ujkeletlive
Túszalku – izraeli mandátum nélkül, de a Hamász bízik Witkoffban
Az elmúlt napokban vihart kavart amerikai-Hamász külön tárgyalások árnyékában, és többszöri halasztást követően Donald Trump elnök közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff, tegnap megérkezett a katari fővárosba, hogy csatlakozzon gázai túsz- és tűzszüneti megállapodás meghosszabbítása érdekében történő tárgyalásokhoz.
Az izraeli kabinet által delegált izraeli tárgyalók hétfőn utaztak Katarba. A csoportot korábban vezető David Barnea kémfőnököt, illetve a Sábák belbiztonsági szolgálat főnökét Binjámin Netanjahu miniszterelnök alacsonyabb rangú képviselőkre cserélve, az új delegációt mandátum nélkül, kizárólag a miniszterelnök által úgynevezett Witkoff- vázlatként ismertetett javaslat elfogadására hatalmazta fel – miszerint a tűzszünet további korlátozott idejű meghosszabbításáért cserébe először a túszok felét engednék szabadon, végezetül amennyiben sikerül megállapodni a harcok tartós szüneteltetésében a többi fogvatartott is hazatérhetne.
A tervek szerint Wiktoff ma találkozik a Hamász felé közvetítő Mohammed bin Abdulrahman Al Thani katari miniszterelnökkel, az izraeli média által is idézett forrás szerint Trump megbízottja hangsúlyozta Katart kiemelkedő közvetítői erőfeszítéseiért, hozzátéve, hogy Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek támogatását.
A korábbi 42 napos tűzszünet első szakasza, amelynek köszönhetően 25 életben lévő és 8 meggyilkolt fogoly holttestét adta vissza a terrorszervezet, jelenleg még mindig 59 az Szimchát Tóra-i támadások idején elhurcolt túszt tartanak fogva, közülük 22 életben vannak, a hadsereg 35 túszt nyilvánított halottnak, két személyről nincsenek információk.
Trump elnök az összes túsz kiszabadítására vonatkozó többszöri ultimátuma ellenére, jelenleg korlátozott számú fogoly elengedését biztosító több lépcsős javaslatról tárgyalnak. A harcokat ugyan ezidáig nem indították újra, miközben Izrael az első szakasz meghosszabbításában – a lehető legtöbb túsz kiszabadításában majd ezt követően erőteljes katonai offenzíva indításában érdekelt, a Hamász elutasítja az első fázis folytatását, és az eredeti megállapodás szerinti végrehajtást követeli, beleértve a háború befejezését.
Witkoff jelenleg napirenden lévő frissített vázlata, 10 élő fogoly szabadon bocsátását javasolja – köztük az amerikai állampolgár Eden Alexandert, valamint kilenc meggyilkolt túsz holttestének visszaadását.
A héber médiának nyilatkozó izraeli politikai források szerint kedd a közvetítő Katar, az Egyesült Államok és Egyiptom arra ösztönzi a Hamászt, hogy az ajánlat elfogadásával bizonyítsa komolyságát, és ezzel több időt biztosítson a folyamatban lévő tűzszünetről szóló szélesebb körű megállapodások elérésére, leszögezve azt is – „ez az utolsó esélyetek, hogy megakadályozzátok a háború izraeli újraindítását. Mindenkinek időre van szüksége, még nektek is.”
Összességében, amennyiben a Hamász hajlandó is lenne az engedményekre – nyilvánvalóan cserében követelt hosszabb idejű tűzszünetért és terroristák szabadon engedéséért, gyors előrelépés mégsem várható az izraeli delegáció döntésképtelensége miatt. Tudvalevő, hogy míg Witkoff a Trumptól kapott teljeskörű felhatalmazással érkezik a tárgyalásokra [beleértve a szaúdi, illetve orosz-ukrán feleket] addig az izraeli delegáció nincs felhatalmazva döntéshozatalra, illetve a felmerülő javaslatok tárgyalására, ráadásul Netanjahu új megbízottja, Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős miniszter el sem utazott Katarba.
