SzántóGráf

Hogy eszik a hummuszt Damaszkuszban?

Avi/ujkelet.live

Gyorsan megválaszolva a kérdést: kanállal, a pita csak a mellé adott tahinihez való (0:43 a videón).

Szinte egyik napról a másikra összeomlott az Aszad-rezsim, melynek 53 éve alatt százezreket gyilkoltak meg és kínoztak meg. A lázadók tamadtak, a civilek ünnepeltek, az izraeli hadsereg pedig előretolta védekezési vonalát az ütkőzónán túlra.

Az Aszad-rezsim bukása után egyetlen izraeli újságíró sem jutott el Damaszkusz szívébe, egészen mostanáig, Itai Anghel izraeli haditudósító és dokumentumfilmes személyében. Anghel az Uvdának készített riportban bemutatta a hírhedt börtönöket, az iráni nagykövetséget, ahol egy titkos ajtóját talált, mely titkos dokumentumokat rejtett, valamint az Aszad-rezsimet finanszírozó egyik droggyárat. Találkozott a Szíriát felszabadító, papíron más jövőt ígérő Hajat Tahrir al-Sam dzsihadista szervezet harcosaival. De talán a legkülönlegesebb pontja a riportnak egy meglepő találkozás volt a város szívében.

Tehát Anghel megérkezett a szíriai főváros szívébe, ahol senki sem tudta, hogy zsidó, ahogy természetesen azt sem, hogy izraeli.

Az eltűntek tere

Damaszkusz egyik legfájdalmasabb pontja a Mardzse tér, a város egyik szimbóluma. Eltűnt személyek hozzátartozói Szíria egész területéről érkeznek oda, a fotók között keresve szeretteiket.

„Ő az unokatestvérem” – mondja Anghelnek a tér egyik látogatója. ,,16 éve eltűnt. Azt mondták, kiürítették a börtönöket, és szabadon engedték az embereket, de a mai napig nem láttuk.”

Forrás: Uvda

A tér nyüzsgése közepette valaki rámutat egy alakra, akit azzal gyanúsítanak, hogy a régi rendszerhez tartozik. Ezekben a felhevült pillanatokban a tömeg most mindenki felett ítéletet akar mondani, aki bűnrészes volt abban a rezsimben, amely polgárok százezreit gyilkolta meg, kínozta meg és tűntetett el.

Az izraeliek számára a térhez fájdalmas emlékek kötődnek. 60 éve ott, a tértől nem messze akasztották fel Eli Cohen izraeli kémet. Kivégzése után holttestét ismeretlen helyre szállították. Azóta is várja Izrael a válaszokat, és talán most, az Aszad-rezsim bukása és az új rezsim felállása után olyan új információk érkeznek, amelyek alapján kiderül valami a temetkezési helyéről.

Az iráni nagykövetség

A damaszkuszi iráni nagykövetség, ahonnan Irán irányította a síita tengelyt – és működtette a Hezbollah terrorszervezetet, a Közel-Kelet egyik legőrzöttebb helye volt. Izrael áprilisban bombázta a közeli épületet, megölve Muhammad Reza Zahedit, a Forradalmi Gárda szíriai és libanoni parancsnokát, valamint más magas rangú tisztviselőket. Válaszul Irán végrehajtotta első Izrael elleni rakétatámadását. A nagykövetség, a síita tengely központja, megközelíthetetlen volt, a Közel-Kelet legerősebb hatalmi központjaként szolgált.

Anghel most bement. Az üres épületben rengeteg anyag maradt. Az irániak által a menekülés előtt ledarált dokumentumok, meghajtók és szerverek, amelyek végtelen mennyiségű titkos aktákat, személyes fényképalbumokat, valamint az Irán szolgálatában álló kémek és ügynökök útleveleit tartalmazzák.

A nagykövetséget Szíria szerte gyászoló családtagok is meglátogatják, akiknek szeretteit az iráni rezsim és szimpatizánsai meggyilkolták vagy eltűntettek. „Ez a kutya Hasszán, a Sátán támogatója” – kiáltja egy apa, akinek fiát az iráni rezsim gyilkolta meg Szíriában, miközben rálép a Hezbollah Izrael által likvidált vezérének, Hasszán Naszrallahnak a képére. ,,Ez az a kutya, aki az irániakat Szíriába hozta, aki legyilkolta a szíriai népet, több ezer szíriait.”

Hátrahagyott fegyverek

Félmillió ember vesztette életét a szörnyű szíriai polgárháborúban, többségük légi bombázások következtében.

A szíriai légierő elhagyott támaszpontján – ahová Anghel ellátogatott, és az izraeli légierő csapásainak jeleit hordozta – hagyott katonai szállítóhelikopterek, támadóhelikopterek és vadászrepülőgépek főként a szíriai állampolgárok rémálmát jelentették. A mindenki számára nyitva álló hangárokban további, teljesen sértetlen robbanófejek találhatók helikopterekhez és repülőgépekhez.

