Hanuka a fény és a remény győzelmének az ünnepe, amely azt az örök tanítást hordozza, hogy a hit és az összetartás még a legnehezebb időkben is csodákra képes. Mert a kitartás mindig a bátorságról szól, arról, hogy még a legnagyobb nehézségek közepette is, képes megvilágítani az utat a holnap felé, és ne feledjük a kis fények összefogva hatalmas ragyogást teremtenek.
A mai világ kihívásaiban, néha tűnhet úgy, hogy a sötétség erői erősödnek, ekkor különösen fontos, hogy közösségként álljunk ki egymásért. Kiállni Izraelért, kiállni a bajban a segítséget kérőkért.
A hanuka lángjai a Mazsihisz elnökeként arra inspirálnak, hogy minden egyes gyertya, amelyet meggyújtunk, a remény egy újabb jelképe legyen a békére Izraelben és békére a világban.
Hadd meséljek el egy számomra igen kedves történetet.
Volt egyszer egy kis gyertya, akit csak Kéknek hívtak. Kék egy dobozban élt negyvennégy gyertyatestvérével együtt, és mindannyian a legcsodálatosabb estére vártak, a hanukára.
A zsinagóga öreg rabbija, már jóval az ünnep bejövetele előtt, mindent kikészített az ablak közelébe, hogy este mikor felgyúlnak a fények, az egész világ láthassa a csodát, ami egykor a zsidósággal történt.
Egyesével elhelyezte a színes gyertyákat, majd az azokat tartó díszes dobozt, és persze a hanukiát a nyolc mécsestartóval együtt.
De amikor végre eljött hanuka első éjszakája, és a rabbi belenyúlt a dobozba, hogy kivegye az első napi gyertyát a gyújtáshoz, nem Kéket választotta.
Ugyanez ismétlődött a második, a harmadik és minden estét követően.
A gyertyák gyönyörűen sugározták a szabadság nyugtató meleget adó fényét, de a kis Kék gyertyának eközben majd megszakadt a szíve, mert azt hitte, hogy soha nem ülhet a menóra annyira vágyott tartójába.
Végül, hanuka nyolcadik és egyben utolsó éjszakáján a rabbi ismét belenyúlt a gyertyát tartó dobozba – és végre kiválasztotta, a kis Kék gyertyát.
Az öreg rabbi hosszasan eltöprengett, hova is helyezze el, majd így szólt:
„Mivel olyan türelmes voltál eddig, téged teszlek Sámesznek, vagyis az Őrző gyertyának. Először téged gyújtalak meg, aztán a te lángoddal gyújtom a többi gyertyát is.”
Kék ekkor elsápadt, és azt gondolta “Nem is hittem, volna, hogy ilyen nagy megtiszteltetés történhet velem”.
Az öreg Rabbi, szavához híven, a kis gyertyát a hanukia közepére helyezte.
És Kék gyönyörű lángja, beragyogta nem csak a zsinagógát, hanem az egész utcát, egyedi, különleges fényével.
Kedves Barátaim,
amikor majd meggyújtjuk a gyertyákat, gondoljunk az őrzőkre, akik előttünk jártak, akik hittel és bátorsággal küzdöttek a hitükért. Küzdöttek az utánuk jövőkért. Értünk. Így általuk a gyertyák napi meggyújtásával reményt nyújthatunk a jövő nemzedékeinek. Ezért kérlek benneteket, hogy őrizzük meg ezt a fényt a szívünkben, és osszuk meg másokkal is. De eközben gondoljunk magunkra is – mindannyiunkra, akik a saját mindennapi, sokszor nem könnyű, kihívásaik között is képesek fényt gyújtani, másokat támogatni és a közösségeinket erősíteni.
Itt is szeretném megköszönni mindannyiótok munkáját, amire nagy szükségünk van.
Ünnepeljünk ezen a nyolc napon együtt, legyünk együtt közösségeinkkel, hiszen sok programmal készültünk, és azután vigyük magunkkal Hanuka üzenetét.
Én azt kérem, ha elfáradtunk is, ne hagyjuk, hogy a világ hátat fordítson a Mózesi szavak örök bölcsességének, mert ha így teszünk, akkor egyúttal lemondunk a Szináj hegyén adott Tízparancsolat üzenetéről, amely évezredeken át horgonyozta le a civilizációra vágyó világot mindahhoz, ami jó és igazságos.
Tisztában vagyok azzal, hogy a világ ezen időszakban más ünnepre is készül. Keresztény barátainknak kívánok békés, meghitt és örömteli ünnepet. Mélyen hiszek abban, hogy a remény, a jóság és az összetartás közös alapjai mindannyiunk hitének, életének, közösségének.
Legyen ez az időszak mindenki számára alkalom a kapcsolatok elmélyítésére és a remény megerősítésére.
Szívből kívánok mindenkinek fénnyel teli békés Hanuka ünnepét.
חַג חֲנוּכָּה שַׂמֵחַ
Prof. Dr. Grósz Andor
MAZSIHISZ elnök
