– Olykor alhasi fájdalmakat éreztem, de nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. A fájdalom egyre gyakrabban és intenzívebben jelezte, hogy baj lehet, amit egyértelművé tett, amikor a véres vizelet is megjelent. Az ultrahangvizsgálatot végző urológus nem kertelt: „húgyhólyag rosszindulatú daganata.” Hallottam, amit mond, de nem fogtam fel igazán – eleveníti fel a diagnózishoz vezető utat Török Csaba. Három hónapot kellett várni a műtétre. A terv az volt, hogy felnyitás nélkül, húgycsövön keresztül végzett operáció révén eltávolítják a daganatot vagy annak egy részletét, hogy meggyőződjenek annak pontos kiterjedéséről, agresszivitásáról. Kezdeti stádiumú hólyagdaganat esetén önmagában ez a beavatkozás is eredményt hozhat, ebben bízott Csaba is. A szövettani diagnózis nem igazolta várakozásait: egy agresszív, a hólyagfal izomzatába beterjedt tumorra derült fény. Félelmetes szavak kerültek ekkor kilátásba: kemoterápia, hólyageltávolítás.
Alternatív és igazi valóság
– Nemhogy elgondolkodni, még csak hallani sem akartam arról, hogy kivegyék a húgyhólyagom. Arra gondoltam: ha az orvosoknak nincs elfogadható megoldásuk, majd találok én a kórházon kívül. Alámerültem az alternatív „gyógyítások”, orvosnak álcázott csalók, hazug álorvosok világába. Csodálatos gyógyulások történetei, távoli országok nem létező klinikái ígérték a végleges gyógyulás illúzióját, vagyonokért, természetesen mindig előre fizetést kérve…
– Be kellett látnom: az onkológus és az urológus szakorvosok által már jóval korábban felvázolt terápiás lehetőségeken túl minden más csak drágán árult csalfa remény. Például a másfél millió forintért megcsináltatott molekuláris genetikai vizsgálat után is ugyanott tartottam, mint nélküle – fogalmaz Csaba.
– A kemoterápia annyit hagyott meg belőlem, amivel még éppen vegetálni tudtam, de végigcsináltam. A kezelés végeztével a mellékhatások elmúltak, szépen lassan visszatértem az élhető mindennapok varázsába. A CT megerősítette, hogy nem volt hiábavaló a megpróbáltatás: jól reagáltam a terápiára, a daganat stagnált, egyelőre jól voltam. A protokoll szerint itt kellett volna következnie a hólyageltávolító műtétnek, de az ezzel szembeni ellenállásom semmit sem változott. Hiába győzködtek egyik oldalról az orvosok, másik oldalról a családtagjaim, egyszerűen nem voltam készen egy olyan műtétre, ami jelentős életminőség romlással fenyeget.
– Csendes, nyugodt hónapok következtek. A tumor nyugvó állapotban volt, én pedig jól éreztem magam, ezért kicsit elhittem, hogy most már minden rendben van. A vágyaim persze nem változtatták meg a valóságot, ami kíméletlenül, feltartóztathatatlanul jött szembe velem. Lassan visszatérő fájdalmak, extrém sűrű vizelési inger, rossz közérzet. És a tudat, hogy a rák dolgozik bennem. Ez egyre közelebb hozta az elfogadást. Amikor egy tervezett hosszabb utazásról a panaszaim miatt félúton vissza kellett fordulni, hosszú, súlyos csend kísérte a kényszerű hazautat. Átszakítva a korábbi időszak összes tagadását, csak annyit mondtam: vállalom a műtétet.
„Láttam feleségem szemében a könnyeket, éreztem a tapintható aggódást, a szeretetet, a féltést. Tudtam, nem tehetem meg, hogy egyedül hagyjam. Az együtt töltött 37 év kötelezett, el kellett engedni az önző gondolataimat.”
Műtét ország-világ előtt
Miután megszületett az elhatározás, Csaba gondolatai is átformálódtak. Már nem sorscsapásként, hanem az élet ígéreteként tekintett az operációra. „Kettő nappal a műtét előtt be kellett feküdni a kórházba. A mindenben támasz, szerető, gondoskodó feleségem délelőtt, délután jött hozzám. Kevés beszéddel teltek a látogatás órái. Kapcsolódott a lelkünk, mindketten tudtuk, hogy most a kevés szó a legbeszédesebb. Hiszen mi várt rám? Hólyag és prosztata eltávolítás. Robot-asszisztált megoldás, megcélozva a bélhólyag képzést. Ha nem sikerül, akkor sztóma, azaz a vizelet mesterséges kivezetése. Mindkét lehetőségre készen álltam. Félelemmel vegyes optimista derűvel, megbékélve bíztam a műtétben.”
