joe Biden amerikai elnök erőfeszítései ellenére korai kijelenteni, hogy január végéig összejön a túszok részleges kiszabadítását jelentő alku, és amennyiben igen, a megállapodás ellenzékét képviselő Becalel Szmotrich pénzügyminiszter és Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és frakcióik azontúl, hogy valószínűleg nem fogják megszavazni, esetleg a kormány megbuktatását is kilátásba helyezik.
Tüntetések – Szofi Ben-Dor: apám [Eli Cohen] feláldozta magát a demokratikus zsidó Izraelért
A szombat kimenetele után ismét tömeges tüntetéseket tartottak országszerte. A demonstrációk központi helyszínén a Túszok terén a fogvatartottak kiszabadítását követelők, míg a Kirja katonai parancsnokság előtt a Káplán kereszteződésben az elhurcoltak hazahozatala mellett, és a jogi reform, illetve az ultraortodoxok hadkötelezettsége alóli mentességet biztosító törvény elfogadása ellen vonultak az utcára.
A Túszok terén felszólalók mindent átfogó, azaz az összes élő és megölt túsz holttestét is magában foglaló alkura szólították fel a kormányt.
A meggyilkolt Idan Stivi édesapja, Eli könyörgött a miniszterelnöknek, hogy „állítsa le a szelekciót,” a vér és vér közötti különbségtételt, a szakaszokra való felosztást, – utalva azon náci gyakorlatra, miszerint a beteg zsidókat halálba, az egészségeseket pedig rabszolgamunkára küldték.
„Itt az ideje, hogy mind a 100 túszt hazahozzuk, kompromisszumok és szakaszok nélkül,” – tette hozzá.
Noam, akinek 79 éves édesapját – Háim Perit a fogságban ölték meg, arra emlékeztetett, miszerint a megölt túszokat egy korábbi alku révén meg lehetett volna menteni és hazahozni.
„Számunkra és 26 másik család számára, akiknek szerettei élve léptek be Gázába, és fekete zsákokban tértek vissza, nagyon kézzelfogható az ára annak, hogy elszalasztottuk az alku lehetőségét. Nagyon személyes. Nagyon fájdalmas.”
A Káplánon összegyűlt tömeg előtt felszólalt Szofi Ben-Dor, az 1965-ben Damaszkuszban kivégzett Eli Cohen lánya, mondván, hogy apja feláldozta magát azért a „demokratikus zsidó Izraelért,” amely ellen a kormány fellép.
„Idén december elején ünnepeltük apám 100. születésnapját, és szinte azonnal utána Bassár el-Aszad sötét rezsimje összeomlott. És most van remény, kicsi, óvatos, tele csalódásokkal, hogy apám csontjait visszaadják hazájában való megfelelő temetésre,” – nyilatkozta, majd hozzátette – „el tudom képzelni, hogy ha apám csontjait Izrael földjén temetik el, Binjámin Netanjahu miniszterelnök lesz az első, aki dicsekedni fog az eredménnyel, büszke lesz rá, fényképeket készít és beszédet mond. De a színfalak mögött figyelmen kívül hagyja a kéréseket, elutasítja a találkozókat, nincs szüksége arra, hogy megtudja, milyen súlyos, személyes árat fizettünk, egyszerűen azért, mert még mindig nincs mit nyernie vele.”
„Nézzenek ránk, nézzenek rám. Apám feláldozta az életét a zsidó és demokratikus Izrael államért, én pedig szellemi örökségként kaptam értékeit és Izrael iránti szeretetét,” – mondta és arra kérte azokat, akik még mindig hisznek a miniszterelnökben, hogy csatlakozzanak a tüntetésekhez, hangsúlyozva, hogy nincs ok félni a jelenlegi vezetéstől, „amely megpróbál félelmet kelteni azzal, hogy lábbal tiporja a demokrácia alapvető értékeit.”
A Káplánon felszólalók között számos meggyilkolt túsz rokona, az Ügyvédi Kamara elnöke – Amit Bachar, és az ellenzék vezetője Jáir Lapid is felszólalt a túszok szabadon bocsátását és új választások kiírását követelve.
The post Túszalku és tüntetések first appeared on Új Kelet Live.