Eközben, a Hamász magas rangú Hamász-tisztviselője megerősítette, hogy a tűzszüneti tárgyalások újabb fordulója kedden kezdődött Dohában, illetve, hogy a terrorcsoport „pozitívan és felelősségteljesen” közelít a tárgyalásokhoz, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy reményeik szerint a tárgyalások jelenlegi fordulója kézzelfogható előrelépéshez vezet a második szakasz megkezdése felé.
Az arab médiának nyilatkozó Abdul Rahman Sadid bizalommal tekint Witkoff felé, aki szerinte segíteni fog „a tűzszüneti megállapodás második szakaszára vonatkozó tárgyalások megkezdésében,” mondván – „az amerikai kormányzatot felelősség terheli, mivel rendületlenül támogatja a megszálló kormányt.”
Omer Wenkert mindig tudta, mikor fulladtak kudarcba a fegyverszüneti tárgyalások, mert akkor fogvatartói megverték őt
505 nap Hamász kínzás után, a február 22-én szabadult Omer Wenkert a 12-es csatornának nyilatkozott először egy hosszabb interjú során, hangsúlyozva, hogy a terroristák minden alkalommal dühösek voltak – „amikor egy alku összeomlott, vagy amikor a hadsereg megölt egy másik magas rangú Hamász tisztviselőt,” – ezért dühüket, és frusztrációjukat azzal vezették le, hogy bántalmazták a foglyokat.
„Pontosan tudtam, mikor történik ez. Amikor egy alku összeomlik, akkor megaláznak, fizikai erőszak, kevesebb étel, zaklatás.”
Omer elmondása szerint 197 napig magánzárkában tartották, aztán a terroristák oda hozták Tal Sohamot, Avitar Davidot és Guy Gilboa-Dallalt. Guy lazán azt mondta nekem – „mi a helyzet, testvér? Guy vagyok,” – olyan aranyos volt. Nem hittem el, hogy emberek vannak velem. Azt mondtam nekik: mondok nektek valami furcsát, ölelésre van szükségem, érintésre van szükségem,” és azonnal megöleltük egymást. Három hétig meg sem álltam a beszéddel.
Később, miután a terroristák közölték vele, hogy elengedik Guy és Avitar életéért aggódott – „nagyon nehéz volt. Nem tudok nem gondolni rájuk, mert tudom, mi történik velük. Nem hiszem, hogy a „testvérek” szó elég lenne a köztünk lévő kapcsolat leírására. Nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rájuk, nincs olyan pillanat, hogy ne remélném, hogy jól vannak ott,” – majd hozzátette, hogy a fogságban a legnagyobb félelem nem a halál volt, hanem az a lehetőség, hogy az állam elhagyta őket – „a gondolat, hogy Ron Arad sorsára jutok, vagy hogy még 15 vagy 20 évig itt leszek.” A túszok szabadon bocsátása előtti harcok újraindításáról pedig azt mondta – „szörnyű azoknak, akik ott bent vannak. Szörnyű.”
Omer részletesen beszélt a Re’im-i Nova fesztivál helyszínéről történt elrablásáról, ahová barátnőjével ment el, és akit meggyilkoltak. Elmondása szerint, még azután is, hogy megértette – a terroristák behatoltak az ország területére, még mindig azt hitte, hogy „minden pillanatban megérkezhet a hadsereg, és ártalmatlanítja őket.”
A mészárlás kezdete után nagyjából egy órával terroristák érkeztek az óvóhelyre, ahol Omer más fesztiválozókkal együtt rejtőzött, és gránátokat kezdtek dobálni a helyiségbe – „hirtelen valaki sikoltozott a telefonba, hogy ‘megölnek minket, megégetnek minket,’ – talán ez volt a legnehezebb dolog, amit az óvóhelyen hallottam.”