– Bár én persze átaludtam, de a hozzáértők utólag egyetértettek abban, hogy parádés műtét zajlott le. Minden sikerült, amit elterveztek: a prosztata és a hólyag eltávolítása is sérülés nélkül megtörtént. A húgyhólyag funkcióját a bél egy szakaszának átalakításával oldották meg, így nem lett szükség sztómára. A családom és a professzor álltak mellettem, amikor felébredtem. Minden kényelmetlenség ellenére egy gondolat volt a legerősebb bennem: a végleges megoldás műtétileg lezajlott, most már minden nappal jobban leszek. Minden nappal közelebb az élethez. Az addigitól különböző, de élhető élethez – emlékezik vissza első éber gondolataira Török Csaba.
Nem vagyok rákos!
– Fegyelmezetten betartottam minden orvosi utasítást. Eleinte fájt minden mozdulat, nehéz volt ülni, állni, az éjszakák sem hoztak nyugodt pihenést, de jól éreztem magam. Kifejezetten jó mentális állapotban teltek a napok. „Nem vagyok rákos!” Ez a felszabadító érzés minden nehézséget felülírt. A katétert még egy hónapig használni kellett. Sosem gondoltam volna, hogy életem legboldogabb pillanatai között ilyen előkelő helyre kerülhet az a mozdulat, amikor végre megszabadítottak a katétertől.
Az egyik legfontosabb megtapasztalás az volt, hogy nem következett be, amitől Csaba tartott: egyáltalán nem vált „rokkant” emberré. „Megtanultam a vizeletürítést, ez hamar a mindennapos rutin teljesen természetes részévé vált, ami szinte semmiben sem akadályozott. Úgy éreztem, hogy tökéletesen fel- dolgoztam mindent, ami a műtét következménye volt. A feleségemmel megbeszéltük, elfogadtuk, hogy a prosztata hiánya miatt a szexuális életem véget ért. Minden energiámmal azon voltam, hogy minél előbb visszakerüljek a hétköznapokba, autóba üljek és elinduljak dolgozni.”
Újrakezdeni újra és újra
Az első kontroll CT vizsgálat eredménye sokkolóan hatott Csabára: el kellett távolítani a bal veséjét. Ugyan tudta, hogy sokan élnek egy vesével, viszont a korábbi operáció után, ráadásul magas vérnyomással élő cukorbetegként nem tűnt biztatónak számára a helyzet. Ráadásul ez azzal a csalódással is járt, hogy ezek szerint mégsem tudta még le véglegesen a betegség következményeit. Fél évvel a hólyageltávolítás után a vese eltávolító műtét is megtörtént. „Néhány nappal az operáció után beültem az autóba és elmentem a közel kétszáz kilométerre lévő varrodánkba dolgozni. Nem engedtem, hogy a gondolataimon negatív forgatókönyv legyen úrrá. Egy újabb kompromisszum, de még mindig élek.”
Optimizmusa, lelki egyensúlya a következő CT-vel újabb támadást kapott. Rosszindulatú daganat a tüdőben, nyirokcsomó áttéttel. Teljesen valószerűtlennek érezte, hogy ez még mindig vele történik. „Ezt már el sem akartam hinni. Minden erőmet összeszedve próbáltam megmaradni a normalitás keretein belül és makacsul őrizni az optimizmusom.” Immunterápiás kezelés indult, a kezelésekre három hetente van szükség. Ha tartósan beválik, akkor hosszú távon.
„Megvívtam a harcaimat. Hamis illúziókkal biztattam magam, ellenkeztem a józan ésszel. Kerestem a kibúvót, de nem volt kibúvó. Bízni kell, elfogadni, hogy az orvosok arra esküdtek fel, amire a betegnek szüksége van. Bízni abban, hogy lesz erőm, hitem, hogy tudok bölcsen dönteni. Helyére kell tenni a dolgokat, alázattal állni az élethez, elfogadni a segítséget. Csupa egyszerű képlet. Örülni kell a pillanatoknak, tiszta lélekkel megélni, hogy van, ahol fontos vagyok, ahol szeretnek, támogatnak. A társ, a család, a gyerekek, az unoka adja meg azt a menedéket, ami a nehezebb napokon átsegít. Hiába a rák, hiába a betegség, ha rendben van életünk mikrovilága, ha megkeressük az eltűntnek hitt harmóniát, akkor megmenthetjük magunknak a világot.”
A húgyhólyagrák kezelési lehetőségeiről részletes, közérthető információk találhatók a Rákgyógyítás.hu/hugyholyagrak oldalon. Innen letölthető az Európai Orvosi Onkológiai Társaság (ESMO) betegeknek készült útmutatója, megnézhető áttekintő orvosi kisfilm és betegriport, visszanézhető a Gyógyulj Velünk Egyesület online előadása is.