,,Ezek azok a rakéták, amelyekkel Idlibet bombázták. Rakétákkal bombáztak minket, gyerekeket és nőket gyilkoltak meg” – mondt Anghelnek egy onnan származó Tahrir al-Sam harcos, aki feltárta a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatos vallási tanait is: ,,Allah saría törvényei szerint fogunk uralkodni, és felhúzzuk a ‘Nincs más isten, csak Allah és Mohamed Allah hírnöke’ zászlóját.”

A szegények kokainja

Honnan volt a pénz az Aszad-rezsim által működtetett halálgépezetre? Hegyek és alagutak közé próbálták elrejteni a választ, távol a városközpontoktól. Anghel egy évente több mint ötmilliárd dollárt termelő iparágat, az első számú Aszad exportcikket – a kábítószert – keresve látogatott oda.

A Captagon gyár, amelyben járt, egykor chipsgyár volt, egészen addig, amíg Maher el-Aszad, Bassár testvére államosította. Most burgonya helyett több millió tablettát tárol – Captagont, amelyeket „az ISIS drogjának” vagy „a szegények kokainjának” is neveztek.

A dzsihadisták szerte a világon hordozták az ezekben a gyárakban előállított kábítószereket, beleértve a Hamász terroristáit is. Állítólag a Nukba terroristák is használták őket 2023. október 7-én.

Palesztin börtön

Történelmi napok ezek Damaszkuszban, és minden szeglet felfedi annak a sötét rezsimnek egy újabb oldalát, amely az elmúlt évtizedekben Izrael mellett élt.

A horrorisztikus Palesztin börtönben Anghel találkozott egy férfivel, aki elvesztette egyik lábát de túlélte a kínzásokat, miután tüntetesék miatt bebörtönözték. Több tízezer embert börtönöztek be oda, sokuknak nyomuk veszett.

Bassár öt évig volt börtönben, halálra ítélték. Elmondása szerint a legrosszabb nap az volt, amikor lábánál fogva fellógatták, majd az őrök 6-7 órával később az égő cigarettáikat a testén nyomták el és megverték. A kihallgatója pedig sósavval öntötte le. ,,Leírhatatlan fájdalmat éreztem.”

Damaszkusz külvárosában Anghel szíriaiakkal találkozott, akik tömegsírokban keresték szeretteiket, abban a reményben, hogy kiderül, mi történt velük, és megpróbálják megfelelő sírba temetni őket.

Forrás Uvda

,,Mindent elégettek, csak csontok maradtak. Szerintem ez egy kisgyerek holtteste. Csak koponyákat és csontokat találunk. Elégették őket, nem tudni, miért, mind elégtek” – mondta egyikük, kinyitva az egyik zsákot megmutatva a tartalmát.

A damaszkuszi utazás során Anghel találkozik azokkal az emberekkel, akik az Aszad-rezsim alatt szenvedtek, és most valami újat próbálnak építeni. A rezsim által robbantásokkal teli városrész romjai között találkozik egy férfival és családjával, akik otthonuk romjait keresik, az ősi Elijahu HaNavi zsinagóga romjai közelében.

A meglepő találkozás Damaszkusz szívében

Az egyik utolsó Damaszkuszban maradt zsidó, minden bizonnyal a legfiatalabb közülük, „Eid”, vagy eredeti nevén: Bechor Sziman Tov. ,,Minden ember szeret engem, mindenki tudja, hogy zsidó vagyok. Amikor Izrael bombázta Szíriát, mindenki azt mondta nekem: ,’Hozzád megyünk, mert nálad biztonságosabb. Elbújunk nálad, mert ti zsidók vagytok, és senki sem fog bántani titeket.’”

A Hezbollah síitáival is jól kijött: ,,Milyen problémák? A problémák csak a hírekben vannak. Együtt ültünk a negyedben. A síiták mind a barátaim, és mindig politikáról beszélünk, nincs semmi gond. Én védem Izraelt, és ők a Hezbollahot.” A vele tett rövid óvárosi túra során Anghel egy apró álmot is megvalósít, egy közös humuszozást Damaszkuszban.

Sziman Tov szerint kilenc-tíz zsidó maradt Szíriában. Többségük 80,90, 100 éves. Az egyik idős asszonnyal napi kapcsolatban volt, ételt vitt neki.

Sziman Tov bemutatta Anghelnek az óvárosban élő Ferdosz Mal’ach-Smát. A 90 éves zsidó asszony teljesen egyedül élt, borzalmas körülmények között, télen dermesztő hidegben, áram és víz nélkül a póhálos, romos házban.

Ferdosz Mal’ach-Sma forrás: Uvda

Ennek ellenére, hallani sem akart arról, hogy máshol éljen, pedig lehetősége lett volna, a testvére Izraelben él. A riport szerint Ferdosz két héttel ezelőtt elhunyt.

Anghel riport egy hanukai gyertyagyújtással zárul Damaszkuszban Sziman Tovval.

https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss

The post Hogy eszik a hummuszt Damaszkuszban? first appeared on Új Kelet Live.

Exit mobile version