Amikor úgy döntött, hogy elhagyja az óvóhelyet, tudván, hogy ő az egyetlen túlélő, elrabolta az a terroristacsoport, amely lemészárolta a barátait -„bevizeltem a nadrágomba, ez nem metafora. Halálra rémültem. Az is megfordult a fejemben, hogy senkinek sincs fogalma arról, hogy most rabolnak el, mint Ron Aradot. Senki sem fogja tudni, mi lett a sorsom,” – majd hozzátette, hogy a gázai-övezet területén a mészárlást ünneplő palesztin tömeg „kövekkel, botokkal, gerendákkal – mindennel, amivel csak lehet ütni, támadt ra. Hároméves gyerekek apjuk vállán ülve ütöttek. Végül egy hangárba vittek, amelyben egy mély lyuk volt, ahol hasra fektettek, a kezeimet és a lábaimat a hátam mögött megkötözték – ez az a híres kép rólam, amit mindenki látott. Aztán megláttam egy alagútszájat, és rájöttem, hogy lemegyünk.„
Először thai túszokkal, és az első novemberi alku során szabadon engedett Liam Orral együtt tartották fogva. A fizikai bántalmazás mindennapos volt, ahogyan az éheztetés – „az idő nagy részében nagyon kevés étel volt, reggel három datolya, este valami fél pita. Fél liter víz két embernek egész napra, 24 órára. Néha egy kicsit több, mert a thaiföldiek kértek.. de nem akartam látni a gyengeségüket.” Mielőtt Liamot a túszcsere során szabadon engedték, a terroristák megpróbálták rizzsel tömni őket, és azt követelték tőlük, hogy készítsenek egy videót – „mondjátok, hogy jól bántak veletek, hogy mindig volt fény és étel,” – mindenféle hazugság, emlékszik vissza Omer, és az állandó fizikai bántalmazás – „hirtelen két ember elhalad az alagútban, és egyszerűen szétvernek mindennel, amivel csak tudnak. A puskacsövet a lábakra verik, robbanások az arcba és rúgások mindenhová. Egy ütéstől elveszíted az eszméleted, aztán egy másik felébreszt…”
Születésnapján egy terrorista felébresztette, – „egy gerendával fejbe vágtak, ez volt a születésnapi ajándékom. A terrorista teljes őrületben, és őrült agresszióval ébresztett fel. Megalázott, megvert, de még akkor is, amikor ezt tette, a szemébe néztem. Miután elment, teljesen összeomlottam, és úgy döntöttem, hogy megajándékozom magam a születésnapomra – ebben a pillanatban, azt kívánva, hogy a következő születésnapomon ne kapjak verést. Egy kis dolog, még az sem, hogy hazamehessek.”
Majd 505 nap szörnyű kínzás után, a szabadulás – „Omer Sem Tov vagy Elia Cohen elkezdték énekelni a ‘Sir HaMa’alot’ [Ének a zarándoklásra]. És azon kaptuk magunkat, hogy együtt énekeljük, szívből. Abban a pillanatban, amikor megláttam a Vöröskeresztet, az volt a legnagyobb megkönnyebbülés, amit valaha éreztem,” – majd hangsúlyozta, hogy a szabadulásakor rendezett pszichológiai terrorszertartás, ahol közszemlére tették –
„nem alázott meg. Számomra ez győzelem volt, befejeztem a harcot. Harcoltam és győztem. Fülig ért a szám. Az első dolog, amit édesanyámnak mondtam, az az volt, hogy legyőztem a fogságot. Komolyan gondoltam, só nélkül ettem meg.” – majd hozzátette, hogy más emberként tért vissza, mint amilyen az elrablásakor volt, és nem foglalkozik a Hamász elleni bosszú gondolatával.
„Ezt a mondatot Tal [Soham] mondogatta nekünk sokat, hogy ‘ne felejtsétek el, hogy végül ők ebben a gonoszságban, embertelenségben maradnak, mi pedig visszatérünk élni az életünket. Ez lesz a győzelem.”
The post Omer Wenkert: legyőztem a fogságot – só nélkül ettem meg first appeared on Új Kelet Live.